Hard Rock Magazin
Három bandát tartogatott számunkra ez az este. Igaz, hogy egyiknek sem vagyok véresszájú rajongója, de a 5FDP kezd akkora intézménnyé válni (vagy már az is, ezt mindenki döntse el), amelyet egyszer látni kell. Számomra most álltak úgy a csillagok, hogy a harmadik magyarországi koncertjükre végre el tudtam jutni. Szerencsére egy rendkívül profi, hiba nélküli koncertet kaptunk.
A Malevolence nyitotta az estét. Ők egy szigetországi hardcore / deathcore / metalcore banda, akik még a pályájuk elején járnak, de már annyi rutint szedtek magukra, hogy simán megállták a helyüket egy ekkora színpadon is.
Nyoma nem volt megilletődöttségnek, az első perctől kezdve lendületesen ontották ránk a breakdownokat.
Sajnos a technika ekkor még nem volt a helyzet magaslatán, mert a hangkép borzalmas volt. Ami ennek ellenére is feltűnt, hogy Konan Hall gitáros dallamos éneke kiemelkedően jó volt, az orgánuma néhol Phil Anselmót juttatta eszembe.
A dalaik viszont semmiféle önálló gondolatot nem hordoztak magukon, csupa-csupa ismerős témát puffogtattak egymás után, ezért nem is bántam, hogy szűk fél óra után elhagyták a színpadot. Ettől azért szerintem ma már többre van szükség az áttöréshez.
Malicious Intent / Life Sentence / Still Waters Run Deep / Self Supremacy / Higher Place / Keep Your Distance / On Broken Glass
Az Ice Nine Kills már egy magasabb liga. A felfújható vörös szemmel világító óriási figura késsel a kezében egy igazi headliner képét keltette, és a zenekar hozzáállása egyértelműen azt is sugározta, hogy ők bizony nagy dologra készülnek.
Egy igazán beteg horror musical elevenedett meg a színpadon, amit megtámogatott a – talán már egy kicsit túlzottan is – steril hangzás.
Ez már valódi, megtervezett profizmus volt, ami néha talán már át is esett a ló túlsó oldalára a hibamentes precíz előadástól.
Sokféle zenét hallgatok, de az ennyire extrém, egy dalon belüli stíluskeveredés sosem tudott levenni a lábamról. Így, koncerten nézve jól szórakoztam, de otthon szerintem soha nem tudnék olyan hangulatba kerülni, hogy leüljek és végighallgassam akármelyik lemezüket, pedig tényleg a Nasumtól a Journey-ig minden előfordul a lejátszómban.
Hip To Be Scared / Rainy Day / Meat & Greet / Ex-Mørtis / SAVAGES / Funeral Derangements / Wurst Vacation / The American Nightmare / The Shower Scene / Welcome To Horrorwood
Némi színpadi átrendeződés és időhúzás után belecsapott a Five Finger Death Punch. Nem vagyok a banda szakértője, csak a slágereiket ismerem, meg Ivan Moody rocksztáros botrányait, de a látottak alapján megértem Báthory Zolit, hogy kitartott mellette, mert a srác torkában egy kincs lakozik és mindemellett egy óriási karizmával rendelkező frontember, akinek tenyeréből eszik a közönség.
A zenekar minden tagjáról elmondható, hogy igazi egyéniség és jelenség a színpadon, mindenkinek van kiállása, stílusa, ura a hangszerének és együtt pedig egy igazi egységet alkotnak. Talán ez képezi a zenekar vonzerejét a nagyközönség számára.
Ennek megfelelően egy igazi headliner produkciót kaptunk felesleges púder nélkül. Nem volt szükség hatalmas show-ra, némi lézerfénnyel letudták a látványt, meg sem próbálták a csinnadrattával háttérbe szorítani a zenét, itt a dalok voltak előtérben, mint a megboldogult 80-90-es években.
Egyedül Zolit éreztem egy kicsit visszahúzódónak, aki valamiért mintha el akart volna bújni attól a tudattól, hogy itthon van és a közönség biztatását is csak néhány karlendítéssel köszönte meg hosszú monológok helyett.
Szóval én tényleg kívülállóként tudom megítélni az estét, mert semmilyen rajongói vagy érzelmi szállal nem kötődőm a zenekarhoz, de ritkán csalódom ennyire pozitívan. Végig élveztem a produkciót, mert teljesen beszippantott a 5FDP-életérzés. Ajánlom mindenkinek, hogy ha lehetősége engedi, nézze meg a bandát, mert érdemes.
Welcome To The Circus / Lift Me Up / Trouble / Wash It All Away / Jekyll And Hyde / Sham Pain / The House Of The Rising Sun / Salvation / Burn MF / The Agony Of Regret / Wrong Side Of Heaven / Hard To See / Got Your Six / IOU // Under And Over It / Never Enough / The Bleeding
Szöveg: Losi
Fotók: TT (Török Tamás)
Köszönet a lehetőségért a Live Nationnek!
