rattlead.hu
2018. március 18-án vesztettük el az underground színtér egyik legemblematikusabb figuráját, Killjoy DeSade-ot, alias, Frank Anthony Pucci-t. Emberünk a kultikus Wellsville-i (Ohio) Necrophagia alapítója volt, amely a Mantas/Death-tel, a Possesseddel, a Master/Death Strike-kal egyetemben a tengerentúli death metal mozgalom egyik úttörője, előfutára volt. És még csak véletlenül sem keverendő össze a Los Angeles-i Necrophagia-val.
A zenekar neve a kannibalizálás módjából, azaz a dögevésből származik. Dalszövegeik és tematikájuk a kezdetektől fogva a gore- és horrorfilmekre összpontosított, így a legelső zenekarok között tartják számon őket, akik eme kísérteties témákat öntötték fémbe. Ezenkívül pályafutásuk két szakaszra (1983-1987 és 1998-2018) oszlik, melynek nyitánya a Ready for Death lett volna 1986-ban (ezt megelőzően hat demót rögzítettek és terjesztettek), végül pedig a Season of the Deaddel mutatkoztak be 1987-ben. (Arra hadd ne térjek ki, hogy Killjoy rengeteg projectben – pl. Eibon, The Ravenous – vett részt). Ez a 8 számos, 28:05 perc játékidőt felölelő, az olasz Time to Kill Records által digitálisan közzétett, poszthumusz kiadványként forgalomba bocsátott anyag eléggé vérlázító és méltatlan Killjoy örökségéhez.
Miért? – tehetjük fel jogosan a kérdést. Azért, mert semmi extra sem található rajta, amolyan innen-onnan összehajigált, tákolt matéria, ami kurva nagy szégyen. Olybá’ tűnik, hogy Killjoy-ról még egy bőrt le akarnak húzni. Ráadásul értelmét sem látom annak, hogy ez a lemez (Ep?), napvilágot látott. Eleve a két feldolgozáshoz, a The House by the Cemetery (Walter Rizzati), illetve a Halloween 3-ról (Samhain) semmit sem lövök, lévén nem ismerem az eredeti verziókat, tehát nem tudom, hogy önmaguk képére formálták, vagy csak egyszerűen feljátszották az originál változatokat. Aztán, a Bleeding Torment és a Mental Decay ismerősek a Ready for Death-ről, illetve a Season of the Deadről. A címadó tétel idén március 11-én single-ként jelent meg (ahogy, a Mental Decay egy hónappal később), de gondolom, ez is egy régi szerzemény lehet, maximum korábban sohasem publikálták. Hallható még az anyagon a The Wicked koncerten rögzített változata, valamint kettő, horrorfilmekbe illő „betétdal”, a Scarecrows és a Sundown.
Pofám nem lenne (nem lett volna) egy ilyen kiadványt „közkinccsé tenni”, nemhogy pénzt is keresni vele. Teljesen értelmetlen és felesleges a Moribundis Grim begyűjtése, szégyen és gyalázat, hogy egyáltalán „piacra dobták”.
