Fémforgács
Amint megláttam eme albumborítót, azonnal éreztem, hogy ezt a lemezt hallanom kell. (Az idei év egyik legjobb albumborítója nálam.) Kicsit egyértelműsíteném a dolgot: a fekete páncélt viselő katona a borítón és az album címe egyértelmű utalás a magyar történelem hírhedt hadseregére, Mátyás király Fekete Seregére, így számomra aki egyaránt szereti a középkori témákat és a black metal-t, ez egy ígéretes lemeznek tűnt. Szerencsére, a megérzésem igaznak bizonyult, ugyanis a bristoli székhelyű Blasfeme egy nagyon erős kiadvánnyal rukkolt elő!
Korábbi kiadványait áttekintve, véleményem szerint, ez a címadás komoly céllal történt: egyfajta kikiáltás, hogy a banda egy új irány követését tűzte ki célul. Mit is jelent ez? A lemezen a szokásos (szánalmas?) ördögimádó témák helyett a középkor sötét történeteiből merítettek, illetve a hangzásban is a másodhullámos black metal végtelen tremolóit heavy metal és punk elemekkel fűszerezték meg – ennek eredménye, hogy az átlagnál a Black Legion szignifikánsan dallamosabbnak és zeneileg gazdagabbnak érződik.
Az albumot az old-school black metalra jellemző, nyersebb hangzás jellemzi, ám ezt egy kiváló stúdiómunkával egészítették ki, amivel sikerült megtartani a riffek karcosságát, emellett minden hangszer és vokál tökéletesen és nagyon telten szólal meg (többek közt remek reverb effekteknek köszönhetően). Erénye még a lemeznek, hogy a lemez pár ritkább ötletes megoldást is tartalmaz, mint például valami régi filmből vett hangminta beillesztése a Ritualistic Exsanguination című szám elejére, de ide sorolható még az album zárótétele, a melankólikus Bound by the Blood Upon Our Swords kizárólag akusztikus gitárra írt instrumentális dala – ami hangulatában abszolút az Ulver „Kveldssanger” lemezét idézte fel bennem.
A Black Legion egy kiváló “mindennapi” black metal lemez, ami rövidsége ellenére (mindössze fél órás futamidő) tartalmilag izgalmas és felettébb élvezetes alkotás – nálam legalábbis gyakorlatilag minden ízében betalált!
