Fémforgács
Természetesen ennyi év kihagyás után izgalmas és várakozással teli nyilván a szervezők részéről és a mi részünkről is, hogy milyen lesz a 30. buli, mekkora létszámot tud generálni az 5 napos, sztárfellépőkkel zsúfolt rendezvény. Még melóhelyen vagyok, amikor látom az első képeket és videókat a kapunyitásról és örömmel veszem tudomásul, hogy tömött sorokban álló emberek várják, hogy beléphessenek a fesztivál területére.
A helyszín a pár éven keresztül nagy sikerrel bemutatkozó dunaújvárosi szabadstrand/Szalki-sziget, amivel szemben én elfogult vagyok, mert a helyszín zseniális, a rendezvény pedig évről évre mindig a legfontosabb nyári programunk volt és remélem lesz is újra ezentúl. A helyszín, a közlekedés, a strand, az öreg fák nyújtotta hűsítő környezet és Budapest közelsége miatt is ideális egy ilyen nagyszabású rendezvényhez és én személy szerint nagyon örülök, hogy újra feltámadt a Rockmaraton fesztivál, mint egy főnix madár a hamvaiból.
A Metal Factory-n is ott voltunk és azóta minden évben a Toxic Weekenden is, de ez egy kicsit más… itt mindenki megkapja a magáét. A dunaújvárosi kötődésű Junkies-on át a feltörekvő Mudfield-ékkal karöltve láthatjuk a fesztiválon az elmúlt 40 év kiemelkedő hazai rock és metal zenekarait is a külföldi fellépőkkel együtt.
A nagy öregek : Lord, Ossian, Moby Dick, Akela, Pokolgép, Omen, ős-Pokolgépből újra összeállt, Rudán Joe-val kiegészült Totális Metál mellett a Depresszió, Road, Leander Kills, Alvinék, Rómeó Vérzik, Zorall, AB/CD is illusztris névsor és ha a külföldi fellépőket nézem az Accept, Destruction, Dog Eat Dog, Cavalera, Carcass, The 69 Eyes, Amorphis, Alestorm, Ratos de Porao és a brit heavy metal ikonja a Judas Priest is igazán kihagyhatatlannak tűnik.
Elnézést, hogy a többieket nem sorolom fel, de mind jó, mindenki jó!! A részletes programot és a fellépők névsorát itt találod !!
Végre újra van Rockmaraton! Nem lesz, hanem van! Állnak a színpadok és szól a zene, mi pedig, akit csak lehet megnézünk. Igazi túlélő túra, de ha a 10 napost végigcsináltuk, akkor ezt is végig fogjuk !!
Évről évre mindig összeálltunk egy csoportképre, ahol rokonokkal, barátokkal együtt pózoltunk és utána együtt pogóztunk a gyilkos darálóban a Hatebreed-re, a szakadó esőben a Testament-re, a fantasztikus Airbourne-re, a zseniális The Exploited-en együtt énekeltük a Fuck The U.S.A.-t az elmaradhatatlan színpadra mászással karöltve, megnéztük az újra összeálló Tormentor-t, dobáltuk a WC papírt a Guttalax-on, és egy emberként átkoztuk a Metallica nem véletlenül kirúgott gitárosát, pirkadatig támasztottuk a pultot a Fröccsöntőnél és miután az utolsó szál cigit együtt szívtuk el, akkor azt kívántuk, hogy örökké tartson az a nap. Igazi emlékcunami.
És ez tegnap este folytatódott. Hell yeah! Ahogy gurulok a kocsimmal már látom a rendezvényre igyekvőket, nincs nehéz dolgom, könnyen megismerem őket a külön (nem csak) erre a napra tartogatott outfit-jükről. Lányok, fiúk feketében. Ennyi, semmi extra, mindenki jól néz ki. Mivel ismerem a környéket, a Duna partot, a megszokott helyek egyikén próbálok leparkolni. Simán megdöbbenek a látványon. Fullon az erdő autókkal és szokás szerint kint is állnak a sátrak, a pavilonok és a fák árnyékában kemping székekben üldögélnek az emberek és figyelnek a nagy meleg miatt a folyadékbevitelre.
Becsekkolok és elképesztő látvány fogad. A brutális hőség ellenére rengeteg ember jön-megy vagy éppen áll a színpad előtt. A budapesti Archaic koncertjére érek oda és egy jó kis thrash metalt kapunk az arcunkba. A zenéjük minőségi és profi, a Trivium ugrik be elsőre, tőlük láttam mindig ilyen profi előadást. Miután vége lett átsétáltam a fesztivál másik felébe is, itt egymáshoz viszonylag közel két színpad van és a kisebbiken már játszik az elmúlt évek egyik meglepetés zenekara a Mudfield. Meglepetést írok, mert fiatalok, energikusak, érzelemdús szövegvilágú zenét játszanak és én meg szeretem, ha valami ennyire igényes és jó.
Az egyik pultban Geri szolgál ki minket, régi ismerős a fesztiválról és a bor, amit kapunk tőle ismét kifogástalan. Imádom, hogy nem valami roppantós flakonos szart kapunk. A Rockmaraton-t mindig azért is szerettem, mert tudsz úgy piázni, hogy nem döglesz meg másnap a fejfájástól két pohár ital után. A Totális Metál kezd ugyanezen a színpadon és mivel végre összeverődött többé-kevésbé a brigádunk, így innen nem mozdulunk és együtt hallgatjuk és énekeljük a tömeggel a Pokolgép dalokat.
„Mennyit érsz? Mennyit érek én? Nekem mindegy már!„
Leander Kills kezd a nagyszínpadon és itt már komoly létszám gyűlik össze a színpad előtt. A produkció itt is kiváló és a Zámbó Jimmy feldolgozás még annak ellenére is nagyot üt, hogy mi azért egész máson szocializálódtunk és finoman szólva is távol áll tőlünk. Krisztián barátunk viszont olyan szépen és tisztán énekli a dalt (még mielőtt a zenekar belekezd), hogy mi csak pislogunk és közben majd meg fúlunk a nevetéstől.
ACCEPT
Nem láttam még őket élőben, pedig szeretem a muzsikájukat. Nem okoznak csalódást, vegyesen játsszanak az elmúlt 50 évből dalokat, régi és új kedvencek jönnek szépen sorba: Midnight mover, Metal Heart, Princess of the dawn, Teutonic terror, Balls to the wall. Soma mondja is, hogy ez a legjobb Accept koncert, amit eddig látott, egyetértek vele, nekem is nagyon tetszik.
Az Accept után átsiettünk a Destruction-re, ők szintén nagy kedvenceim voltak mindig a pörgős energikus zenéjükkel és persze eljátszották a két kedvencemet is a Mad Butcher-t és a Bestial Invasion-t is.
A Destruction még véget sem ért, de már a kalózok csaptak a húrok közé és az Alestorm volt a nagyszínpad utolsó csütörtök esti fellépője. A fesztivál területén rengeteg Alestorm/kalózos pólós fiatallal találkoztam a nap folyamán és itt is kifogástalan volt a produkció.
A rendezvény még épp csak elkezdődött, de már az első napja többet adott, mint reméltem és jöhet a következő 3 nap.
Folyt.köv.
Köszönöm, hogy elolvastad!
