Rockvilág.hu online rockmagazin
Harmadszorra is megvette kilóra a magyar közönséget Báthory Zoli és a Five Finger Death Punch. Korunk egyik legnagyobb metál bandája ismét a Budapest Arénába látogatott, és most sem volt oka panaszra a kb, nyolcezer összesereglett rajongónak. Zoli és zenekara sokáig kerülte hazánkat, ami azért volt meglepő hiszen a gitáros Szentendrén született, és csak tizennégy éves korában költözött az Egyesült Államokba. Mégis 2020 előtt messze elkerülte Magyarországot az FFDP. Akkor azonban áttört a gát, Zoli “hazatért”, és azóta már harmadszor hozta el a los angeles-i metál gépezetet Budapestre. A közönség pedig alkalomról alkalomra egyre nő, és egyre hálásabb.
Nem volt ez máshogy tegnap sem, amikor a Malevolence és az Ice Nine Kills társaságában érkezett az “Öt Ujjas” legénysége.
A brit metalcore Malevolence alatt még inkább csak szállingóztak befelé az emberek, akik azonban bent voltak a kb. fél órás koncert alatt erősen vegyes érzelmekkel gazdagodhattak. A modern technika átka, ha nincsenek ládák a színpadon és minden fülmonitorba megy befelé, az első sorban, akik bőven a nézőtéri hangrendszer alatt/mögött állnak, vajmi keveset hallhatnak abból ami a színpadon történik. Mindent elnyom az akusztikus dob zaj, gitár és ének semmi, sőt sokszor azt is hallod egymással mit beszélgetnek a zenészek, miközben a koncert egy értelmezhetetlen halmaz az első sorokban. Tegnap is ez történt, valahogy a Malevolence hangmérnökeinek nem sikerül jól megugrani a feladatot. Míg az aréna hátuljában kellemesen csattogott a pergő, de azért nyomokban hallottál gitárokat, addig akik előre rohantak, csak a szubládákból a mellkasukban dübörgő basszust érzékelhették és a cintányérok akusztikus csattogását. Kár érte, pedig amúgy albumon hallgatva egész jó kis zenét hallottam tőlük.
Az Ice Nine Kills fogta magát és megrendelte Temuról Alice Cooper összes elhasznált horror-kellékét, majd színpadra vitt vele egy Zs kategóriás Netflix horrort, már ami a látványt illeti, mert zeneileg viszont patikamérlegen adagolták nekünk a néha már prog-metálba oltott core-balladákat. Itt már a hangzás is bőven értékelhető kategória volt. Azonban az FFDP színpadi kellékei miatt kb felére szűkített deszkákon, a fel alá rohangáló, hol zombinak, hol Village People rendőrnek öltözött statiszták, inkább keltettek egy Blaha Lujza téri halloween hangulatot, mintsem egy tökéletes produkció látszatát. Lehet fél színpadra elég lenne a fél látvány. Nem győztem kapkodni a fejem, hogy a zombi támadást nézzem, vagy az amúgy gyönyörűen megkomponált vokálok forrását keressem. Mert zeneileg tényleg nagyon ott volt a cucc, csak kicsit túltolták a cirkuszt mellé. Mindenesetre ha egyszer jönnek headlinerként is, biztos ki nem hagyom Spencer Charnas-ék következő koncertjét.
Pontban fél tízkor aztán kicsit komótosan de színpadra sétált a fő attrakció és belekezdtek a kisebb nagyobb időhúzó megszakításokkal megtűzdelt kilencven perces bulijuknak. A legutóbbi itt létükkel ellentétben most nem volt pirotechnika, cserébe akkora laser-showt toltak az arcunkba, hogy Jean-Michel Jarre valószínű kifelé menet jogdíjat szedett Ivan Moody-éktól. Itt már a hangcucc is rendesen megdörrent, néha max a gitárok voltak kicsit alulvezérelve. Szinte minden albumot érintve kaptunk egy igazi, pörgős best of műsort amit csak egy Late Night Show With Ivan Moody műsor szakított meg, ahol majd negyed órában ecsetelte, hogy mennyire hálás Zolinak, a magyaroknak Zoliért, majd volt torta, ajándékozás, gyerekek színpadra invitálása, tortával etetése, ölelkezések. Szóval minden ami egy igazi amerikai esti talk-showban szokás. Csak zene nem. Ez egy kicsit uncsira sikeredett. Ezen kívül azonban egy tényleg dögös metál buliban lehetett részünk, ahol az FFDP ismét bebizonyította, hogy nem érdemtelenül kerültek ők a stadion-rock legnagyobbjai közé az elmúlt két évtizedben. Nem hiszem, hogy nagyon magas oddson adnák a bukmékerek, hogy egy-két éven belül ismét begördül Budapestre a szekér. Akkor majd ott újra találkozunk!
Fotók és cikk: Pásztor Csaba ‘Kieron’
További képek IDE KATTINTVA!
