Fémforgács
Tavaly szeptemberben kiadott Nem látszik már című klipes-daluk után újabb dalával jelentkezett a szegedi progresszív, modern metal vonalas Dystopia. Új daluk szintén magyar nyelven jött ki Amivel magadnak tartozol címmel és ehhez is készült videó. Vári Gábor énekes-gitáros és Bajusz Péter basszusgitáros a következőket árulta el róla:
„Éppen az őszre tervezett megjelenéseken agyaltunk, amikor belénk nyilallt, hogy szívesen dobnánk addig is valamit a folyamatosan készülő számokból, lehetőleg még a nyári fellépéseink előtt. Agyaltunk szöveges videón, előkerültek régi koncertfelvételek, hogy esetleg azokból ollózzunk össze valamit, aztán ötletelés közben az esélytelenek nyugalmával dobtuk be a kérdést Márknak, hogy nem akar-e inkább jövő hétfőn kijönni hozzánk a stúdióba és egyszerűen csak felvenni minket, ahogy eljátsszuk a dalt?
Teljes megrökönyödésünkre igent mondott, így született ez a klip, ami nekem leginkább olyan, mintha egy kis családi videó lenne a zenekarról. Nincs túlgondolva, viszont imádjuk ezt a No Total Films-re jellemző gyönyörű filmszerű képi világot, és nagyon örülünk, hogy egy ilyenre is sort tudtunk keríteni.”
„Érződik azért vérfrissítés, nincs hiány komplexebb, technikásabb megoldásokban és a dalszerkesztés, a hangszerelés is kísérletezősebb. Az indító dobfigura utáni nyitó riff például tipikus Blanár Levi, gyakoroltuk is pár hónapig, mire benne maradt a kezünkben.
Maga a dal arról szól, amikor az embert teljesen felemészti, beszívja a saját problémaköre, és képtelen kizoomolni, más szemszögből megvizsgálni a saját helyzetét. Ha szenved tőle, akkor is folyamatosan újragenerálja azt. Sokan várnak valamiféle külső megváltásra, van aki lottózik, van aki elméleteket gyárt, hogy ki a hibás mindenért, van aki egyenesen a világvégét várja. Szerintem sokat segít, ha az ember rájön, hogy az univerzum senkinek nem tartozik semmivel, sajnos alanyi jogon nem jár jutalom a jóknak, ahogy a rosszakat sem éri mindig utol az isteni igazságszolgáltatás. Mindenki a saját sorsáért felel, és ebben érdemes inkább a lehetőséget meglátni, mint keseregni rajta.
Amikor elkezdtem a magyar szövegek gondolatával kacérkodni, emlékszem, hogy meg is fogalmaztam magamnak, hogy leginkább azok a szövegek tetszenek, amikor mintha egy későbbi bölcsebb »én« szólna a jelenkorihoz és próbálná fontos felismerések irányába terelni. Szóval szó sincs magas lóról, inkább afféle jegyzetek ezek a saját fejlődésemhez, ha lehet ilyenről beszélni.” – fejezte be a gondolatot Vári Gábor.
