rattlead.hu
Úgy gondolom, hogy a gyűjteményes anyagok (collectors’ item vagy must have) nem egyenlőek a best of… matériákkal. Amíg előbbi a ritkaságokat (adott esetben demókat, próbatermi felvételeket, feldolgozásokat, korábban ki nem adott dalokat) gyűjti egy csokorba, addig utóbbi a szóban forgó zenekar legnagyobb, legismertebb slágereire fókuszál és próbálja megismertetni magát a rajongókkal.
Ami ezt a kiadványt illeti, a svéd death metal úttörő egyik alappillérének tartott zenekarának, az Unleashed, Where No Life Dwells klasszikusának előtti pályafutását öleli fel és bocsátja a rajongók elé, mégpedig roppant professzionális, szemet/fület gyönyörködtető – ami számomra a legfontosabb – kronológiai formában. Az Unleashedet Johnny Hedlund basszusgitáros/énekes hívta életre Robert Sennebäck és Fredrik Lindgren gitárosokkal, valamint Anders Schultz dobossal, miután „főhősünket” eltávolította soraiból a Nihilist, utóbbiak pedig feloszlatták magukat és Entombed néven alakultak újjá, hogy elkerüljék Johnny közvetlen kirúgásának tényét. Ula Gehret, az egykori Metal Maniacs munkatársa, a Century Media jelenlegi menedzsere, mindezt így kommentálta: „Egy olyan zenekarnál, amelynek technikai élettartama alig több mint két év volt, kevés zenekar hagyott kitörölhetetlenebb nyomot az extrém zenei életben, mint a Nihilist. Az 1987-ben alakult csapat a Brainwarp nevet viselte, mielőtt Nihilist lett volna. Mindez Nicke Andersson dobos ötlete volt, akihez csatlakozott két barátja a nyári táborból, Alex Hellid gitáros és Leif Cuzner (R. I. P.) basszusgitáros/énekes. (Daniel Strachal, aki a Brainwarp tagja volt, később dobolni kezdett a Lobotomy-ban). Miután először a ’80-as évek hardcore és crossover bandái befolyásolták őket, a Nihilist hamarosan olyanokkal ismerkedett meg, mint a Death és a Kreator, és a hatások keresztbeporzása hamarosan saját virulens, új hibrid törzset hozott létre. Legkorábbi próbáikra és koncertjeikre feldolgozások és saját dalok repertoárjait keverték. A Nihilist véletlenül talált két tagot, amikor 1988 márciusában stúdióba mentek, hogy felvegyék első demószalagjukat. Közös barátjuk, Mattias „Buffla” Boström néhányszor próbált énekesként a másik három muzsikussal. Mivel nagyon szerettek volna önálló énekest találni, a felvételhez a banda L. G. Petrov (R. I. P.) énekest „draftolta”, aki akkor a kultikus Morbid death metal együttes dobosa volt. Szintén session zenészként csatlakozott hozzájuk L. G. zenész társa – másodgitárosként -, Ulf „Uffe” Cederlund. Ezzel az öt taggal rögzítették a három dalos Premature Autopsy demót.
Ehhez még annyit illik hozzátenni, hogy Leif Cuznert a legendás „buzzsaw” (láncfűrész) gitárhangzás feltalálójaként tartják számon, amelyet Boss HM-2 torzítópedáljának minden gombjának maximálisra tekerésével hozott létre. A hangszínt később Uffe Cederlund, majd végül a Sunlight Studio vette át, és számos svéd death metal kiadványon szerepelt. De, kanyarodjunk vissza az Unleashedhez. (Johnny, amúgy 1988-ban csatlakozott hozzájuk – mármint a Nihilisthez -, 4-5 évvel volt idősebb a többieknél, és az Only Shreds Remain – Drowned demókon, valamint a Hard Raw Fast megosztott anyagon szerepelt). Úgy gondolom, hogy anno a kenyértöréshez személyi (korkülönbség) és zenei nézeteltérések vezet(het)tek, amely ebből a kiadványból – és a későbbi Unleashed lemezekből – maximálisan kiderül. Nagyjából nem vette zokon Johnny a zenekarból történt eltávolítását (1989), ugyanis még ugyanabban az évben gründolta az Unleashedet – bocsánatot kérek, hogy újra idézem magamat – Anders Schultz dobossal, Fredrik Lindgren, valamint Robert Sennebäck gitárosokkal karöltve. Nem sokat vesztegették az időt, lévén 1990-ben három anyagot (is) rögzítettek, mégpedig a The Utter Dark, a ….Revenge és a Century Media Promo Tape demókat, igaz utóbbin már Tomas Olsson gitáros szerepel Robert Sennebäck helyén, aki a Dismemberhez állt át. Na jó, ment vissza az együtteshez. Ez a gyűjtemény mindazon dalokat öleli fel, amelyeket a csapat a Where No Life Dwells előtt rögzített, és adott ki, magyarán, a The Utter Dark (1-3) és ….Revenge demókat (4-6), illetve a komplett Bielefeld recording sessiont (7-13), amely az And the Laughter Has Died 7” Ep, a Century Media Promo Tape demó, illetve a Century Media által kiadott, In the Eyes of Death válogatás dalait tartalmazza. Mi ez, ha nem csemege, death metal mekka? Mi jelentette a különbséget – főleg akkoriban – az Unleashed és az Entombed között? 1. amíg, az Entombed, a But Life Goes On demót (1989) követően nem sokkal az Earache Recordshoz írt alá (valamint szerepeltek a kiadó Earache Sampler kiadványán), és vette fel a Sunlightban, majd jelentette meg debütálását, a Left Hand Path-ot (szavak nincsenek rá), 2. addig Johnny ennek homlokegyenest ellentétjét választotta, úgy zenei, mind produkciós szempontból. Eleve, az Unleashed kiadványain nem találkozunk azokkal a mesteri, hátborzongató harmóniákkal, dallamokkal, mint amelyekkel a Left Hand Path/Clandestine párosnál szembesülünk, másfelől pedig ők Dortmundban, a Woodhouse stúdiót és Siggi Bemm producert választották. Sokkal direktebb, egyszerűbb, hogy ne mondjam, primitívebb, nyersebb a zene, mint az Entombednél – noha, melódiák, tempóváltások vannak -, ugyanakkor mégis megjegyezhetők, fogósak a szerzemények. Ezen kívül az Unleashed az egyik első death metal csapat, amely a viking/skandináv történelemről és örökségről írt dalokat, olyan tipikus témák helyett, mint a halál és belsőségek. És, el ne felejtsem megemlíteni, hogy a The Dark One daluk a Psychos Vol. 2 (Psychoslaughter Records, 1990), a Morbid Noise – Abomination 4 (Septicore, 1990), az A Projection of a Stained Mind (CBR Records, 1991) és az Infestation of Death Vol. 2 Tape (1991) válogatásokra került fel, a The Utterdark Revenge az Apocalyptic Things #2-ön, (Apocalyptic Things, 1991), az Into Glory Ride a Rock Hard Presents Monsters of Death-en (R/C Records, 1992), a The Dark One és az If They Had Eyes a Christmas Pandemonium – Jingle Bells from Hellen (Slow Death Records, 1992),míg a Dead Forever a Masters of Brutality-n (FNAC Music, 1992) kapott helyet. Ebből is látszik, hogy egyrészt nagyon komolyan vették a zenekart, másrészt, nagyon komolyan tolták a promóciót. Ahogy azt tudjuk, azután eme szerzemények többsége került fel a Where no Life Dwellsre, amelynek bookletjében az If They Had Eyesnak The Watchers of the Earth az alcíme.
Eme pazar kiadvány színvonalát egy impozáns cd füzet emeli, benne egy Johnny-val készített in depth interview-val és régi fotókkal. Kizárólag szuperlatívuszokban tudok erről az anyagról beszélni, amely teljessé teszi az Unleashed diszkógráfiát, kollekciót.
