Dionysos Rising
Kiadó:
InsideOut
Honlapok:
www.kaipa.info
facebook.com/Kaipa.music
51 év a szakmában (jó, egy 20 éves kihagyással 1980 és 2000 között) és 15 stúdiólemez. Tekintélyt parancsoló karrier. Ennek elenére nem hiszem, hogy túl sokan ismerik a Kaipát mifelénk, egy budapesti koncerten aligha lenne több 20 fizetővendégnél - már ha magamat és Túrisast is beleszámoltam. A Coldplay meg háromszor megtölti egymás után a Puskás Arénát. Semmi bajom a Coldplay-jel, azt is értem, hogy ők egy sokkal populárisabb stílust képviselnek, de azért na... van itt aránytalanság bőven!
A "Sommar..." koncepcionális album, amely szürkülettől hajnalig követ végig egy napot. A számomra kiejthetetlen és jóformán leírhatatlan svéd cím magyarul a "Nyárhajnalfény" szóösszetétellel fordítható le, ami gyanítom svédül is épp oly költőien hangzik, mint anyanyelvünkön. A keretet a címadó dal két verziója adja az album elején és végén, gyakorlatilag ugyanazzal a dallammal, de különböző szöveggel (ez már ismerős lehet a Pink Floyd "Animals" című lemezéről).
A ilyenformán bekeretezett belbecs kb. egy órányi epikus zenéből áll 10-15 perces tételekkel, melyekben csak úgy hemzsegnek a billentyű- és gitárszólók, valamint - a vendégmuzsikusok jóvoltából a hegedű és szaxofonszólók is. Kicsit féltem a "Sommar..."-tól, mert elég gyorsan érkezett a legutóbbi megjelenéshez (Urskog) képest, de végül kellemes meglepetés lett belőle. Először is az anyag döbbenetesen jól, mondhatnám tanítanivalóan szól. De tényleg. Ezt hangmérnököknek, producereknek kéne mutogatni etalonként. A legutóbbi lemezen kapott először lehetőséget Darby Todd dobos a bemutatkozásra, de itt már gyakorlatilag mesterkurzust tart jazz fúziós/prog rock dobolásból.
Ez a lemez most valahogy változatosabb lett elődjénél, nyilván nem Hans Lundin állandó "szignicsör" szinti soundja miatt, hanem köszönhetően elsősorban a lehengerlő hangszeres teljesítményeknek, a szabadabb hangszeres kibontakozásnak. A Mensa tag Per Nilsson gitárost (nesze neked tufa rocker sztereotípia!) nyilván be se kell mutatnom, mindazonáltal megragadom az alkalmat, hogy sokadjára elmondjam: páratlan zsenivel van dolgunk, akinek minden egyes szólója mestermű, különösen az, amit a "Seven Birds"-ben "követ el" (hallga' mán: 6:05-7:02!).
Már éppen azon gondolkodtam, hogy nem érdemes több Kaipa lemezt beszereznem, hiszen akinek megvan a "Vyttjar" (2012) és a "Sattyg" (2014), annak az utolsó néhány megjelenés már nem mutatott semmi újat. Erre jött a "Nyárhajnalfény" és ragyogásával bearanyozta ezt a fülledt nyári napot. Ennél már csak az lenne jobb, ha a bőgős, Jonas Reingold is meglepne végre egy új Karmakanic lemezzel!
Tartuffe
