RockStation
Megvan az az érzés, amikor ülsz egy társaságban… mondjuk egy munkahelyi ebédlőben, és egyszerűen nem tudsz mit hozzászólni azokhoz a témákhoz, amikről épp társalognak? Az ember azt gondolná, hogy gyerekként van csak ilyen a felnőttek között, de rá kellett jöjjünk, hogy bizony, sose növünk fel. Persze nem vagyunk mi antiszociálisak, egyszerűen adott témák nem érdekelnek minket, ez pedig teljesen természetes, de azért amikor ilyen szituáció van, mindig elgondolkodunk, hogy mit is keresünk mi itt? Miért ülünk ott velük? Miért kell nekem ezt hallgatni? Egyszerű a válasz, mert nem megyünk odébb. Egy ilyen helyzetben pötyögtem be annyit csak a telefonomba, hogy “A porcelánboltban nincsen elefántjáték”, mert a porcelánboltban nem az elefánt a fura, hanem hogy miért van ott a játéka, ami miatt odament?
