rattlead.hu
Ezt a 26 perces split LP-t már májusban megkaparinthatták a grind fanatikusok! Én csak azért írok most róla, mert csak pár napja került a birtokomba, s hát néhányszor le kellett pörgetnem, hogy valós véleményt höröghessek ide. Egyébként a Jack cuccai kicsit kacifántos úton kerülnek hozzám. Mivel a frontember Levi Kiskunhalason lakik, lazán besétál a helyi temetkezési vállalat irodájába, s otthagyja a Cd-t, vinylt vagy éppen egy pólót. Aztán, amikor a halasi temetkezés emberei hozzám jönnek egy elhunytért, nemes egyszerűséggel elhozzák magukkal és átadják nékem, így megspórolva a postaköltséget. Ez ám az underground, mi? DIY a javából! HEHE!! Na de most már kóstoljunk bele ebbe az extrém csemegébe.
A daráló tanfolyamot a kanadai Chadhel indítja el, s mindennemű teketóriát mellőzve nyesegetik le rólam a felesleges zsírt. Nem mai fickók ezek! Ha rápillantok a fotójukra, akkor szakállas, táskás szemű krapekok néznek velem farkasszemet. Sőt, valamelyik még ismerős is számomra, hiszen a basszer Jean-René Cloutier-Ménárd a kultikus death metal Putricid tagja volt. A csapat csupáncsak két demót adott ki a 90-es évek elején, de még így is beégették magukat a fanatikus hallgatók agyába.
Tudjuk, hogy a kanadai bandák elég tapló módon tudják nyomni a szélsőséges zenéket, s ez a Chadhel esetében is igaz lehetne, ha a bunkó darálások mellett nem kapnánk az arcunkba némi komplex szemtelenkedést és egyéb finomságokat. A „GT” néven feltüntetett gitáros előszeretettel rándítja ki riffek bokáját vagy tördeli darabokra a dalok gerincét. Ennek köszönhetően a hallgató hol egy blastbeat zuhatagban érzi magát, hol pedig egy gimnasztikai gyakorlaton. Sőt, az utolsó nóta elején egy olyan tökös heavy metal szólóval örvendeztet meg minket, amely hatására minden fémszívű rajongó kardot rántva indulna sárkányokra vadászni. Jean-Philippe Dion főordibátor mellet GT és Jean-René is besegít a vokálba, úgyhogy fültanúi lehetünk itt a torokköszörülés minden formájának. Nem is értem, hogy Frédo dobos miért maradt ki az üvöltözésből??? HEHE!
A hazai Jack-et szerintem nem kell bemutatnom azoknak, akik szívesen vesznek részt egy dar-állófogadáson. Ezen a felvételen hallhatjuk utoljára Lázár Gábor gitáros játékát, ugyanis távozott a bandából. Helyét Ottóka (ex-Goddog, ex-Kolera SS) vette át. Jól ismerem Ottókát, s mivel azóta már láttam párszor a Jack-et élőben, bátran kijelenthetem, hogy a cserével fikarcnyit sem gyengült a csapata ereje. Azért itt megjegyezném, ritkán találkozom akkora fanatizmussal és kitartással, mint ami Leviben lángol. Hihetetlen, hogy micsoda erőfeszítéssel tartja életben a Jack-et, immár 28. éve. Ezen az LP-n hat dallal szerepelnek, s el kell mondanom, hogy olyan otromba zúzást művelnek itt, hogy a tökeim csak azért nem szakadnak ketté, mert a legszűkebb méretű fecskegatyámat veszem fel, ha felteszem a lemezt. Geri basszusgitárja néha még a gitárt is lenyomja a picsába, míg Dösi azt hiszi, hogy csak akkor tudja felhívni magára a figyelmet, ha megpróbálja minél rövidebb idő alatt apró darabokra törni a dobszerelést. A Jack-et illették már több jelzővel is (Grindcore, Grind/Punk, Grind/Crust/Punk), de én nem nagyon foglalkozom evvel, mert tulajdonképpen lényegtelen, hogy mi ez!? Állat, oszt annyi! Mindig azt szoktam mondani, hogy a Jack zenéje olyan, mint Bud Spencer, az „Akit buldózernek hívtak” című film végén, amikor egymaga letarolja az ellenfél csapatának játékosait. Gabi riffjei olyan ütéseket mérnek a hallgató gyomorfalára, hogy az úgy rogyik össze, mint egy felrobbantott gyárkémény. A „Faltól falig” nótában még egy kis death metal-os, kaszaköszörülő riffel is kedveskedik nekünk. Na és Levi….!! Nem tudom, hogy mi a franccal edzi a hangszálait, de amit itt összeüvöltözik, az még néha nekem is fáj! HEHEHE!! Az ordítozásba néha Geri is besegít, de neki sem ártana felkeresni egy pszichiátert. Megszokhattuk, hogy Levi szövegei legtöbbször társadalom kritikusak, de az egyik tételben az elüzletesedő underground is kap a pofájára. Az utolsó dal, a „Lobotomia” albumon szereplő „Járulékos veszteség” mixelt verziója, ami igen csak bizarra sikeredet.
Az album borítóját Huczek Zoltán követte el, s elég vizuálisra sikeredett. Ha sokáig nézegeti az ember, azt lát meg benne, amit éppen akar. Az inzerten minden infót megtalálhatsz. A vinyl több terjesztőnél is megtalálható, de kézenfekvő, hogy akkor juthatsz hozzá legkönnyebben, ha ráírsz a csapatra.
Nem csűröm-csavarom én ezt tovább kedves egybegyűltek, hisz a lényeg annyi, hogy ha szeretitek a jó kis paraszt zúzdákat, akkor tökre megéri ezt a remek split-et beszereznetek!
Grind a köbön, ennyi a lényege! A pontszám nem is kérdéses!!
