rattlead.hu
Göden. Sokaknak vagy nem jelent semmit ez a zenekarnév, vagy csak elintézik annyival, hogy egy újabb, ismeretlen formáció a mai átláthatatlan dömpingben. Pedig itt ennél (sokkal) többről van szó.
Akkor azt mondom, Goden, hogy ez egy klasszikus Winter nóta, az Into Darkness albumról. Tovább megyek: a Göden egy trió, élén Stephen „Spacewinds” Flam gitárossal/billentyűssel/basszusgitárossal, aki a legendás Winter tagja volt, aki életre hívta ezt a formációt 2019-ben. Tony „The Prophet of Goden” Pinnisi billentyűssel (emberünk játszott az Into Darknessen), illetve Betty „Nxyta (Goddess of Night) Vas Kallas énekesnővel vált teljessé ez a formáció. Ahogy honlapjukon megfogalmazták, a Goden a Winter szellemi utódja, egy zenekar, amely nagy befolyással bírt és nagy tiszteletnek örvendett a metal undergroundban a megalakulása és becses demóik óta. Az új album, a Beyond Darkness (2020) egy régen várt folytatása annak, amit a Winter társalapítója, Stephen Flam elképzelése szerint, egy egzisztenciális utazásra indít a múltból és a jövőbe. Továbbá, hozzátették, hogy egy ismerős, mégis jellegzetes új opusz, amely kiterjeszti azt a feltérképezetlen árnyékvilágot, amelyet a Winter egykor rémálmainkban nyitott meg. A Beyond Darkness egy betétdal, amely sötét és baljóslatú utazásra viszi a hallgatót. A Beyond Darkness koncepcionális mélyrepülés a vadul feltáratlan és ismeretlen hangzásvilágba. A történetnek három szereplője van, mindegyik más-más szimbólummal felruházva: Stephen Flam, mint Spacewinds, az idő és a tér, amelyben ezek a szereplők laknak; Vas Kallas, mint „NXYTA (Goddess of Night)”, az énekes és a sötétség: Tony Pinnisi, mint „The Prophet of Goden”, aki Goden nevében beszél és a fény, billentyűs hangszereken játszik, aki egyébként a Winterben is zenélt.
A Beyond Darkness egy mese a sötétről és a fényről, kemény muzsikára hangolva. Stephen Flam a külső sötétségben és a belső homályban hagy bennünket, és ezekkel az utolsó szavakkal lát el bennünket éteri útmutatásként: „Remélem, élvezni fogod ezt a törekvést. Hallgass szabad és nyitott elmével. Utazz most a sötétségen túl”. Attól függetlenül, hogy az első albumhoz ez idáig még nem volt szerencsém, a leírtakat kizárólag megerősíteni tudom, ugyanis a muzsika valamelyest (jóval?) eltér a Winter által képviselt zenénél. Annál dallamosabb, befogadhatóbb, hangulatosabb, emészthetőbb és nem utolsósorban, változatosabb. Ja, és egy jó nagy adag okkult töltet is társul hozzá. Úgy gondolom, Flam semmiképpen sem akar(t) a Winter „népszerűségére” bazírozni, eleve, más volt az elképzelése, különös tekintettel a hangszerparkot és a dalok hosszát illetően. Az előző anyag 19 nótája 76 és fél percben futott le, az új album 10 dal, 42:25-ön osztozik. Eladták magukat . Súlyos, sötét doom a játék neve, azonban megjegyezhető dallamokkal nyakon öntve. Amúgy is mi értelme lett volna az Into Darknesst újra írni, lemásolni? Roppant hangulatosak pl. a nyitó Divine, az In the Vale of the Fallen, a Rings of Saturn, vagy a Death Magus, de mindenképpen kiemelem (még) „az azonnal megjegyezhető” Urania-t, Black Vortexet és Zero-t. Rengetget dob a végeredményen a csatasorba állított hegedű és orgona, ezenkívül itt-ott zongora is felbukkan, hogy egyfajta spirituális utazásra hívjon minket a lemez. Az már csak háttér információ, hogy Jason Frantz dobolta fel az albumot, Margaret Murphy felelt a gyönyörű hegedűkért, és Eva Petric szerepel háttér vokálosként.
Addig hallgattam a lemezt, amíg szép lassan kikényszerítette belőlem a maximális kalkulust és felverekedte magát év végi top 10-embe. Bármi előfordulhat, ugyanakkor a Winter (egykori) szerelmeseinek maximálisan ajánlom ezt az anyagot. Nem hiszem, hogy csalódás éri őket.
