Fémforgács
Alig három hét, és elstartol a 2024-es Toxic Weekend Fesztivál. Horváth László szervezővel beszélgettünk, aki elkalauzolt minket a kulisszák mögé.
Harmadik Toxic Weekendre készültök, mondhatjuk, hogy akkor ez már egy állandó nyári fesztivál? Hogyan és miért fogtatok anno bele?
Hogy harmadik, az már talán azt jelenti, hogy sorozat, de mint manapság egy underground fesztivál, azt lehet mondani, hogy évről-évre élünk. Rengeteg körülmény befolyásolja, hogy lesz e következő. 2022-ben olyan körülmények között álltunk neki, amikor mindenki abbahagyta, vagy még jegelte a rendezvényeit, kivétel pár erősebb és bátrabb, akik újra éledtek. De az biztos, hogy az nem volt jellemző abban az évben, hogy valaki akkor induljon. De mi már jóval a járvány előtt elkezdtünk egyeztetni erről Varga Zoli barátommal. Én 2012-ben azért hagytam abba a Rockmaratont, mert már nem éreztem komfortosan magam benne, Zoli ment tovább sikerrel, de aztán ő is kiszeretett belőle, így jött az ötlet, hogy csináljunk egy kisebb, undergroundabb, élhetőbb, de csak a punk/hardcore vonalra koncentráló rendezvényt. Ő eleve keresett programokat az orfűi kempingbe, aminek üzemeltetését átvették, én meg a bandáimnak olyan lehetőséget, ahol nem vagyunk kitéve hóbortos fesztiválszervezőknek, akik sokszor háttal állnak a műhelynek és kommunikációs problémákkal küszködnek. Itt méltó körülmények, tiszteletdíjak, műsoridők, és siker, valamint értő közönség fogadja a zenekarokat.
De idén újra lett Rockmaraton, ez mennyire befolyásol benneteket?
Igen, annyit hallgattam, hogy maratont soha többé, de közben meg más szervezők annyira kérlelték a Zolit, hogy újra belement, nem tudom mennyire lesz hosszú távú. Gondolom, nagymértékben a sikere határozza majd meg a jövőjét. Mi tesszük a dolgunkat, valamennyi „kommersz” közönséget biztos visz el, akik esetleg eddig eljöttek ide, ha ló nincs alapon… De a mi stílusunk ki lett azért hagyva most ott, ami csak részben igaz, mert azokat a nemzetközi bandákat, akiket mi nem tudtunk időpont egyeztetési problémák miatt fogadni, azokat Zoli oda sűrítette be egy napra. Virágozzék minden virág, majd kiderül mit bír el ez a szűk és kicsit romos magyar piac.
És mennyire vagytok elégedettek az elmúlt évekkel?
Na, ez egy jó kérdés. Ami nagyon felemelő volt, és nagyon pozitív visszacsatolás, az 2022-ben az indulás. Abban a helyzetben, Orfűn, ami ebben a vízfejű országban kb. a világvége, első alkalommal, punk és hardcore stílusokra támaszkodva, sikerült egy szemmel jól látható tömeget csinálni. És annyira beütött már az első este, a fesztivál csütörtöki napja, hogy az örök emlék marad… 16:15-kor indultak a koncertek, és már ment a pörgés, a következő bandánál meg mentem a színpadhoz, és nem vágtam fejből a programot, és mondom, ki ez, ki játszik? Mert olyan tömeg volt fényes nappal a kisszínpadnál. Hehe!
Este a Prosectura és a Terror koncertjén meg már full tömeg és fejen pörgés volt a nagyszínpadnál… Élték nagyon az emberek, a közönség és a zenekarok is, na, meg persze Zoli is, rá jellemző módon nyomult a tömeggel. Én csak a színpad szélén bólogatós vagyok. És ez napról-napra fokozódott.
Első évben, ami fájó volt, hogy tragédia volt a reptetés abban az évben, ezért több koncert is elmaradt, szám szerint kettő, de nem vagyunk azok a feladós arcok, egy évvel rá pótoltuk őket.
23-ban meg nagyon nehéz lett külföldi bandát venni, szenvedtünk rendesen, nemzetközi tekintetben aztán kicsit megúszós, de azért jó program jött össze, már nyakunkban voltak a pandémia után keletkező gazdasági nehézségek, de megállt a lábán rendezvény, ha szűkösen is, mert a kismértékű visszaesést bekalkuláltuk. A buli viszont ismét nagyon erős volt, felemelő pillanatokkal.
Ami inkább érdekes volt, hogy első évben gyorsan kellett megszervezni, és munkaerőhiány is volt, meg Zoli nem annyira hitt a sikerben, és így kicsit a vendéglátás alul lett kalkulálva, következő évben meg már nagyobb terek, több pult lett, stb. a kicsit kevesebb emberre. Hehe.
És idén mit vártok?
További visszaesés nézőszámban, úgy, hogy közben az eddigi legerősebb, így legdrágább programunk van. Kellett ismét emelni az árakon, de a költségnövekedéseket nem bírjuk lekövetni. Lett újból maraton, a főváros tele van, még a stílusunkba vágó rendezvényekkel is. Az emberek pedig nem lettek kevésbé kényelmesek. Ez a helyszín parádés, gyönyörű, Orfű szép, tele strandokkal, egy üdülőhely, a kemping is nagyszerű, nagyon szép. Eddig minden banda el volt ájulva a helyszíntől, ahogyan a közönség is nagyon szereti. És egy ilyen helyen nem zavarunk senkit, sőt, sokan örülnek nekünk. Igen ám, de messze van sokaknak, mindenki a fővárosra koncentrál. Mi kis számokkal játszunk, ha a fesztiválokat nézzük, de nagyokkal, ha csak úgy saját zsebből készült rendezvényeket. Mert nálunk nincs támogatás, nincs szponzor, van egy ilyen sor, a másik rendezvénytől átvett költségvetési táblázatban, de ott mindig egy nulla szerepel. Hehe. De így van jól, függetlenek vagyunk, nincs reklám nyomva az arcodba, szabad a rendezvény. Viszont a megnövekedett költségeket már nem lehet áthárítani, így is emeltünk ismét a jegyárakon, ami sokaknak szerintem már megfizethetetlen, de máskülönben esélyünk sem lenne.
Tényleg kerek lett az idei felhozatal, mit vársz belőle legjobban?
Igen, most erős lett több tekintetben, de szerintem elég lenne a napi egy jó nemzetközi név, de idén még napi kettővel megyünk. Exploited örök, én már nagyon sokat szerveztem a bandát klubokban is, fesztiválokon is, csapatunk tagjával, Gábor András barátommal, jó a kapcsolat, szerintem idén a csütörtök lesz a legerősebb napunk, mert aznap Casualties is lesz, meg persze 8 magyar banda, 35 éves Prosectura, 30 éves Macskanadrág, stb.
Pénteken meg hazai pályán a Hétköznapi Csalódások, és a magyar földön régen járt Perkele mellett, a nálam is idősebb Buzzcocks először koncertezik hazánkban, azért ez megint egy jól csillogó mérföldkő.
Szombaton meg Madball, nekem stílusában nagy kedvencem, és a Deez Nuts meghívását is sokan üdvözölték, és olyan magyar felhozatal van mellettük… Don Gatto, Téveszme, Social Free Face, Petőfi, Beerzebub, stb. szerintem magáért beszél.
Az elővételt látva, ezúttal eléggé kiegyenlített is az érdeklődés mindhárom napra.
Szerinted mitől más ez a fesztivál, mint a többi?
Hogy egyszerű és nagyszerű. Nem akar több lenni, mint ami. Nálunk 3 nap, elég az. Akinek nem, az már egy nappal előtte itt bulizik a kemping környékén, meg vasárnap úgy zavartatja ki magát a kemping zárásakor. Hehe. Direkt kettő színpad van csak, és nincsenek átfedések. Itt napi 10 koncert van, ha akarod, mindent végig élvezheted. Csak punk és hardcore, és nem véletlen azok a bandák vannak, amik.
A helyszín sokkal több embert is elbírna, de mi ezt a szubkultúrát akarjuk éltetni, ezt a réteget, és úgy van kialakítva a fesztiválterület, hogy ennyi fővel is jól mutatunk, ami amúgy ezeknek a fellépőknek enyhén szólva, nem is kevés…
Itt nincs farok méregetés, nincsenek a nagyon rossz sablonok, hogy azt kell kamuzni mindig, hogy a rekord rekordja van, meg a ti vagytok a legjobb közönség, stb. Mi egy fesztivál vagyunk, egy punk és hardcore-ra koncentráló underground feszt. Nincs tűzijáték, nincs LED fal, itt még mindenki erősítőkről játszik… stb. Emberi, és ezt szereti a közönségünk. Ez egy közösség.
Milyen egyéb programok lesznek?
Ebben se esünk túlzásokba… Délutántól hajnalig koncertek vannak, majd egy rock Dj nyomatja a zenét. Valamikor aludni is akarnak az emberek, sokak szállása kempingen kívül van. Orfű gyönyörű hely, strandokkal. Ha úgy van, kirándulnak, strandolnak a látogatóink. Kempingen belül meg van a hagyományos focikupánk, ami mindig nagy siker, zenekarok is indulnak mindig. Illetve idén pénteken a CPg tagjaival lesz beszélgetés az elmúlt évek élményeiről, szombaton pedig Rupaszov Tamással, a gondozásában megjelent, Nem az a punk, aki… könyvről, a koncertek előtt, a kisszínpadon.
A tavalyi CPg hogy sikerült a ti szemszögetekből?
Hű, az egy ugyancsak maradandó élmény… Én nagyon hosszú évekig, közel egy évtizedig próbálkoztam náluk, hogy csináljunk koncertet… Aztán sikerült az első Toxicra elcsalogatni őket, majd elmentem hozzájuk utána Szegedre, és akkor közösen elhatároztuk, hogy csináljunk így utoljára még egy nagy dobást… Erre a Rátgéberen keresztül bejelentkezett a szerb kult banda, a Pekinska Patka két ős-tagja, az énekes és a gitáros, hogy itthon lesznek pont, mert már Kanadában és talán Amerikában élnek… Ettől aztán teljesen beindultak a CPg-sek, nekik nagy ikonok, több dalukat feldolgozták. És ami ott, azon a szombat estén történt… elképesztő volt. Güzüék teljesen be voltak tojva, mekkora a tömeg… meg hogy el tudják e játszani a dalokat? Azt tudni kell, hogy a bandából Taki Amerikában él, csak koncert előtt pár nappal tudott hazarepülni, még Pécsen foglaltam nekik próbatermet, hogy a Pekinska Patkával közösen ott tudjanak összepróbálni.
Szép lassan megérkeztek minden irányból, egyik idegesebb, mint a másik, már a dedikáláson nagyon sokan voltak… Kérdezem, molinót hoztatok? Takinál van. Taki? Hát, vettem ilyen lepedőket, de már nem volt időm rá, hogy bármit is csináljak velük. Na, fasza. 
Mutasd. Nagy rádiózások, végül meghozták az építő brigád emberei a jelölő sprayket, jobbnál jobb színekben. Hehe. Oké, akkor az lesz, hogy a plédet felkötjük a molinó helyére, leengedik, és az lesz az intró, hogy Kutyi barátnője bemegy, mert ő ért ehhez, és felfújja rá rózsaszínnel, hogy CPg, így is lett. Amíg felhúzzák, addig meg besétál a banda… Előtte volt egy rövid hangbeállás, az emberek megőrültek, a zenekar teljesen meghatódva, kicsit megrémülve is talán… de a legdurvább, gördültek az arcokon a könnyek minden oldalon…
Banda lefagyva, úgy kellett irányítani őket, gyere le, stb. Nagy nehezen összeszedem őket egy csoportba, pár lelkesítő, biztató szó hozzájuk, de látom az arcokon, hogy figyelni se bírnak… kezdés, az említett molinós intró, erre besülnek az első dal kezdésével, hú, mondom, mi lesz ebből, aztán újra… és az egész onnantól már történelem, őrület volt… azt hiszem ennél nincs jobb végszó.
Ott találkozunk!
