Rockvilág.hu online rockmagazin
Thrash-orgiára számíthatott az aki kilátogatott a Barba Negrába vasárnap este, hiszen érkezett a műfaj egyik legnagyobbika a Megadeth, elöttük pedig a hazai szcéna zászlóshajója az Archaic nyitotta az estét. Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, nem tette tönkre a bulit az ítéletidő ami az ország számos pontját sújtotta, így a több mint ötezer ember aki össze zsúfolódott ezen az estén a Negrában, maximum belülről áztathatta el magát.
Az Archaic pontban 18:55-kor bele is csapott a kb. harmincöt perces zúzdájába. A megalkuvást nem tűrő old school thrash brigád, még így felforgatott felállásban is igazolta miért van nekik helyük egy ekkora kaliberű zenekar előtt mint a Megadeth, vagy miért léphetnek fel például nyáron a Wacken fesztiválon is. Ekkor azért még egy-két zsebkendőt le lehetett ejteni a csarnokban, de már így is szép számmal voltak jelen a mindenféle generációból érkező fekete pólós emberek. Mert hiába a nyolcvanas-kilencvenes évek nagyágyúja a Megadeth, vagy korban azt a zenei érát élteti az Archaic is, a lelkes tizenévesektől az ősz hajú hatvanasokig mindenki egyszerre bólogatta végig az estét. Így nagy esély van rá, hogy az Archaic is meríthetett magának újabb rajongókat akár a fiatalabbokból, akár a régebb óta fiatalokból. És ezt abszolút meg is érdemlik, tényleg világszínvonalú thrash metál produkciót kaptuk tőlük.
Pontban nyolckor aztán elindulhatott volna a Megadeth koncertje, ahogy meg volt hirdetve, de úgy tűnt annyira nem sietik el Dave Mustaine-ék a színpadra érkezést. Az időközben heringpartivá avanzsált küzdőtérről aztán egyre sűrűbben és egyre hangosabban érkeztek a Megadeth kiáltások és az artikuláltalan üvöltések, majd végül negyed órával a tervezett kezdés után főhősünk és zenekara egy rövid intró után berobbant a színpadra, hogy kb. nyolcvan percben aztán minden fejet letépjen a helyéről. Monumentális színpad, az egekbe felpakolt Dirk Verbeuren, óriási fények, gyilkos tempó, na meg egy zenekar ami láthatóan nagyon jól érezte magát a színpadon. Igaz volt ez Davere is, aki szintén nagy energiákkal rohangált fel-alá a deszkákon, folyamatosan ki-ki mutogatott a közönségre, és a megszokottnál jóval több mosoly volt az arcán. Szokásosan elegánsan, most épp fekete ingben érkezett a színpadra, amit a bent uralkodó rekkenő hőség és fülledtség miatt aztán egyre kijjebb gombolt. Szinte már védjegyévé vált hosszú csuklószorítóiban pedig úgy pörgött a keze, mintha nem is arról lett volna szó még pár évvel ezelőtt, hogy egy betegség miatt lehet hamarosan már pengetni sem fog tudni. Pedig ha valamivel nem lehet vádolni Dave Mustaine-t az az, hogy egyszerű dalokat írna. Azért a Megadeth számok többsége nem egy laza riffelgetés, kőkemény precizitást és odafigyelést igényel. Talán az egyik legjobb és legkomplexebb zeneszerző Mustaine a műfajban, és mindig figyelt arra is, hogy a vele aktuálisan egy zenekarban játszó gitáros is képes legyen felvenni a tempót, sőt akár még extrábban is játszani. Legyen szó akár a Holy Wars gyilkos riffjeiről, vagy a Tornado of souls szólójáról, itt nincs alibizés. Mindig mindennek úgy kell elhangzania, ahogy ezeket a ma már legendás dalokat anno Mustaine és Marty Friedman megalkotta a zenekar aranykorában. Teemu Mäntysaari gitáros aki kb egy éve csatlakozott Mustaine mellé pedig remekül helytállt, ahogy a második Megadeth-es korszakát élő James LoMenzo basszer is. Dirk Verbeuren dobos pedig egy gépfegyver, de ezt már akkor is tudtuk róla amikor a Soilworkben vagy az Abortedben verte szét a lábdobokat.
Nem volt tehát panasz a zenekar teljesítményére, az hogy ez a felállás meddig marad Mustaine mellett az más kérdés, hiszen eddig már 32 ember szerepelt a zenekarban kisebb-nagyobb ideig a főnök mellett. Köztudott róla, hogy nem egy egyszerű forma, viszont amíg működnek a dolgok, úgy ahogy azt ő is elvárja, addig nagyon hálás dolog mellette zenélni egy olyan zenekarban mint a Megadeth. Hálás mert részese lehet az adott zenész egy falat történelemnek, hálás mert mindig mindenhol teltház előtt játszhat, és hálás mert olyan közönségnek zenélhet aki abszolút meghálálja azt. Nem volt ez máshogy tegnap sem a Barba Negrában. A több mint ötezer rajongó szinte egyszerre énekelt, hullámzott, bólogatott végig a buli alatt. Mindegy, hogy a legutóbbi lemez, a The Sick, the Dying… an the Dead dalaira kellett, vagy az olyan slágerekre mint a Holy Wars, a Hangar 18, vagy minden idők talán legjobb bólogató riffjével megáldott Symphony of Destruction. A Barba Negra együtt lélegzett Dave Mustaine-nel és olyan katartikus nyolcvan percet hozott létre amin nagyon nagy kár lett volna nem részt venni.
És még egy ilyen hibátlan estén is mindig ott a negatív felhang egy-egy embertől. “Dehát a Rockmaratonon bezzeg…” Emberek 2016-ban volt! Ráadásul soha senki nem fogja pontosan megtudni ott akkor mi történt a háttérben. Abba kéne hagyni az avokádózást már.
A másik meg a ” Bezzeg a Metallica, és ha ott marad”.. Szerintem a világ legnagyobb igazsága, hogy HÁLA AZ ÉGNEK, HOGY NEM MARADT OTT! Mert így van Metallica is és van Megadeth is. Van Megadeth ami a világ egyik legjobb thrash metál zenekara, és van egy zenekar ahol a világ egyik legjobb zeneszerzője és gitárosa élhet, lélegezhet és szabadon alkothat. Mert mindegy milyen az ember, milyen pletykák és szóbeszédek érkeznek Daveről, ettől függetlenül Ő a világ egyik legjobb zeneszerzője és gitárosa, ezt több mint negyven éve igazolja, és ezt elvenni tőle soha nem lehet.
Köszönjük a Concerto Musicnak, hogy ismét elhozták ide Dave Mustaine-t és a Megadeth-t, biztos, hogy az idei év egyik legjobb bulijának voltunk szem- és fültanúi.
További MEGADETH KÉPEK ITT,
ARCHAIC képek PEDIG ITT.
Fotók és cikk: Pásztor Csaba ‘Kieron’
