Rockvilág.hu online rockmagazin
Borzasztóan bírom a Watch My Dying zenekar muzsikáját, mert úgy a 2000-es évek elején megalkották a Húsmágnes-t, a Klausztrofónia-át és ezzel egy nem múló szimpátiát váltottak ki belőlem, és számtalan jó ízlésű nagyérdeműből egyaránt. Így érthető, hogy mindigis nagy érdeklődéssel vártam/ vártuk a WMD műhelyében készülődő új lemezeket, pedig tudjuk, hogy a brigád nem szereti elsietni a dalírást. Sok év izgalom, várakozás után újra megtörték a csendet legfrissebb videójukkal, a Napköszörű-vel, valamint a hírrel, hogy szeptember elején érkezik az új album. Ennek apropójaként kérdeztem a részletekről a zenekar frontemberét, Veres Gábort.
Szia Gábor! Üdv a Rockvilag.hu-n. Legutóbbi interjúnk 2017-ben készült a 4.2. c album kapcsán. Ez azért elég hosszú idő… Mesélj, mi történt azóta veled/veletek?
Természetesen csodálatos dolgok, kivétel nélkül. Jobb, ha nem is untatunk senkit a részletekkel. A legfontosabb, hogy velünk van Potkovácz Márk a doboknál, akit a Stabbed zenekarral ismertünk meg, és azóta a The Answer Lies In The Black Void tagja is. Egy sokkal frissebb és kritikusabb szemlélet érkezett vele a zenekarba, sokat tanulunk egymástól.
Hamarosan megjelenik az új album. Mit érdemes tudni a korongról? Pontosan mikorra várható a megjelenés? Hány dal kerül fel a lemezre? Milyen formában jelenik meg?
Szeptemberben fog megjelenni, nyolc dallal, CD és vinyl formátumban. A címe Egyenes kerülő lesz. A felvétel gyakorlatilag készen van, már csak keverjük, de a hosszú szünet miatt szeretnénk rendesen megadni a módját a kiadásnak. Nagyon sok a tennivalónk addig, és közben vannak egyéb ötleteink is erre az évre.
A 4.2. című lemez dalszövegvilága mélyérzésű, sokatmondó. A műfajhoz, a zenétekhez közel álló hallgató könnyen megtalálja magát a dalaitokban… Az elmúlt évekhez képest történt-e némi változás zeneszerzés terén? Az új dalszövegekben milyen témákat boncolgattok leginkább?
Az új album zeneileg leginkább Bori Sándor gitárosunk gyereke, egy dalban Eszenyi Imre a szerző. Sanyi teljesen kész dalokkal állt elő most, amikhez hozzákerült néhány ötlet a többiektől is. Nem mondom, hogy nem voltak ronda viták a készítés közben, de ezek a körök szükségesek volt ahhoz, hogy kibillenjünk a tétlenségből. Több dal készült el, mint ami az albumra kerül. A fennmaradókból pár kiadatlan régivel együtt egy EP lesz a következő, de azt már biztosan másképp készítjük, mint a nagylemezt.
A szövegekkel igyekeztem letisztultabb hangvételt megütni, mint eddig. A mondanivaló is más lett a régiekhez képest, ahogy én is. Már nem egy zűrös fiatal kölyök vagyok, tele kérdőjelekkel, hanem egy zűrös felnőtt, de azt legalább elég magabiztosan hozom. Egyszerűbb és kézzelfoghatóbb fogalmazásra törekedtem, mert a bonyolult semmitmondás korát éljük, amitől a legtávolabb szeretnénk állni. Nem lett ettől barátságosabb a dalok hangulata, csak emberibb, és valami direkt, fizikai módon súlyosabb. Előzetesben nem szeretnék terjengős lenni, meg nem az én dolgom fejtegetni, de azt hiszem lesznek, akiket rendesen gyomron vágnak majd ezek a dalok.
Kérlek, említs meg néhány nevet, akikkel együtt dolgoztatok/dolgoztok a lemezfelvétele során.
Dalszerzőként Sándornak volt a leghatározottabb elképzelése arról, hogy mit és hogyan szeretne hallani az albumon. Szerettük volna újradefiniálni a kétezerhuszonnégyes WMD-t. Olyan embert kerestünk a kivitelezéshez, akivel lehetőség van folyamatos kontaktban lenni, hogy addig kísérletezzünk, ameddig csak kell. Ezt Bőcze Zsolt személyében találtuk meg, aki előbb értette meg, hogy mit keresünk, mint mi magunk. Elképesztő türelme van és nagyon gyors, amire most szükség is volt, mert menet közben a dalírással alkalmazkodtunk a közben megtalált hangzáshoz.
Az éneket Restás Gergővel vettük fel Az Oposszum Stúdióban. Kiváló szakember, kreatív, alkalmazkodó, nagyon gyorsan tudtunk együtt haladni. Még azokon a napokon is, amikor szokás szerint előző éjjel négykor hagytam abba a szövegírást, és másnap a felvételnél a telefirkált papírt se láttam jól a kialvatlanságtól. Sajnos ennyi idő után se tudok túllépni azon, hogy az utolsó napi stressz írassa meg a szövegeket.
Vendégként Ritzel Ani (Dharma, Om, Hiinaar) énekel egy dalt, ami egy kiemelt darab az albumon, majd, ha megjelenik, lehet hallani, hogy miért.
Továbbra is magyar nyelven íródnak a WMD dalok. Esetleg nem vágytok külföldi sikerekre?
Nem azért vannak magyarul a dalok, mert így könnyebb szólni itthon az emberekhez, hanem mert a mi esetünkben ezzel érdekesebb a zene. A tört ütemek és a bonyolult nyelv miatt nagyon kötött a szövegírás. Rengeteg korlátja és buktatója van, bele lehet ragadni a megszokott megoldásokba. Ezzel a zenével angolul könnyebb mit kezdeni, mert sok az egy tagból álló szó. Azokkal egész bonyolult ritmusképleteket is jól meg lehet oldani. Páratlan ütemmutatóknál a magyarral könnyű beleesni abba, hogy értelmetlen mondókák sikerülnek, vagy mindig hasonló rímek kerülnek elő. NAGYON nehéz olyat úgy összerakni magyarul, hogy könnyednek és magától értetődőnek tűnjön, érthető legyen a tartalom és egészségesen rímeljen. Nekem se mindig sikerül. Frusztráló, ha kulcsszavakat nem tudok megtartani a szótagszám miatt, de ilyenkor el kell fogadni, hogy végül is rockdalokhoz készülnek ezek, ami nem feltétlenül agysebészet. A magyar nyelv gazdagsága és árnyalatai miatt viszont már nem mondanék le erről, bármennyire is önszívatás. Megpróbáltuk angolul a WMD-t, nem működött jól. Van, akinél ezt fordítva van.
Külföldi sikerek, háááát… 99-ben alakultunk, nagyon más körülmények voltak, másik évszázad. Akkoriban nem rúgtunk labdába, most meg így családosként már nem vonz annyira egy több hetes külföldi turné gondolata. Már a magyar a nyelv sem lenne az akadálya, de régebben még az volt. Nem savanyú a szőlő, körbe koncerteztük az összes környező országot, plusz Csehország, Lengyelország, Németország, Anglia, csavarogtunk sokat, és nem kellett fizetnünk sem érte. 2024 van, rengeteg a fiatal és izgalmas magyar zenekar, akiknek sokkal inkább dolguk ez, mint nekünk. Gondolat szintjén tervben van valamennyire egy külföldi megmozdulás jövőre, de nem erre fogjuk feltenni az életünket.
Érthető. 2024. március 28-án került megrendezésre a Barba Negra-ban az OMEGA DIATRIBE, WATCH MY DYING, BEERZEBUB kaszabolása, ahol a régi WMD slágerek mellett felcsendült a legfrissebb „Kispatak” c. nóta is. Hogyan láttad a közönség reakcióját, milyen volt részükről a fogadtatás?
A Kispatak még a zenekaron belüli munkacím volt, amit meg is osztottunk ott az emberekkel, azóta Napköszörűnek hívják. Egy másik új dalt is játszunk régóta, ami Apu névvel indult, a végleges pedig az lett, hogy Kopogtatni egy tükrön. Úgy láttuk, működtek első hallásra, műsoron fognak maradni.
Ezen az eseményen már kapható volt a Vadveszély póló is, melynek grafikai kivitelezéséért a WMD csemeték voltak a felelősök. Nagyon menő lett, hatalmas gratuláció a csajoknak. Mennyi idő alatt állt össze a mű?
A grafikát Veres Luca rajzolta, aki azért már huszonöt éves és tetováló, tehát elég rutinos a feladathoz. A két zenekari logót Eszenyi Jázmin tervezte, aki jóval fiatalabb és nagyon büszke, hogy besegített a faternak. Ezek a felíratok nagyon jól illettek a szarvasos képhez, így rajta hagytuk mindkettőt elől és hátul. Csak egy speciális, Barbás koncertre szóló dolognak szántuk ezt a pólót, de nagyot ment a FB oldalunkon, így most készül belőle egy második széria. A jövőben is szeretnénk tartani, amit a rózsaszín cuccokkal elkezdtünk, hogy a kiemelt eseményekhez limitált számú, különleges merch is lesz.
Ez igazán jól hangzik.
A WMD hivatalos Facebook odalán megosztott koncert események posztjai alatt azért elcsíphető olyan komment is, hogy a „budapesti turnén” kívül akár a környező településeken is szívesen látnák a zenekart… Mi az oka annak, hogy kevesebbet koncerteztek más városokban, helyeken?
Erre lenne egy nagyon hosszú és cifra válaszom, de ezt az országjárós-koncertezős kérdéskört már tőlem okosabb emberek sokkal jobban kifejtették előttem. Helyette inkább azt mondom, hogy az album megjelenése után elmegyünk néhány nagyobb városba, néhány másik zenekarral. Oda, ahol még olyan működő klub van, ahová jár annyi ember, hogy eltartsanak egy rendezvényt.
A napokban napvilágot látott a „Napköszörű” c. videó. Mesélj a forgatásról! Azóta rendbe jött a szemed?
A zseniális No Total Films készítette a klipet, amit egy raktárépületben vettünk fel. Az album vizuális koncepcióját Sanyi festményei fogják adni, az ő képeiből rendeztük be a helyiség belső terét. Az egyik snittben a fejemen folyó festék belement a szemembe. Elbénáztam az eltávolítását, így orvosi segítségre volt szükség, de magamnak köszönhetem. Ijesztő volt, de a végeredményt tekintve megérte az a pár napos kellemetlenség.
Hogyan látod, milyen az eddigi fogadtatása a klipnek?
Most már jól, hahahahaha!
Kicsit kanyarodjunk el a WMD-t érintő kérdésekről. Volt valamikor egy pandémia hullám, meg annak a következménye a II.Rákóczi Ferenc Zenei Termelőszövetkezet… Lesz eme csodának folytatása? Készülnek újabb dalok a Jolana Blastbeat műhelyében?
Az a jelenség inspirálta ezeket a demókat, hogy ha random zenészek összeverődnek egy pultnál, hajnal három felé zenekaralapítósra isszák magát, de ezek a projektek mindig elméleti síkon maradnak. Ez a két kis csoda hasonló ötletek tényleges kivitelezése lett. Volt egy kis kellemesen bunkó, amatőr bájuk, ami az adott pillanatban remekül működött.
A WMD album miatt egy időre félretettem minden mást, de lesz folytatásuk. Viszont közben felmerült egy-két másfajta projekt is, amiknek hamarosan nekilátunk a barátaimmal, és ezek jönnek előbb. A lényeg, hogy ha csak a felük elkészül idén, akkor ez lesz a valaha volt legaktívabb évem.
Melyik eddigi lemezre, alkotásodra vagy a legbüszkébb?
TERMÉSZETESEN erre:
A Thy Catafalque „Néma vermek” c. dalban énekelsz, valamint a csapat hazai koncertjein is látható vagy. Milyen a közös munka, zenélés Tamással?
TC rajongóként nagy élmény és megtiszteltetés részt venni egy kicsit a folyamatban. Eddig két albumon volt szerencsém közreműködni. Ezekhez készre demózott dalokat kaptam, amiket a saját ötleteim alapján kiegészíthettem. A Móló készítésénél tartottam attól, hogy nagyon össze lesz véemdézve, és emiatt később hallgatóként nem fogom szeretni, meg nem tudok függetleníteni. A felvétel után is változott még a dalszerkezet, amivel csak megjelenéskor találkoztam, szóval maradt benne újdonság.
Tamás egy elképesztően kreatív és kedves ember, ráadásul az élő formációban is mindenki imádnivaló. Őszintén szólva, még így beugrósként is az első olyan zenekar az életemben, ahol nincs egyetlen nehéz figura sem. Mindenki pontosan tudja és teszi a dolgát. Jó emberek, és jó velük lenni. Rengeteget tanultam tőlük, ez a kitérő segített abban is, hogy tudatosabban csináljak dolgokat a WMD körül. Minden sikert megérdemelnek, és drukkolok nekik, hogy szintet tudjanak lépni a következő albummal.
Részt vettél az Auraleak zenekar klipforgatásán is. Milyen volt a hangulat? Mikor láthatjuk a klipet?
Gerő úrtól kaptam egy kedves meghívást az új videójuk forgatására, ami egy sztoris kisfilm lesz. Még mindig annyira misztikus az egész, hogy a dalt sem hallottam, meg azt sem tudom, pontosan miről fog szólni. Annyi biztos, hogy nem szarral gurigáztak, nagy stáb, nagy felszerelés, rengeteg szereplő, greenbox végig. Annyi volt a tennivalóm, hogy műtőslepedő színű vásznak előtt csúnyán kellett nézni, ülni, térdre esni, meg hasonlók, igazán kíváncsi vagyok a végeredményre. Remélem, rajzfilmkacsák lövöldöznek a seggemre ágyúval. Festékes kaland itt is volt, nem lehetett elkerülni. Mint minden szereplő, én is kaptam valami törzsi arcfestést, amit a sminkes távozása után nem tudtam leszedni egyedül. Nem oldotta se víz, se sminklemosó, se vodka. Telefonos segítségkérés után kiderült, hogy olaj levinné, de nem volt a helyszínen. Végül ezt egy csomag, ott hányódó paprikás szalámival helyettesítettem. Bátran ajánlom black metal zenészeknek is ezt a módszert.
Térjünk vissza a WMD-hez. Kb. 25 év zenélés után mi hajtja még a WMD-t, Veres Gábort? Meddig lehet ezt még csinálni?
Nem olyan sok idő ám ez. Zenekari szinten nem kell irreális mértékben túlgondolni az ambíciókat, akkor nem fojtja meg gyorsan a saját elvárások súlya, vagy az erőlködés. Megbeszélve, döntési alapon azért csináljuk az egészet, mert szeretjük. Vannak idők, amikor nem, és akkor inkább félretesszük. Mi nem szolgáltatók vagyunk, hanem mulatni jöttünk. Ezért is nem játszottuk be soha a kamu feloszlást, gázsiemelős újjáalakulással. Majd jövőre.
Személyesen meg egyértelműbb tényező a pénz, a kényelmes élet, utazgatás, a számtalan elismerés, a környezetem bátorító támogatása, rocksztárság leszarása. Ha nem így lett volna, már befejezem jó régen. Sajnos, akiben megvan ez a zenélős kényszerbetegség, az otthon, egyedül is csinálni fogja egész életében. Akár a fióknak. Ott van példának Kovács Attila barátom, Vijaya Gouranga das, Persó, Nagaarum, a Nular, a Shum, amit most fedeztem fel és zseniális, meg még rengeteg más. Ha már nem lesz WMD, ez biztosan nálam is hasonlóan folytatódik majd.
Mivel megvan az a szabadságunk és korlátunk is egyben, hogy nem ebből élünk és úgy csináljuk, ahogy mi szeretnénk, pontosan addig fog ez tartani, amíg szórakoztat, meg képesek vagyunk együtt dolgozni.
Az új lemez megjelenéséhez egy turné is jár. Amúgy tervezitek? Hol lehet majd legközelebb látni, hallani a zenekart? A saját bulik mellett esetleg nyári fesztiválokon láthatóak lesztek?
Nyáron a Kill The Mosquitoes, Rockmaratron és Fekete Zaj fesztiválokon játszunk, a lemez megjelenése után pedig lesz több koncert is az országban. A 25. jubileumi évünkre tervezünk még néhány dolgot, de ha van használható tapasztalat, amit ennyi idő után jól megtanul az ember, az az, hogy mindenről inkább utólag beszél, mint előtte.
