Fémforgács
E-heti EP sorozatunkban egy igazán vegyes összképet kaptok a hazai és a nemzetközi underground zenék aktuális felhozatalából. Igaz egy csak egy töredék része a hétről hétre megjelenő friss anyagoknak, de mi igyekeztünk ezekből egy kellően – műfajilag is – átfogó lefedettséget adni. Kezdésnek egy hazai split, amin a post-black és a korai svéd melo-death hullámaiba vethetitek bele magatokat. Ez után érkezik egy zsigeri grindcore és az utóbbi években kissé kopottasan csillogó elektro-goth/dark post-punk pulzálás, amit a pagan folk rítusaival lazítunk fel. A végére pedig egy igazán különös, mind zeneileg, mind pedig hangulatilag is érdekes post – blackgaze nirvana állapotot kaptok, mindezt egy külön leges hangszer, a szitár hangjai idézik elő.
BÁL / Urachel
Egy megosztott split mini-lemezzel jelentkezett a nálunk már szinte vendéggént visszajáró post-black BÁL és a melo-death metalos Urachel. Az egyszemélyes BÁL-t működtető avantgardista Rósz Bálint nem igazán szeret a hátsóján ülni, hiszen ha munkásságát csak az utóbbi egy év fényében nézem, szinte minden hónapra jutott valamilyen formában egy-egy új kiadványa. De hasonló habitusú az Urachel-t vezető Márkó Zoltán, aka Axafan is, aki méltán nevezhető a hazai underground metal egyik veteránjának, hiszen különböző projektjei és zenekarai által már több évtizede ismerhetjük a nevét. A Feltörve a Felszínre címet viselő kiadványra összesen három tétel került fel, ebből kettő a BÁL-tól és egy Márkó Zolitól. A valamivel több mint 25 perces anyagot a BÁL indítja két erősen nordikus atmoszférákkal átitatott szerzeménye indítja, amiken némi epikusság és enyhe folk hatás is beszűrődik. Ez utóbbi leginkább Pusztító Én dalában érezhetőek. Az Urachel egy a korai svéd black / melo-death , death n’ roll vonalán mozgó dalt hozott Burial at the Sea címmel. Zoli témáiba egy csipetnyi heavy, power, tharsh, prog., illetve a horror metal hatást is belecsempészet, és hogy az egésznek kellő nyomatéka is legyen, mindezt sejtelmes károgással, valamint monológokkal egészítette ki. Azt hiszem ebbe a dalba az ő zenei repertoárjából mindent belegyúrt.
Druzgotor
Új EP-jével a világegyetem meghódítását tűzte ki célul új a lengyel underground vonalát erősítő Druzgotor. Igaz a 2001 óta létező grindcore csapat nem épp a sűrűn anyagikkal bombázó csapatok közé tartozik. Legutoljára 2006-ban datak ki egy EP-t (Mental Attack), és egy Zámbó Jimmy kaliberű lengyel popénekes Krzysztof Krawczyk dalait feldolgozó grindcore válogatáson (Grindcore Tribute to Krzysztof Krawczyk) szerepeltek még az elmúlt években, időkben. Nem régiben kiadott Conquers the Universe EP-jük 2 vadonatúj számukat, valamint az említett tribute-ra felkerült feldolgozásdalukat tartalmazza valamivel több mint 11 percben. Dalaikat anyanyelvükön adják elő feszes és tempós grindcore, valamint némi groove metal és hardcore punkos ritmusok kíséretében. Mondhatnám, hogy témák sikamlósak, mint a karatézó hal, de inkább fa ék egyszerűségűek, hétköznapiak. Ennek ellenére kellemes percet okoznak.
VÉNA
A kétezres évek elején nálunk is fénykorukat élték az elektro-goth/dark post-punk, cold-wave zenék, amik mára már meglehetősen kikerültek a rivaldafényből, vagy csak én nem követem annyira nyomon őket. Ilyen zenét játszik a Szabó Sára Viola és Magyari Árpád duójaként 2017 óta működő budapesti VÉNA zenekar is. Négy dalos debütáló EP-jük a CSONT | HÚS | VÉR a műfaj 80-as évek végének és a ’90-es évek elejének pop-punk, dark-goth lázadásának hangulatát hozzák, amik akkortájt a Berlini falon innen és túl is érezhetőek voltak. Az már más kérdés, hogy melyik oldal miért is lázongott. A VÉNA szinti alapú zenéje a hideg new-wave és a kísérletező EBM ipari punk vonala között mozog, kicsit megidézve ezzel az Nitzer Ebb, a Skinny Puppy és a Christian Death korai világát. Az egész egy kellemes szintipunk nosztalgia, ami pár évtized után is újra hódit (talán).
Ramchat
A szlovák pogány metalos Ramchat a tervezett tavaly évvégi megjelenés helyet csak idén áprilisban hozta ki két dalos Zmar EP-jét. A 2013 óta Pavel HIrax Baričák által vezetett zenekar eddig négy nagylemezt, két válogatást jó néhány single-dalt és EP-t tudhat magáénak, melyeknek témáiban a szlovén mitológia, ősi istenek a pogányság és a keresztényellenesség kerül terítékre. Így van ez mostani EP-jük esetét, amit a címadó Zmar nyit meg harcias epikus riffeivel. A közép tempós szerkezetű dalban keveredik az archaikus black, a doom és a klasszikus heavy metal atmoszférája, varázsa. Az ezt követő Vertigo egy gyorsabb tempójú dal, ami keleties hangulatú nyitása után egyből egy harcmezőre visz minket, ahol is a black és a heevy metal éles riffei, valamint a perzsa cimbalom és az epikus vokálok dallami csapnak össze. Ez a két dal ismét egy kellemes utazásra visz minket a Ramchat időkönátívelő, vagy mondhatni korokat összekötő zeneiségében.
गौतम बुद्ध
Az biztos, hogy nem minden nap találkozik az ember szitárral megspékelt black metallal, főleg nem post – blackgaze, vagy inkább DSBM zenével. Nos sajnos mivel nem tudok hindi nyelven, így a गौतम बुद्ध nevű zenekar, formáció nevét se nagyon kiejteni, vagy épp infóikat elolvasni. A lényeg az, hogy itt van 4 tételes, bő félórás anyaguk, amin hangulatilag olyan depresszív, hangzásában pedig primitív megterhelést kapunk, hogy az nem csak lelkünknek, de hallóérzékeinknek, valamint idegpályáinknak is súlyosak. Azonban nyers dallamaikban ott a csodálat, a témák sokrétűsége és gazdagsága, melyeknek finom vonalai a rideg black metallal vegyülve a szépséget és megbékélés atmoszféráját sugározzák. Az egész olyan, mint egy blackgaze nirvana állapot, amiben dalról dalra rántják vissza lelkünket a létezés legalacsonyabb formájába.
