Fémforgács
Vannak olyan zenekarok, melyek több színtérre is nagy hatást gyakoroltak. Véleményem szerint a brit new-wave szintipop formáció Depeche Mode is ilyen. Jó példa erre, hogy számtalan feldolgozás került ki a különböző metal csapatok műhelyéből a zenekar munkásságát alapul véve. Bár rajongónak nem mondanám magam, a csapat rendre előkerül, mint hallgatni való. Kíváncsi voltam, milyenek is élőben, mivel sokszor zengtek már ódákat a különböző orgánumok a banda fellépéseiről.
A 2023-ban indított Memento Mori World Tour berkein belül a zenekar immár másodszor látogat el hazánkba. Mind a Puskás Aréna, mind pedig a mostani helyszín, az MVM Dome megtelt az eseményekre. Olybá tűnik, mindig így van ha ide látogatnak. A turné apropóját adó Memento Mori, a csapat 15. stúdióalbuma. Sajnálatosan a lemez munkálatait – bár hárman kezdték el – már csak ketten fejezték be. Andy Feltch halála pedig hatást gyakorolt nem csak a lemezre, hanem az azt követő koncertekre is.
Az előzenekari státuszt az amerikai Deeper töltötte be. A csapat elég ügyesen lavírozott a nagy felmenők által kitaposott utakon. Mivel a The Cure-t szeretem, a csapat meg egy kicsit rájuk emlékeztetett, élveztem a fellépést. Egy kicsit suta és esetlen volt az egész (legalábbis fentről nézve), de annyi baj legyen. Talán majd egy klubban legközelebb.
A Depeche Mode kezdésére szépen megtelt a Dome (kb, 16.000 ember). A koncert fél kilenc körül kezdődött, hogy aztán felüljünk arra a vonatra, amelynek több tíz millió rajongó hódol, lassan fél évszázada. És igazából azt kell mondanom, hogy mindegy volt, hogy új lemezes dalról, slágerről, vagy szülinapi köszöntésről legyen szó. A DM elvarázsolt.
Az ülőhelyek nagy része a koncert első 10 percében megszűnt létezni, és a nézők nagy rész állva adta át magát a varázslatnak. Csoda volt megtapasztalni, milyen egységben volt itt a pódiumon álló előadás és a rajongó közönség.
Természetesen a legnagyobb ovációt a nagy slágerek váltották ki. Nálam abszolút csúcspont volt a Everything Counts, Black Celebration, Stripped, Enjoy the Silence négyes. Az alapszett 19 nótából állt, hogy aztán még további négy nótát kapjunk, többek közt a Just Can’t Get Enough-ot és a koncertet záró, elmaradhatatlan Personal Jesus-t.
A látvány nem volt túlbonyolítva. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a LED háttérrel megtámogatott kifutóból szerintem kihozták a maximumot, amihez nyilván hozzájárultak a csodálatos fényjáték, a külön élményt nyújtó vetítések, és a tökéletes hangzás is. A koncert maradéktalanul hozta számomra azt az élményt/varázst, amit eddig csak a beszámolókból olvastam. A Depeche Mode megkerülhetetlen a mai napig, legyen szó élő fellépésről, vagy új lemezről. Örülök, hogy láthattam őket élőben.
A teljes koncert itt nézhető végig.
Fotó: Török Hajni
