Fémforgács
Jelen EP sorozatunkat két lengyel banda foglalja keretbe. Mégpedig egy fiatal, feltörekvő és egy visszatérő veterán. Közéjük beékelődik egy sokrétű, igencsak modern felfogású extrém melal próbálkozás, továbbá egy a hazai, valamint egy az amerikai hétköznapok és társadalom-politikai életképére reflektáló, szókimondó inde-alter/stoner és metallic hardcore / metalcore megnyilvánulása.
Morvudd
Három dalos demóját juttata el hozzám a lengyel black metalos Morvudd. Már a fotójuk alapján is életkorukat tekintve pofátlanul fiatal banda, akik egyébként 2021-ben alakultak meg, zenéjükben pedig a black metal műfaj dallamosabb, epikus megszólalásán van a hangsúly, amiket némileg új vonalas finn/svéd heavy-death hullámmal tesznek izgalmasabbá. Témáikban pedig a filozófia, az egzisztencializmus és a spiritualizmus, az antropofóbia, a nyomor, a természet és a halál állnak központi helyen. Bemutatkozásnak tökéletes, várom a folytatást.
Diminium
Az ukrán extrém metal projekt, a Diminium a jól ismert multi-instrumentalista, zeneszerző Dimi Rich egyik frissen indított vállalkozása a számos többi mellett (Bloody Terror, Contaminated, Godspear, Grotesque Orchestra, Korzo, Dimitriy Pavlovskiy’s PowerSquad, Majestric of Revival). Ezen projektjét 2023-ban engedte szabadjára, azon megfontolásból, hogy korábbi más projektjeivel ellentétesen most egy összetettebb, műfajilag sokrétűbb, hangzásilag pedig egy kellően modern anyagot készítsen. Hat dalos debütáló Dominant EP-jén ez meg is történt. Dalaiban újfajta mód érinti a black metal epikusan dallamos, de kellően nyers hanghordozását. Témáikban nem fukarkodik a hagyományosabb death metal, a modern blastbeat-tek, az ambient dallamok, a progresszív elemek, illetve a funky jazz fúziójával sem. Mindezek keresztmetszeteként egy nagyon is agresszív, intenzív és igen lendületes, egyben élvezetes hallgatni valót kapunk, amikben épp úgy benne vannak az atmoszférikus líraiság lágyságai, mint ahogyan a nyers brutális igen csak erőszakos dörgedelmei.
Nagyúr
NEM című új EP-jével jelentkezett a Pálinkás Tamás vezette Nagyúr. A banda 2021-ben debütált Arra várok, hogy minden egyes hangból csönd legyen című EP-jével, amit 2022-ben Szemét címmel első nagylemezük követette. Tamásnak meg van, vagy inkább meg vannak a sajátos zenei elképzelései és alkotásformái, amik jól ismerhetők olyan korábbi zenekaraiból is, mint a méltén zseniálisnak mondható Isten Háta Mögött, a Tej, vagy a Dereng. Ebből kifolyólag kicsit úgy érzem, hogy nem is nagyon tudta azt máig lemosni, hogy a Nagyúr csak ezeknek az utódzenekara, pedig szerintem ez nem így van. Igaz a dallamok, a dallamszerkezetek ugyanazok az alter, stoner, inde-rock vonalon mozognak, mint az említette korai zenekarainál. Így van ez 4 dalos EP-jük esetében is amit a kellően szellős alter/inde, némileg szörf-punkos Senkik földje indít, ami szerint nincs baj azzal, hogy „a faszok azt hiszik, hogy Ők a világ”. Ez követeti az erősebb (TOOL) groove-okkal megszerkesztette kék ruhás önvallomás, A rendőrök igazsága, ami szerintem hamarosan a BRFK, vagy a TEK vonuló himnusza lesz. Az egész dal feszes és könnyű, akár egy dobozos Kőbányai, ami a Munkásosztály torkán is lecsúszik egy pattogósan feszes dinamikájú napszámos nap végén. Ez a dal kellemesen megmozgatja a lázongó köznépet, csak úgy, mint a laza inde/prog-rockos feelingekkel átszőtt Szevasz, Vérem! daluk. A Nagyúr zeneileg azt hozza, ami – úgymond – elvárt, szövegileg pedig azt a hétköznapi fanyar odamondó fricskát, ami tükröt mutat a keserű igazságnak.
In Her Head
Egy igazán ütős EP-vel jelentkezett a Michigan-i metallic hardcore / metalcore vonalas In Her Head nevű zenekar. Sajnos a zenekarról igen kevés infót kaptam, de három dalos Doves EP-jük beszédesebb mindenféle bemutakozásnál. A banda stílusát a fenti meghatórozás mellé még kiegészthetjük az alter-netal, a nu-metal, valamint a post-hardcore / hardcore-punk jelzőkkel, hiszen ezek mind fellelhetőek depresszióval agyon tődelt dalaikban, valamint azoknak témáiknak. A közel 8 perces anyagot egy önkivületi, vagy inkább egy szuggeszív réválet fűti, amint csak még jobban alátámaszt énekesük hisztérikus, néhol hörgésekbe is átcsapó rikácsolása. Az egész hasonlít a SeeYouSpaceCowboy és a korai Hopesfall kaotikájára, tematikájára, valamint azoknak személyes) vegán, antifaszista, antikapitalista politikai szerep válalásukra.
North
A lengyel pogány black/death metal veterán North 13 év után tért vissza vadonatúj EP-jével, ami a We Are, We Remain… címet kapta. A 32 perces anyagon 4 új daluk, egy az 1992-es demójuk (Hymn to Winter) dala, valamint egy Bathory feldolgozás kapott helyet. Azt EP-t hallgatva azt kell, hogy mondjam ott folytatják, ahol legutóbbi lengyel nyelvű Czekając Na Sztorm lemezükön abban maradt. Dallamaik továbbra is harapósak, egyben epikusak, a black és a death metal erőteljes esszenciáinak a keverékeit adják, szövegeikhez ihletet pedig a 19. századi lengyel költő, Roman Zmorski, a „fekete romantika” mozgalom alakjának műveiből merítettek. Jelentem a North diadalmas visszatért az extrém metal színtérére igen jól sikerült.
