Ladies in Rock
Kezdeném azzal, hogy a Lovelorn Dolls számomra olyan, mint egy főnix, amely újra és újra feltámad a hamvaiból. A zenekar még 2010-ben jött létre, és karrierjük során többször szünetre kényszerültek. Fontos kiemelni, hogy a duó (Kristell Lowagie és Bernard Daubresse) leginkább önerőből dolgozik, vagy mindent maguk csinálnak, vagy csak kevés támogatással gazdálkodhatnak. Kellő kapcsolatok és háttér híján ma már nagyon nehéz fenntartani egy zenekart, különösen mivel az elmúlt években a female fronted rock/metal csapatok igencsak megszaporodtak, és túl nagy a kínálat. A Lovelorn Dolls is ezzel a problémával néz szembe, hiába van mögöttük három nagylemez, EP-k és remixek, szomorúan alulértékeltek és ismeretlenek a mai napig. Ennek ellenére – és nagy örömömre – mindig visszatérnek.
A mostani volt az eddigi leghosszabb szünet a pályafutásukban, legutolsó albumukat, a Darker Ages-t még 2017-ben adták ki. Úgyhogy nagy csendet törnek meg májusban érkező negyedik lemezükkel, ami a szójátékos Deadtime Stories címet kapta.
A Lovelorn Dolls műfajilag gothic rock/metalként hivatkozik magára, de emellett gyakorta jellemzőek rájuk az elektronikus elemek is. Utóbbi főként második, Japanese Robot Invasion című albumukon figyelhető meg, ellenben a legutóbbi, már fent említett lemezük inkább a gothic rockot és a rendkívül sötét hangulatot helyezte előtérbe.
Hallgatva az új albumukat, az a benyomásom támadt, hogy ennél az anyagnál a csapat remekül összefésülte ennek a két műfajnak stílusjegyeit, az electro-elemek fülbemászó szintetizátortémákkal jelennek meg, míg a lefektetett alapok a keményebb rockvonalat érvényesítik.
A Deadtime Stories abban is eltér elődeitől, hogy míg a korábbi albumok dalainak témái szövegileg különálltak egymástól, addig itt egy konkrét koncepcióra fűzik fel a számokat: mégpedig a halál, öngyilkosság témakörére, ezzel egy összeálló rémmesét tálalnak elénk.
Az album intrója mindjárt egy narrációval, mesélővel kezdődik, egy lányról beszélnek nekünk, aki más, mint a többiek, szereti a temetőket, és a mesékben is a halálos jelenetek fogják meg leginkább. Ezután következik a már kiadott „A Heart Cries” című dal, ami egyben a legtempósabb szám a lemezen. Itt jegyezném meg, hogy aki pörgős, gyors számokat keres, nem itt fogja őket megtalálni. Az album legtöbb dala stabilan középgyors ütemekben szól, ezzel ráerősítve a melankolikus hangulatra, és ez így is van jól. Ami még kiemelkedik erőteljességével a dalok közül, az a Beautiful Chaos, amelyhez videoklip is készült.
A Deadtime Stories albumon két vendégénekes is közreműködik. A harmadik, Death & Glory című dalban egy VVitchboy nevű rapper bukkan fel – bevallom őszintén, első hallásra nagyon meg is lepett, és nem voltam biztos benne, hogy ez a fajta rap mennyire illik ehhez a dalhoz, de mire eljutottam az első refrénig, meggyőzött. Vvitchboy magát occult/goth rapperként jellemzi, és vitathatatlan ennek egyedisége. A raptémák, időnkénti hörgések elegyedve a súlyosabb alappal halványan a metalcore műfaját is eszembe juttatják, Kristell hangja pedig a refrénben csatlakozik, ami kellőképpen fülbemászóvá teszi a dalt.
Az album másik vendége a német Dero Goi, aki már nagy múlttal rendelkezik, 1989 és 2021 között az Oomph! zenekar frontembere volt. Ő a Dancing at your Funeral című dalban vett részt mint énekes, társ-producer és társszerző. Ez már inkább nevezhető duettnek, ahol Dero és Kristell hangja remekül együttműködik, emellett maga a dal is nagyon szépen építkezik.
A Little Creatures különösebb felvezető nélkül csap le ránk, amelyben Kristell megmutatja hangjának karcosabb, boszorkányosabb hangját is.
Nagyon jók a dalok sötéten daráló ritmusgitár-témái, kellően erős és karakteres a basszusgitár, illetve jól szól a dob is, amit Glen Welman játszott fel. A számokat hatásosan itatják át a melankolikus, vészjósló, sötét elemek, és nagyon el vannak találva a szintetizátor-témák is. Ami helyenként zavar, az az, hogy Kristell hangja néhol nem érvényesül eléggé, olyan, mintha a keverés alatt háttérbe szorult volna, halknak érzem, illetve időnként az effektek is rontanak az énektémákon, és ezek miatt sokszor a szöveget sem hallom ki. Mivel az album koncepciója a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető könnyednek, ezért itt nem annyira a dallamtapadós refrénekre mentek rá, hanem inkább a témához illő hangulat megteremtésére.
Az album vége felé még vonós hangszert is hallhatunk, az outro elejétől a végéig gyönyörű, és megfelelő lezárása a lemeznek.
Összességében azt mondom, a Lovelorn Dolls egy nagyon karakteres, jól összerakott albummal tért vissza, szívből kívánom nekik, hogy végre megkapják a jól megérdemelt figyelmet, és végre felfelé íveljen a pályájuk!
A Deadtime Stories 2024. május 24-én jelenik meg az Alfa Matrix gondozásában. A produceri munkákat Maxx Maryan végezte.
8/10
Számlista:
01. One Upon A Time
02. A Heart Cries
03. Death & Glory (feat. VVitchboy)
04. Beautiful Chaos
05. Broken Dreams
06. Another Night On Earth
07. Dreamworld (dancing alone)
08. Dancing At Your Funeral (feat. Dero Goi)
09. Little Creatures
10. The Ghost On The Hill
11. Diary Of Nothing
12. The End
Ének: Kristell Lowagie
Gitár, basszusgitár : Bernard Daubresse
Dob: Glen Welman
Mix & Master : Maxx Maryan (Helalyn Flowers, ImJudas)
Zene: Lovelorn Dolls
Borító: Lovelorn Dolls
Facebook: https://www.facebook.com/lovelorndolls
