Az öt kedvenc magyar zeneszámunk! ⋆ metalindex.hu

rattlead.hu

Szűk szerkesztői csoportunkban Majka kolléga egyszer csak felvetette, mi lenne, ha írnánk egy cikket, amelyben mindannyian megírnánk a magunk öt kedvenc magyar nyelvű zeneszámát. Majd ez el is felejtődött, ám ketten már meg is írták a listát, így hivatalosan is „aktívvá” vált az ötlet. A többi már történelem, pontosabban cikkek, amelyek szép sorban be is csordogáltak, így Ti is elolvashatjátok, hogy számunkra melyek ezek a dalok. Ez egyben kihívás is volt, ugyanis – szégyenszemre – korántsem hallgatunk olyan sok hazai zenét, mint kellene, illetve külön nehézség, hogy bizony, a bandák jelentős része nem is magyarul zenél ilyen vagy olyan okokból fakadóan.

P.S.: Coly listája nem 100%-ban magyar nyelvű. Ennek oka, hogy ő volt az egyik első listaadó, míg a szabályok csak utána léptek életbe, így hivatalosan is megtehette… Ravasz, mi?

A legjobb öt magyar nyelvű szám? Tök egyszerű! – gondoltam elsőre, aztán rájöttem, hogy ezer éve nem hallgattam magyar nyelvű zenét, így ismét fiatalkorom homályos évei között kellett turkálnom, hogy magam előtt is tisztázhassam, kik azok a magyar nyelvű előadók és számok, akiket és amiket a mai napig bármikor, bárhol meghallgatnék. Lássuk!

1. Pokolgép: A jel

Lehet sok mindent gondolni a Pokolgép pályafutásáról (konkrétan bottal sem piszkálnám meg a Metál az ész utáni ’alkotásaikat’), de az tagadhatatlan, hogy az első néhány lemezzel örökre bevésték magukat a magyar metal-történelem alapkövébe, és ezekről a lemezekről is kiemelkedik A jel, ami a klasszikus rockergeneráció (és remélem, a későbbieké is) első számú himnuszává vált, és hát tényleg hibátlan, akkora életérzés, hogy a puma cipő és a csíkos cicanaci adja a másikat.

2. Moby Dick: Bűz van!

A Moby Dick esetében lényegében szó szerint elmondhatnám ugyanazt, mint a Pokolgépnél, csak bele kellene csempésznem a szövegbe a thrash szót. Az Ugass Kutya a magyar thrash metal kihagyhatatlan alkotása, egy egészen kivételes korszakot fémjelez, az meg különösen durva, hogy a mai napig aktuális a dalszöveg minden egyes mondata.

3. Thy Catafalque: Esőlámpás

A Thy Catafalque egyáltalán nem a hőskorszakot, és egyáltalán nem a gyerekkoromat képviseli. Nagy TC-rajongó sem vagyok, de ez a szám iszonyatosan beégett az agyamba, és azt gondolom, hogy melankóliában egyedül többet hoz, mint egy teljes Katatonia-életmű. Százcsillagos teljesítmény, hihetetlen mélységekkel, zseniális szöveggel.

4. Classica: Magad vagy a csoda

A Classica nem feltétlenül az én asztalom, de ez akkora klasszikus (hehe, ahogy Size mondaná), hogy KIHAGYHATATLAN a listámról. Őrületes dallamok és visítások, és miközben megreped az ember ablaka, elégedetten nyugtázza, hogy volt idő, amikor irtózatosan izgalmas volt a heavy metal szcéna az országban, és nem merült ki a sörivásról szóló balladákban.

5. Auróra: Viszlát Iván!

Ismét egy klasszikus a hőskorszakból, amikor még azt hittük, minden más lesz. Aztán nem lett, de ez egy nagyon faszagányos nóta, teli iróniával és punkos fésületlenséggel és amatőrséggel.

Buga B

A miértekbe most nem mennék bele, de „történelmileg” úgy alakult, hogy néhány kivételt leszámítva az elmúlt négy évtizedben csak angol vagy más idegen nyelvű metalt hallgattam. Leginkább a kezdetekkor, 1985-92 között kerültek közelebb hozzám a műfaj hazai művelői, így aztán az általam választott nóták is azon évek meghatározó szerzeményei közül kerültek ki.

Másrészt, ahogy ma, úgy régen is egész albumokat hallgattam; nehezen tudom azt mondani, hogy „ez az adott lemez legjobb dala”, hiszen ha tetszik, akkor az anyag a maga teljességében, az elejétől a végéig hatott rám. De legyen, eleget teszek a kihívásnak! Először úgy terveztem, hogy három bandától két-két nótát fogok említeni, de ha már vannak, hát tartsuk be a játékszabályokat, másrészt pedig éljen a változatosság, úgyhogy legyen öt zenekar és öt dal!

1. Pokolgép: A jel (Totális metál – 1986)

Már akkor is egy kicsit bénának, klisésnek tűntek számomra a Pokolgép-dalok szövegei, de ez volt az első magyar metal album, a zenekar pedig a műfaj hazai zászlóshajója, akik színpadi látvány terén is úttörők voltak – persze, hogy szerettük őket, és kívülről fújtuk a szövegeiket. De csak nemrégiben, a Lénárd Laci emlékére rendezett koncerten, sok száz emberrel együtt, teli torokból énekelve jöttem rá, hogy A jel egy korszak, egy nemzedék himnuszává vált: azok ars poeticájává, akik egy életre fémzene-függővé váltak.

„Testemen a jel / Mely belém égett / Nincs helyem / Én nem nyughatok / Hogy más legyek / Tudod, azt nem tehetem / Más zenét én nem játszhatok”

2. Ossian: Rock ’n’ roll lány (Acélszív – 1988)

Az Ossian is a műfaj azon hazai úttörői közé tartozott, akik viszonylag korán lemezt adtak ki, s így formálhatták az ízlésünket. Paksi Endre hangja és énekstílusa soha nem volt a kedvencem, a hangszeres részek, különösen Maróthy Zoli gitárjátéka azonban ellensúlyozni tudta ezt. A Rock ’n’ roll lány lírának indul, aztán kellemes középtempóra vált, amelynek gitárdallamai engem nagyban emlékeztetnek a Stormwitch instrumentális remekműve, a Dorian Gray hasonló témáira.

„Még hajt a vágy, lázadó vér tovább / Emlék vagy már rock ‘n’ roll lány / A végtelen úthoz adj erőt, adj hitet nekem…”

3. Undertaking: Reactor No. 4 (V12BB4U – 1988)

Elsősorban az Undertaking demójára gondoltam, amikor néhány bekezdéssel feljebb azt írtam, hogy az anyag a maga teljességében hatott rám. Éppen ezért nehezen is tudok kiemelni egyetlen nótát, hiszen az lehetne a zseniálisan megtorpanó, szaggatottan témázó Victim of the Night, vagy éppen a Viva Ceausescu is, amelynek a román diktátor nem sokkal később történt kivégzése adott különös apropót. De legyen mégis a csernobili atomerőműben történt robbanást megéneklő Reactor No. 4, amelyet mindenekelőtt a játékos alapriffj és a dühös „fuckin’ reactor” refrén tesz emlékezetessé.

4. Aurora: Hello miszter (Viszlát Iván – 1989)

Bár nem metalzenekar, az Aurorát így is sok keményzene-kedvelő szerette, és szereti mind a mai napig. A nonkonformista, lázadó szellemiség, a düh mindkét műfajban ugyanaz; ráadásul a dalok mindegyike fogós, aminek köszönhetően a Viszlát Iván egy nettó slágergyűjtemény. A Bella Ciaót az ő átiratukban szeretem a legjobban, a választásom azonban egy saját nótára, a lemezt nyitó Hello miszterre esett, ami remekül tálalja a zenekarra jellemző iróniát:

„Én nem tudom, mi itt a gáz / Én nem értem, mit magyaráz / Nem kell póráz nyakam köré / Én úgy látom, itt MINDEN OKÉ! (…) Helló Miszter / Mi a gikszer? / Ez a rendszer nekünk jó!”

Ilyen dallamos vokálokkal megtámogatott punk muzsikát tőlük hallottam először, így valószínűleg ők csináltak kedvet a nálam utánuk érkező Ramones-hoz, Bad Religion-höz és társaikhoz.

5. Screen: Gimme Good Time (Begin the Season – 1993)

A Screen inkább volt rock, mint metal csapat, akik a grunge farvizén vitorláztak be a színtérre. A Begin the Season egy nagyszerű, nemzetközi színvonalú alkotás, amiről kissé rendhagyó módon egy lírai hangulatú, tulajdonképpen akusztikus darab, a Gimme Good Time a kedvencem.

Nyilván az elmúlt 30 évben is hallgattam – bár angolul éneklő, de – magyar zenekarokat, ám a korábbiakhoz képest jóval kisebb arányban, és azok dalok szintjén már nem tettek rám olyan mély benyomást, mint a kemény műfaj fentebb említett zászlóvivői.

Coly

1. Pokolgép: …Tovább

Az első magyar heavy metal album talán legkevésbé metalos dala. Nem éppen a tipikus Pokolgép-stílus dominál benne, sőt, kifejezetten „újhullámos” hangulata van, ám ennek ellenére az egyik legnagyobb kedvencem a csapattól. A szövege arról szól, hogy soha nem késő változtatni: ha kilátástalannak tűnik a helyzetünk, akkor bizony tovább kell állni. Jómagam is megfogadtam ezt a tanácsot egy évtizede, és sikerült életem egyik legnagyobb hibáját elkövetnem. Köszi szépen, srácok!

2. P. Box: Vágtass velem

Szeretjük sok zenészre azt mondani, hogy ha külföldön született volna, óriási sztár válhatott volna belőle. Sok esetben én ezt erős túlzásnak érzem, ám Bencsik Sándor kapcsán teljesen helytállónak gondolom ezt a kijelentést. Aki nem hisz nekem, az hallgassa csak meg a Vágtass velem fülbemászó gitártémáit, és merje azt mondani, hogy ez nem világszínvonal. Persze a teljes képhez szükség volt Vikidál Gyula őserejű hangjára is. Az pedig, ahogy Gyulánk a videoklipben a csövek között küzd az életéért, már önmagában megérdemelne egy külön fejezetet.

3. Moby Dick: Indul a boksz

Az Indul a boksz volt a legelső album, amit hallottam a magyar thrash alapcsapattól, és a mai napig ez a kedvencem tőlük. A címadó dal pedig ezen belül is a szívem csücske a maga hallatlan agressziójával, mindent magával sodró dinamikájával. A szövegnek persze legalább akkora szellemi értéke van, mint mondjuk egy jó kis bunyós Van Damme-filmnek, de jól van ez így, ehhez a zenéhez tökéletesen illik ez a „pofán váglak” jellegű mondanivaló.

4. Omen: Vámpír város

Ez a dal azért került fel a listára, mert szerintem ebben van az egyik legnagyobb riff, ami valaha magyar földön született. Nagyfi Laci nem viccelt, amikor a „brutál powert” emlegette a zenei irányt illetően. Ebbe a dalba például olyan gitártémát rittyentett, amihez foghatót a kortárs amerikai csapatok lemezein se nagyon lehetett hallani akkoriban. A szöveg persze itt se agysebészet, Horváth Attila ide vagy oda. Amolyan horrorba oltott társadalomkritika, vagy mi a szösz.

5. Akela: Nem szarozok

Szégyen vagy sem, nekem bizony az Akela a legnagyobb kedvenc hazai metal zenekarom. Eme dalukhoz pedig rendre visszatérek, amikor kezdenek gyülekezni a fejem fölött a sötét felhők. A dalszövegből áradó csodálatos nihilizmus mindig átsegít a nehéz élethelyzeteken, és segít könnyedén felfogni a legnagyobb problémákat is. Tudod, franc az egészbe, ha már úgyis nyakunkon a világvége, hát akkor engem a kocsmában érjen utol a végzet. Nem túl magvas gondolat, de szerintem nincs olyan ember, aki ne tudna néhanapján azonosulni vele. A Sepu/Pantera iskolás primitív, büdösbunkó riffekre épülő muzsika pedig gyönyörűen harmonizál a dal mondanivalójával.

GabrielKiss

Nem könnyű a helyzet, mert meglehet, hangulattól függően minden héten másik öt magyar szerzeményt emelnék ki hónapokon át, de ha még a hazai hard rockot, valamint az angol nyelven alkotó magyar fémzenét játszókat is figyelembe vennénk, akkor éveken keresztül sorolhatnám a kedvenceimet. Mivel nincs erre lehetőségem, maradok annál az ötnél, ami most eszembe jut. A sorrend nem releváns, egyiket sem helyezném a másik elé.

1. Ossian: Ítéletnap

1991-et írunk. Annak ellenére, hogy szállítanak néhány lírai költeményt, az Ossian zenekarnál nyoma sincs a napjainkban tapasztalható túlzott pátosznak, nyálas hangnemnek. Endréék ekkor még gyártottak speed metal dalokat is, amire kiváló példa az Ítéletnap című szerzeményük. Albumuk borítóját ugyan az 1990-es Judas Priest ihlette, amolyan újragondolt, „Tesco gazdaságos” Painkiller, némi Mad Max utánérzéssel fűszerezve, de ez egy meglehetősen jó lemez a magyar fémtörténelem palettáján. A szóban forgó nóta pörgős, agresszív, ugyanakkor dallamokat sem nélkülöz. Dühös, rekedtes ének, accept jellegű csordavokálok Maróthy Zoliéktól. Fülbehasító gitárszóló, harmóniagazdag muzsika, miközben a dobok mögött mindvégig tombol a Tobola.

2. Dalriada: Szondi két apródja 1-2.

Ugyan az albumon két részre oszlik a megzenésített ballada, mégis, ez így alkot egységes, kerek, egész történetet. A zene dallamos, pattogós, folkos, mi több, epikus, a szöveg pedig -hála Arany Jánosnak – kellőképpen régies. Csodálatos gitárharmóniák, váltások, csatazaj, akusztikus attitűdök, síró hathúrosok. Ali megszemélyesítője gonoszul hörög, ahogy az egy hódítóhoz passzol. A második részben keleties melódiák is felütik a fejüket, a muzsika és Binder Laura/Ficzek András kettősének éneke kellőképpen magasztos; szomorú, de egyben heroikus.

3. Ego Project: Harcom!

Közhely, de a Beloberk tesók csapata meglehetősen alulértékeltnek tűnik. Bár hobbi-zenekarnak tekinthetők, zenéjük, kiváló hangszereseik, és a soraikban megfordult dalnokok alapján sokkal többre lennének hivatottak. Az általam kiemelt gyors nótát a korábbi verziójában a remek hangú Szűcs „Tüdő” Attila és Nachladal István énekelte fel, de később a nem kevésbé zseniális Kiss Zolival is felvették. Mindkét változat gyilkos! Ha ez tetszik, érdemes a teljes életművükben elmélyedned!

4. Mamut: A mágus

A 2021-ben elhunyt, aranytorkú Molics Zsoltinak mindenképpen helye van ezen a listán. Választhattam volna Sámán, Classica, Moby Dick, Seneca, Cool Head Klan nótát, de maradtam az egyetlen Mamut lemez egyik leghatalmasabbja mellett. Tettem ezt annál is inkább, mert itt Zsolti Gubás Tibivel énekel „duettet”. Ahogy felváltva nyomják a verzéket, a refrén második felét pedig együtt, az feledhetetlen! Ángyán Tamás hegedűművész és gitárvirtuóz minden dicséretet megérdemel, játéka könnyed, fület simogató. A korai Sámán idők óta szeretem a stílusát, nagy kár, hogy az a zenekar nem maradt együtt.

5. Pokolgép: A harang értem szól

Valóságos traumaként sújtotta a rajongókat a kilencvenes évek elején Kalapács Józsi (és Nagyfi László) távozása a Pokolgépből. Utólag azt gondolom, hogy minden úgy történt, ahogy annak lennie kellett, hiszen Rudán József nagyszerű választás volt Kalács helyére, és így nyertünk még egy kiváló zenekart az Omen megalakulásával. Nos, amikor meghallottam Joe-val az Adj új erőt album nyitódalát, egyből lehidaltam! Micsoda hang szorult a fiatal fickóba, akiről akkor hallottam először! A síron túli szöveg, Kukovecz jellegzetes (néhol helloween-es) riffjei, harmóniái magukkal ragadják a hallgatót, Joe pedig leénekli a csillagokat! Kétségtelen, ez a dal a magyar, sőt, az egyetemes fémhistória legszebb lapjaira kívánkozik!

JohnQuail

Igazság szerint nagyon kevés magyar, és még kevesebb magyar nyelvű zenét hallgatok. Azok is főleg a régi bandák közül kerülnek ki, sosem voltam nagy magyar underground metal arc. De lássuk akkor a TOP 5 magyar metál számot!

1. Moby Dick: Keresztes vitéz

Az első kiadott magyar thrash metal lemezen szereplő, nem kimondottan thrash metal szám. Imádom: szöveg, zene, minden tökéletes, szerintem messze a legjobb számuk, más ligában játszik, mint az összes többi.

2. Thy Catafalque: Szarvas

Na, ez nem a régi nagy klasszikusok közül való. Eredeti, egyedi, magyar, világszínvonalú.

3. Pokolgép: Mindhalálig rock and roll

Ezen nőttem, nőttünk fel, és az első három lemezről szinte akárhány számot tudnék írni. Ez valamiért nagyon közel áll a szívemhez, pörgős, klasszikus, ezért választottam ezt. Meg mert két magnóval másoltam át az unokatesómtól, aki a közepébe belefingott, így aztán én minden koncerten vártam, hogy mikor jön a fing a lemez közepén.

4. Thy Catafalque: Töltés

Ez nem is teljesen metal, de nagyon szeretem, az egész hangulata beszippant, a színvonal nagyon magas, és ez annyira mi magunk vagyunk.

5. Pokolgép: Gép-induló

Kell még valamit mondanom, Ildikó? A ruhám bőr és nem ballon, az arcszeszem is csak pitralon! MAGYAR FCKN METAL ALAPVETÉS!

Majka

1. Remorse: 90

A kedvenc magyar thrash csapatom korai darabja.

2. Pokolgép: A háború gyermeke

Maga a heavy metal, tokkal-vonóval.

3. Bakos Attila: Áldás

Magyar nyelvű epikus metalban számomra ettől nincs feljebb.

4. Thy Catafalque: Kék ingem lobogó

Nincs különösebb indok, Kátai Tamás projektként indult zenekarától több tucatnyi dalt is írhatnék, de a formációt ezzel a szerzeménnyel ismertem meg.

5. Watch My Dying: Túladagolt idő

Lényegében bármit választhattam volna tőlük, erre most csak úgy ráböktem.

Nameless

Húha, nem is olyan könnyű a válasz, mint elsőre gondolná az ember… Balszerencsémre nagy kedvenceim, mint a Tormentor, Sear Bliss, Frost, Aornos, etc… messzire elkerülték a magyar nyelvű danolászást, míg a másik oldalon, a mégis hazánk szavain éneklők (Ahriman, Christian Epidemic, Witchcraft) sajnos nem igazán állták ki az időtlenség próbáját. Friss kedvenceket, mint például Witcher-nótákat mégse írhatok ide, ki tudja, vajon 10 év múlva is a polcomon lesznek-e?

1. Virrasztók: Fehér fekete

Scrofa zenéje mindig is magával ragadott, és szerencsére ők is elkerülték az én szememben sramlivá süllyedő folk-metal csapdát. Bár nem az Emlékezés órája a top nálam, ez a szám mindig is örök kedvenc marad.

2. Astru: Monokróm

Egy méltatlanul ismeretlenségbe taszított egyszemélyes zenekar, pedig az a fajta post-black-doom zene, amit évről évre ránk borít, abszolúte megállná a helyét a nyugati végeken is. Mivel a kedvenc albumom speciel pont angolul van, így a második helyezettet választottam, ami szintén kiváló nótákat tartalmaz!

3. Moby Dick: Fejfa helyett

Sosem titkoltam megveszekedett rajongásom a zenekar iránt, most sem teszem. Tulajdonképpen bármelyik nótát választhattam volna, de számomra az album és ez a nóta tökéletes példája egy igazi hazai thrash metal számra.

4. Thy Catafalque: Szarvas

Itt ugyan egy kicsit ellentmondok magamnak, mert ez a szám a 2021-es albumról van, de az egész mű olyan szinten beszippantott, hogy nagyon csodálkoznék, ha X év múlva ne lenne a hazai Top10-ben…

5. F.O. System: Az utolsó üvöltés

Nagyon nem metal, de az életem olyan szinten meghatározó dala (és albuma), hogy nem lehetett kihagyni!

Reaper

Öt kedvenc magyar nyelvű szerzemény? Hát…! Természetesen szőrtelen köldökű koromban sok magyar bandát hallgattam, akik a szövegeket is magyarul nyomatták. Ezeket igen nagy szeretettel üvöltöztük az utcán pár nagyfröccs és vodka eltüntetése után, miközben imbolygó, de határozatlan léptekkel haladtunk a helyi rock klub irányába. De mivel ezek a halhatatlan sorok, így 50 éves fejjel már némi mosolyt csalnak ki belőlem, inkább olyan dalokat választottam ki, amelyek szövegei rendszeresen itt motoszkálnak az agyamban, mert szerintem remekül vannak összerakva.

1. Fermentatio: A bohóc legtisztább mosolya

Ez az egri banda anno nagy hatással volt rám! Rohadt jól vegyítették a hardcore zenét némi death metal brutalitással. A banda másik különlegessége az volt, hogy igen elvont, agyat vágó, de zseniálisan megfogalmazott szövegeik voltak. Egyetlen albumuk, a „Felülnézet” már 32 éve folyamatosan visszatér a lejátszómba.

„Fogná a torkotok legtisztább mosolyom

Nyálatok helyett véretek folyatom

Kedves játszótárs, mészáros, hentes

Mosolya édes, bizarr, de kedves”

2. Subject: Belső oldal

A Subject nagy kedvenc! A 98-ban megjelent „Negatív kép” kazettát fecnire hallgattam! Laz szövegeit a mai napig imádom!

„Az a kisfiú bennünk nem halt meg egészen, csak alszik

Nem tudjuk pontosan kire, de folyton haragszik

Sokszor rugdosták már

Tudja, mennyire fáj

Mikor egész éjjel menetelsz a lelkén át”

3. A.M.D.: Pulyka

Gondolom az A.M.D.-t felesleges bemutatnom! Ezt a dalt rohadtul imádom. Egy megtörtént esetet dolgoz fel. Egy bébiszitter úgy belőtte magát, hogy a gondjaira bízott csecsemőt betette sütőbe, mert azt a drog hatásának köszönhetően pulykának nézte, s gondolta, a hazatérő szülőket egy finom vacsorával lepi meg. Sotár ezt a történetet meséli el a sajátos stílusában.

„Minden rendbe van, a pulyka már készül

Milyen pulyka? – hallatszik a vonal túlsó végéről

Röpke idő és a szülők otthon

A mikrohullám szőrnyű forró

Benne a hús már szénné égett

A gyerekágy üres, hisz rossz volt a képzet”

4. Skizo: Békét lelsz

Az egri csapat első anyaga 2017-ben jelent meg, s rögtön nagy favoritom lett! Jó kis feszes, betontörő HC/THRASH koktél, nagyon jól megfogalmazott szövegekkel.

„Ólomlábú halálmadár kifeszíti szárnyát

Segélyre szánt ima helyett újra szórja átkát

A pusztulás ezer módon szólít, hogyha kéred

Tenyerén hordozhat, ha kell, elbódít téged

Békét lelsz, ha pengét nyelsz…”

5. Bicska: Strucc

Ez a győri csapat már első hallásra lenyűgözött. Nagyon vágják ezt a komplex HC tésztát. A zene mellett a szövegek voltak azok, amelyek egy ütéssel a falhoz vágtak. A társadalmi problémák ironikus és durva megfogalmazása rögtön arra készteti a hallgatót, hogy szembenézzen a valósággal, még ha ez kényelmetlen is neki.

„Rég kijártad az iskolát, megtanultad a dolgokat

Életed mégis rákényszerített, elfogadni a sorsodat

Felébredsz holnap is, mint minden nap, csak talán felkelni nem bírsz,

biztosan megérte a minimálbérért, hogy éjszakánként felsírsz,

mint egy gyerek

Az, hogy öröm vagy gyászkönnyek ezek, te magad sem tudod

Folytatod azt, amit elkezdtél tegnap, a fejedet homokba dugod

Mi vagy te? Strucc?”