rattlead.hu
Kollégánk interjúja Andrics László basszusgitárossal, a Fekete-Kék album 30. évfordulója kapcsán.
Laci, sok szeretettel üdvözöllek magazinunk oldalain. A Black Outot az eredetileg Békéscsabáról származó Csányi fivérek (Szabolcs – gitár, Zoltán – dob) hívták életre. Te (basszusgitáros), illetve Balázs „Kowalsky” Gyula énekes, mikor és hogyan csatlakoztatok hozzájuk?
Ez részemről úgy kezdődött, hogy én korábban a Mr. X. zenekarban játszottam, ami két év működés után feloszlott, hiszen Jung Norbi a Pokolgépbe ment, Sas Tomi a Panamába, Váry Zoli pedig a Sing Sing-be. Ekkor egyik nap csörgött a telefon és az Erdélyi Frici szólt bele, amikor felvettem. Mondta, hogy hallott a Mr. X feloszlásáról és kérdezte, hogy nem lenne-e kedvem a Waterloo-ban bőgőzni? Én azonnal igent mondtam és pár nap múlva már próbáltunk is a Csányi tesókkal, akik ekkor már a zenekar tagjai voltak. Rövid idő múlva leforgattunk egy videoklippet a Home Tonight-ra és a Rocktükörbe is készítettünk egy riportot. Elindultunk egy turnéra is a Chromwell zenekarral, de csak pár állomás lett belőle, amire amúgy senki sem emlékszik. Egyszer félre hívott Szabi, hogy nekik más terveik vannak az öccsével, ugyanis saját zenekart akarnak alapítani és kérdezte, hogy benne lennék-e. Ha nem, az sem baj, mert akkor Kovács Kokó lesz a basszusgitáros. Ő már jelezte is, hogy benne lenne. Hát gyorsan átgondoltam, hogy ha ketten elmennek a zenekarból és Frici meg Klapka Zsolti között sem volt valami fényes a viszony, így nem túl derűsek a zenekar kilátásai, úgyhogy hamar eldöntöttem, hogy megyek én is. Szabi mondta, hogy van énekes jelöltje, akit érdekel a dolog. Mutatott kazettákat is ahol a srác előző zenekarával, a Cathouse-zal játszik. Gyorsan össze is hozott vele egy találkozót valami lakótelepen. Kowalsky épp otthagyta a zenekarát így hamarosan meg is alakult a Black-Out.
Milyen zenei előélettel/tapasztalatokkal rendelkeztél? Amennyire jól tudom, a Csányi testvérek a Szilánkokban, Kowa pedig a Cathouse-ban zenélt korábban…
Mint ahogy említettem a Black-Out és a Waterloo előtt a Mr. X.-ben játszottam, előtte a Tritonban Kun Petivel és Tobola Csabival. A Tritonnak ez a felállása a Kanguruból jött létre hasonló módon, mint a Black-Out a Waterlooból. A Kanguru az a Triton plusz Dobi Sanyi énekes összetételű volt. Itt Sanyit hagytuk magára és váltunk ki abból a zenekarból. Ez előtt amatőr zenekarokban zenéltem Pécsen és a katonaság másfél éve alatt vendéglátóztam a nagykanizsai Határőr kerület színeiben. Kunnal is itt ismerkedtem meg, itt játszottunk együtt először.
Az igaz, hogy a zenekar nevét a Love/Hate inspirálta?
Ez igaz. Szabiéknál az ebédlő asztal fölött a falon volt egy újságból kivágott Love/Hate kép. Ők épp a Black Out in the Red Room korszakukban voltak. Ez a világ, az image és a szavak csengése és jelentése adta az inspirációt.
Úgy emberileg, mind zeneileg azonnal azonos hullámhosszra kerültetek?
Szerintem igen, teljes mértékben. Kezdetben Szabolcs hozta az ötleteket, ő határozta meg az irányt, a stílust, ami nekem tökéletesen megfelelt. Pár szélsőséges irányzatot leszámítva nekem bármi megfelelt volna, persze a Rock zene keretein belül. Játszottam korábban punk zenekarban is, úgyhogy elég széles spektrumunak gondolom magam. 
Szabi mutatta az új zenekarokat, új hangzásokat, ami mentén elindultunk, aztán később már a Kowalsky volt, aki megtalálta a saját belső világának megfelelő hangulatot, amiből aztán kialakult a zenekar stílusa. Ami persze nem volt idegen a számomra, így nekem is okés volt.
Hogyan jellemeznéd a korai próbáitokat? Milyen rendszerességgel gyakoroltatok?
Nagyon hamar meg akartunk jelenni a magyar zenei életben, így igyekeztünk sokat próbálni. Persze ennek volt némi nehézsége, például, hogy én Pécsen laktam, valamint hogy nem volt próbatermünk. Ott próbáltunk ahol befogadtak minket, például baráti épülő családi ház garázsában, vagy épp a Machine Mouse zenekar próbatermében.
Komoly terveitek, célotok volt a zenekarral, amit el akartatok érni?
Mint minden más zenekarnak nekünk is az volt a célunk, hogy minél több koncertet adjunk és lemezeink jelenjenek meg. Mivel mindannyian vidékről jöttünk talán az is motivált, hogy megmutassuk, visszük valamire.
1992. augusztus 27-én a Tabánban volt az első koncertetek…
Jó barátságban voltunk a Machine Mouse zenekarral, akik nem csak a próbatermüket osztották meg velünk, de meghívtak a Tabán beli koncertjükre is. Ez nagy lehetőség volt számunkra, iparkodni kellett, hogy összeálljon egy műsor. Az első időkben ez adta a löketet, igyekeznünk kellet, hogy sikeres koncertet tudjunk adni elég rövid időn belül. Nekem ebben az időben indult a Rocktükör című műsorom, aminek társ készítője voltam egy barátommal, így mindjárt az első koncertünket fel is vettük kamerával és három videót összevágtam belőle, amiket folyamatosan be is szerkesztettem a műsorba. Így valóban nagyon fontos mérföldkő volt számunkra ez a tabáni koncert.
Egy évvel később, 1993-ban, a Humnia Műsoriroda tehetségkutató versenyén első helyezést értetek el, beszélnél erről bővebben?
Azt már nem tudom, hogy ki szervezte, de ez úgy volt, hogy a Hangyássy Laci szólt, hogy lesz ez a tehetségkutató és mindenképpen induljunk, mert jók az esélyeink. Ő benne volt a zsűriben, így tényleg jónak tűnt benevezni. Március 5-étől indult három fordulóval, elődöntő, középdöntő és 27-én volt a döntő. Végül megosztott első helyet értünk el a Prosectura zenekarral. A döntő hanganyagából készült egy kazetta DARÁZS 1. Rock Ki Mit Tud ’93 címmel a Czebus kiadó gondozásában jelent meg és egy számmal mi is képviseltettük magunkat.
Azt olvastam, hogy a beígért lemezszerződés meghiúsult és önerőből hoztátok ki bemutatkozó anyagotokat. Ennek mi volt az oka?
A tehetségkutató eredményeként lemezszerződést kaptunk mely még 1993-ban meg is íródott a Czebus kiadóval. Ők vállalták volna a zenekar kiadását, sőt nem is egy, hanem három év alatt három anyag megjelentetése szerepelt a szerződésben, 5000 db induló hanghordozóval, 1 000 000 Ft induló költséggel, magyar és angol nyelvű megjelenéssel. Végül, mégsem írtuk alá, részben mert megijedtünk az elköteleződéstől, de főleg mert eladott hanghordozónkként 12 Ft-ot fizetett volna. Ez már akkor is kevés volt. Ekkor azt mondtam, hogy adjuk ki magunk, jobban járunk. Így nem írtuk alá.
Az első album, mekkora reklámot/ismertséget teremtett a zenekarnak?
Én úgy gondolom, hogy maga az album nem hoz ismertséget, pontosabban nem magától, hiszen reklámot kell mellérakni, hogy megismerjék. Tehát reklám kell a produktumhoz és produktum kell a reklámhoz. Hiszen hiába vannak lehetőségeim, jelen esetben egy saját országos zenei műsor, ha nincs mit promótálni. Szerencsére a Black-Outnál ez jól működtethető volt mivel volt egy masszív produkció amit “csak” tolni kellett. Persze ez rengeteg munkát jelentett, hiszen magától semmi nem működik. Ez itt is így volt. Sokat kellett koncertezni, amit sajnos főleg Budapesten tudtunk szervezni, eleinte én is kötöttem bulikat, de ezt inkább a Szabolcs intézte. Én inkább a promóciót vittem, csináltam klipeket, nyomattam a Rocktükörben, gyakorlatilag ennek köszönhető, hogy kezdtek megismerni minket országosan is. Ezenkívül ahogy a korábbi zenekaraimmal így ezzel is próbáltam minél szélesebb sajtó megjelenést elérni, így felvettem a kapcsolatot a Metal Mirror, a Rockinform, Metal Hammer lapokkal, csak hogy meggyorsítsam a folyamatokat. Ez leginkább barter formájában működött, tehát valami ellenszolgáltatást kellett adni cserébe, ami egy Rocktükrös megjelenés volt, például egy riport az adott újság képviselőjével. De ez így korrekt is. Később persze a sajtó már beindult magától is, 93-94-ben már ilyen szalagcímek jelentek meg rólunk: Black-Out: A legőrültebbek egyike / Eszméletvesztés, látványos vetődések a színpadon! / Mindennapos ájulat nem holmi szaros pózolás / Fokozatos súlyosodás. De kedvencem az a kép ahol, Szabi fetreng a földön egy pohár borral, Barbaró Attila térdel fölötte, ketten birkózzák, a kép aláírása pedig: Nyaral a Black-Out.
Mikor álltatok neki megírni a Fekete Kék album anyagát és mennyi idő alatt állt össze?
Zeneírás az Szabolcs területe, a szövegírás meg Kowalskyé így erről inkább ők tudnának beszélni. Az első kazetta megjelenése után megindultak Kowa fejében a változások, amik elmozdították a zenekart az Ugly Kid Joe, Love/Hate vonalról az Alice in Chains, Pearl Jam, Stone Temple Pilots irányba. Ez egy folyamat volt, ami nem ment egyik napról a másikra. Kowa már nem akart Nagy köpés típusú számokat játszani, ki kellett alakítani az új stílust és kitalálni mi az a zene, ami ebbe belefér.
Fejlődtetek, változtatok az első lemezhez képest?
Ennek a változásnak a folyamata töltötte ki a két anyag megjelenése közötti időt. Fejlődésnek ezt a folyamatot gondolnám. Könnyedebb bulizós hangulatból eljutni a komorabb, de mélyebb gondolatokat felmutató érzésekig, ez fejlődés. Persze volt egyéni fejlődés is, amit a koncertek, próbák rutinja adott. Sokszor mondták, hogy annak ellenére, hogy hangszerek szempontjából trió felállásban játszunk, nagyon jól szólunk, tömör a hangzásunk.
Németh Lojzival a Bikini Stúdióba vonultatok, hogy felvegyétek második korongotokat és, ha nem tévedek, csak 70 óra állt rendelkezésetekre…
Valójában ennek csak kb. a fele, hiszen három napunk volt napi 12 órával. Az első kazettánkat Kecskeméten vettük fel az Origó stúdióban, azt még én intéztem. Itt korábban kevés rock zenei felvétel készült. Szabi szerette volna, ha a következő anyagot olyan helyen rögzítjük ahol kimondottan rock lemezeket készítenek. Így kerültünk Lojzi stúdiójába.
A szűkre szabott időkeret ellenére, gyorsan, gördülékenyen haladtatok a felvételekkel? Felkészülten érkeztetek a munkálatokra?
Igen, felkészültünk, hiszen tudtuk, hogy három nap és nem több. Egy zenész az olyan amúgy, ha belökik egy stúdióba, az onnan nem jön ki önszántából soha többet. Mi is tudtuk volna csiszolgatni, javítgatni a végtelenségig az anyagot, de ha ennyi idő volt, akkor ennyi volt. Mi akkor ezt mi nem is gondoltuk túl, ha egy nap lett volna csak a lemez, akkor is elkészült volna. Jóval később tudtuk azt meg, hogy Lojzi ezután velünk stresszelte a zenekarokat, hogy csipkedjék magukat, hiszen lehet gyorsan jó munkát végezni.
Ezekben az időkben, milyen új zenei hatások értek benneteket?
Mindenféle.
A Rádió 8-A stúdiójában – professzionálisabb körülmények között – felvettetek két nótát (Élek még, Árnyak), ezek, egy fajta lemezelőzetesek voltak?
Nem is, meg igen is. Nagy Feró támogatta a feltörekvő fiatal zenekarokat, akkoriban volt a rádióban a Garázs című műsora és itt tudta bemutatni ezeket a bandákat. Ez úgy működött, hogy Feró megrendelte a zeneszámok felvételét és akkor a zenekar ingyen fel tudta venni a Rádió stúdiójában. Persze mi kihasználva a lehetőséget gyorsan két számot is felvettünk. Ennek a módszernek volt csúcsra járatott változata is. Még a korábbi zenekarommal, a Mr. X-szel így egy teljes nagylemezt vettünk fel, ugyanis Szigeti Feri szintén ezzel a szisztémával stúdióztatta a zenekarokat. De ez egy másik történet.
Mind kiállásotok, mind zenétek valami újat képviselt a hazai rockzenei palettán?
Talán igen. Persze mi is próbáltuk mintákat keresni és másolni azokat. A külsőségek is leginkább azokra a zenekarokra voltak jellemzőek, akiktől zeneileg is inspirálódtunk és ezek leginkább amerikaiak voltak, tehát elképzelhető, hogy Magyarországon az elsők között játszottunk ilyen zenét és hordtunk ilyen göncöket. Egyszer egy más környezetben hallottam két srác beszélgetését ahol az egyik, aki gitáros volt magyarázta a másiknak, hogy ő azért hord kockás rövidnadrágot, mert szereti a Black-Outot.
Egyetértesz azzal, hogy a csapatot már a kezdetektől átjárta egyfajta költői, misztikus, elvont, később pedig akár ezoterikusnak is nevezhető érzés, ami nemcsak a szövegekben, de a zenében és még a vizuális oldalt tekintve is egyértelmű volt?
A kezdetektől talán nem. Ott még voltak konkrétabban megfogalmazott gondolatok, hasonlóan, mint más zenekarnál. Erre jó példa a Nagy köpés. Aztán persze ahogy jöttek elő Kowalsky különös látomásai, úgy változtak meg a számok. Ezek a korai dalok aztán hamar le is kerültek a műsorról. Sajnos az első kazetta nagy része. Csak az maradhatott, amiben már tetten érhető volt a későbbi hangulat, ami a Fekete kékre már markánssá vált. A vizualitást két részre lehet bontani, hiszen van a szövegeknek egy erős vizuális hatása, ezek hatására akaratlanul is képek jelennek meg a hallgatóban. És van a valós képi megjelenés, ami minden esetben a szöveg világát erősítette. Akár a Zuhanás klipjét nézzük vagy később az Esőnap festményeit.
Különböző tudatmódosító szerek – vagy bármi egyéb – okozta látomások, álmok is markánsan megjelentek a Black-Outnál?
Valószínűleg.
A Néma ajkak a magány erős fényképe, megtestesítése?
Erre Kowalsky tud csak válaszolni.
A címadón kívül nagy kedvencem a Benned Vagyok, amelyben a te basszusfutamaid dominálnak…
Igen, ezt én is szeretem, itt egy kicsit előtérbe kerülhettem. Mondjuk ennél jobban nem is akarok, ennyi pont elég. Tavaly volt a 30 éves jubileumi koncertünk, akkor kifejezetten kértem a srácokat, hogy játsszuk ezt a számot pont ez miatt.
Az A kép akusztikus dal a Jar of Flies Ep hatására készült? Ennek érdekessége a spanyolos gitár…
Na, erre meg a Szabi tudna válaszolni.
Az Élek Még a Pearl Jam Alive című dalának hatására születetett?
Szintén Szabi.
Szerinted depresszív, szorongós, furcsa világnézetet közvetítettek a dalok?
Nem feltétlenül. Furcsának furcsa az biztos, és vannak nyomasztó hangulatú részek, de van, amikor sokkal pozitívabb a mögöttes tartalom, mint amit első olvasatra gondolsz.
Az egészet tekintve, saját atmoszférájuknak volt a daloknak?
Ez abszolút így van. A zene és a szöveg együtt ad minden dalnak egy egyéni karaktert.
A csapat legfontosabb védjegye a kidolgozott, dús vokálozásban rejlett?
Igen, mindenképpen. Sajnos pont én nem tudok énekelni, de szerencsére a többiek igen. Csak egy zenekarban kellett nekem is vokálozni, a Tritonban. Itt csak hárman voltunk, így Kun Peti mellett muszáj volt Tobola Csabival hozni a többi szólamot. Szerencsére a Black-Outban erre nem volt szükség, Szabi meg Zoli ezt nagyon tudta.
Mi a véleményed arról, hogy ekkoriban tetőzött a Seattle-i grunge-hullám, és a Black-Out már csak azért is köthető volt ehhez a vonalhoz, mert a korai időkben az ehhez tartozó Pearl Jamtõl, Alice In Chainstõl és Stone Temple Pilots-tól is játszottatok feldolgozásokat?
A zenekarok többsége követi ezt a szisztémát, amit mi is. Megalakulás után nagyjából meghatároztuk a stílust, de saját szám az még nyilván nem volt így mi is túlnyomó részt feldolgozást játszottunk olyan bandáktól, akiknek a zenéjét követendőnek találtuk. Te már a későbbi körös zenekarokat soroltad, de előtte még volt D. A. D. vagy Ugly Kid Joe is a korábbi időkben. Szabi még szerette volna, ha játsszuk a YES-től az Owner of a Lonely Heart-ot is, de azt a Kowalsky nem akarta.
Ezek a bandák valóban hatottak rátok?
A zenekar megalakulása után hamarosan elkezdtük keresni azt az irányt, amit a leginkább közelállónak érezhettünk. Hallgattuk az új külföldi csapatokat, és amelyik tetszett azt játszottuk is, de a saját stílusunkat is ez formálta. Tehát ezek a zenekarok hatottak ránk, de az útkeresés az tudatos volt. Másképpen fogalmazva, eleve azokat a zenekarokat választottuk ki, amelyektől inspirálódni akartunk.
Megvolt a tipikus Black-Out hangzás- és hangulati világ, amiben a fő dalszerző-gitáros Csányi Szabolcsnak épp úgy nagy része volt, mint az énekes Kowalsky-nak, aki jellegzetes, művészi szövegvilággal rendelkezett?
Igen, ők ketten alakították főleg a zenekar stílusát.
A tíz dal, az egyre magabiztosabb, energikusabb koncertek a legnagyobb ígéretek közé emelték a csapatot országszerte?
Ezt kívülről talán jobban meg lehet ítélni, de persze én is így gondolom. Országos ismertséget azért kicsit lassabban értünk el, eleinte nem voltak, vagy csak nagyon ritkán vidéki koncertjeink. Főleg Budapesten léptünk fel, vidékre elvétve tudtunk csak eljutni. Egy induló, ismeretlen bandát nehéz eladni, ez vagy hosszú folyamat, vagy iszonyú sok munka és energia. Mi magunk intéztük a zenekar ügyeit munka mellett és bár kaptunk innen-onnan segítséget, de igazi menedzsmentünk nem volt. Eleinte a korábbi zenekaraimmal szerzett, valamint Rocktükrös kapcsolataimat kihasználva tudtam intézni fellépési lehetőségeket pl. Szombathelyen az LMS fesztivál az ilyen volt, de az E-klubbal is jó viszonyt ápoltam már régóta, így ott sokat játszottunk a kezdetekkor. Vidékre leginkább a Rocktükör segítségével jutott el a hírünk. Annyiszor csempésztem be magunkat a műsorba ahányszor csak tudtam. Sok dalunkra készítettem videoklipet így azok el tudtak jutni az országban sok helyre. Érdekesség, hogy a Rocktükör legutolsó riportja is Csányi Szabival készült 1999-ben.
Igazi áttörést hozott nektek a Fekete Kék? Az egyik legsikeresebb, igazi fanatikus rajongótáborral bíró magyar rockbandává váltatok?
Ekkor már stabil teltházakat tudtunk produkálni a budapesti klubokban. Sőt egyre döntögettük a nézőcsúcsokat hol más zenekarét, hol a sajátunkat. Az E-klubban a Tankcsapda volt a rivális zenekar, a Wigwamban meg a Quimby. Ők megdöntötték a mi nézőszámunkat, mi meg legközelebb az övékét. De hasonló volt a helyzet a többi budapesti klubban is akár a Rifff-Röfff-ben, akár a Black Jack-ben, akár máshol.
Az eredmény minden addigi várakozást felülmúlt, rengetegen ébredtek rá, mennyi lehetőség rejlik a csapatban?
Én úgy látom, hogy több potenciál volt a zenekarban, mint amit aztán sikerre tudtunk váltani. Ebben én is ludas vagyok, hiszen ekkor már lefoglaltak a Rocktükörrel kapcsolatos teendők, a többiek is dolgoztak civil állásban, és mint, ahogy már említettem, nem volt menedzsmentünk, aki intézte volna a zenekar ügyeit, fellépéseket, promóciót, ilyesmit.
Hogyan zajlottak a lemezt bemutató/népszerűsítő turnék, koncertek?
Erről többet tudnék írni, ha velünk jön Tinódi Lantos Sebestyén leszármazottja, de így sajnos a múlt ködébe vesznek a részletek. A Southern Speciallal mentünk turnézni egy 20 állomásos körre, klubokban léptünk fel főleg hétvégente. 1995 február 2-án Miskolcon a Gödörben kezdtünk és március 25.-én Mohácson fejeztük be a Graffity-ben. A hangulat jó volt, eleve azért mentünk a Sutterekkel, mert haverok voltak.
Miért léptél ki az együttesből az Esőnap megjelenését követően?
Én inkább úgy mondanám, hogy az Ezüstkötet előtt váltam ki. Amikor eljött az idő, hogy el kell készíteni a következő nagylemezt, kiderült számomra, hogy nem tudok olyan energiával részt venni benne, mint ami szükséges volna. Nekem nagyon sok időmet vett el a másik elfoglaltságom a Televíziózás, vagyis a Rocktükör című műsor, ami nem csak hobby volt, de a megélhetésem is. Szabolccsal sokat beszélgettünk erről, ő a zenekart szerette volna profibb irányba vinni, amihez olyan zenésztársak kellenek, akik 100%-ban jelen tudnak lenni. Én sajnos ezt nem tudtam teljesíteni. A Rocktükör is akkor indult, mint a Black-Out 1992-ben, ugyanolyan dinamikusan fejlődött és ott is egy csapat volt, akik számítottak rám. Úgyhogy eljött az az idő, amikor döntést kellett hozni. Ez az idő az Ezüstkötet ideje volt. Pár próbán még ott voltam, de már láttam, hogy nem fogom olyan szinten megoldani a feladatot, mint ahogy azt kellene.
Kapcsolatban vagy még manapság egykori Black Out-os zenésztársaiddal?
Kapcsolat van, persze. Nem napi szintű, inkább olyan ez, mint egy család, hogy mondjuk, van egy unokatestvéred, teszem azt Győrben, de csak akkor találkoztok, ha keresztelő van, vagy temetés, vagy lakodalom. Tudtok egymásról, szeretitek egymást, de ennyi. Valahogy így van ez köztem és a zenekar között is Mindenki nagyon elfoglalt, a napi kapcsolatot nem ápoljuk, de ha van valami alkalom, akkor jókat tudunk beszélgetni, nosztalgiázni. Meg persze készítettem pár videoklipet meg koncertfelvételt az évek alatt. És nagyon jó a kapcsolat a többi basszerossal is ez fontos! Temesi Berci és Fehérvári Attis, tünemény pasi mindkettő.
Laci, köszönöm szépen válaszaidat.
