rattlead.hu
Interjú Sid Falckkal a 35 éves jubileumi The Years of Decay album megjelenése alkalmából.
Sid, mikor kezdtetek el dolgozni az OverKill negyedik, The Years of Decay című albumán?
Már nem is emlékszem a hónapra. Valószínűleg egy hónap szünetet tartottunk, miután befejeztük az Under The Influence turnét.
Mennyi időbe telt, amíg új anyaggal álltatok elő?
Nos, először DD és Gus ültek össze és válogatták össze az összes ötletüket, ami akkoriban volt.
Utána belevágtunk az írásba, és valószínűleg két hónapot töltöttünk azzal, hogy mindent elrendezzünk, hogy az ötletekből dalok szülessen
Tele voltatok ötletekkel és lelkesedéssel a dalszerzési folyamat alatt?
Hát mindenképpen lelkesedéssel. DD és Gus végezte az írást, ahogy mondtam, és amikor hárman elkezdtük összerakni a dolgokat, az én hozzájárulásom inkább a hangszerelésre és hasonlókra vonatkozott.
Írtatok olyan anyagot, ami nem került fel a lemezre?
Ó, biztos vagyok benne, hogy rengeteg ötlet volt, ami nem jutott el dalokig.
Felkészültél, amikor bementél a stúdióba az album felvételére?
Igen, mindannyian nagyon felkészültek voltunk. Az íráson kívül egy hét elő-produkciót is végeztünk Terryvel.
Erőteljes szenvedéllyel és agresszív dühvel tértetek vissza a felvételekre, ami a The Years Of Decayben halmozódott fel?
Igen, kis szörnyetegek voltunk hahaha 
Mi a helyzet a felvételekkel?
Nos, a felvételek egy kicsit másképp zajlottak, mint a The Years készítése alatt. Először a dobokat vettük fel, naponta egy számot. Lehet, hogy 20-25 felvételt csináltunk egy dalból a nap folyamán, szóval nem volt egy vakáció. aztán felvettük a basszusgitárt, a gitárokat és az éneket. Összességében azt hiszem, 7 hetet töltöttünk az album felvételével és keverésével.
Elért a zenekar arra a pontra, hogy olyan zenét tudjon írni, ami a metal alműfajok széles skáláját öleli fel, beleértve a speed, thrash, doom és progresszív metalt?
Nos, nem tudom a választ arra, hogy megérintettük-e a különböző alműfajokat. Csak olyan dalokat írtunk, amiket Overkill-daloknak éreztünk, és amiket elég erősnek tartottunk ahhoz, hogy felkerüljenek egy albumra. Ez volt az egyetlen szempontunk… nem az, hogy az emberek melyik alműfajba sorolnak egy dalt… számunkra egyszerűen csak jó Overkill dalok voltak.
A Time To Kill, az Elimination, az I Hate, a Nothing To Die For és a Birth Of Tension megfelelhetne a kritériumoknak, hogy tökéletes példái legyenek a thrash metal headbangereknek, de a komplexitásuk és a technikai szintjük messze meghaladja ezt a kategóriát. Hogyan magyarázod ezt?
Nem tudom, hogy ezt meg tudom-e magyarázni. Amellett, hogy extra gondot fordítottunk arra, hogy a dalok különböző részei kiegészítsék egymást, szó szerint csak arra koncentráltunk, hogy megírjuk azt, amiről úgy gondoltuk, hogy a legjobb, amit az adott pillanatban alkotni tudunk. Azt mondanám, hogy egyszerűen felnőttünk zenészként, és ez tükröződött a dalokban.
Úgy gondolod, hogy a Who Tends the Fire és a Playing with Spiders/Skullcrusher lassabb, doomosabb, ambiciózusabb dalkompozíciói azok a pillanatok, amelyek ezt az albumot mássá teszik, mint a korábbi anyagotokat?
Azt hiszem, sok szempontból minden dal különbözik a korábbi anyagoktól. És igen, ez a két dal határozottan egy kicsit kilógott a megszokott kerékvágásunkból, de aztán ott vannak az olyan dalok is, mint az E.vil N.ever. D.ies, Nothing To Die For, Birth Of Tension, amik mind komplexebbek. Legalábbis ami az Evilt illeti, sokkal gyorsabbak is.
Annyira jók ezek a feszültség és a hangulat megteremtésében?
Nem igazán értem, hogy mire gondolsz. A Who Tends, és a Skullkrusher feszültséget és hangulatot teremt ? Ha ez a kérdés, akkor igen, azt hiszem, hogy határozottan más hangulatot teremtenek.
A The Years of Decay klasszikus Overkill számokból áll, keveredve néhány kísérletezőbb számmal?
Hát akkoriban nem voltak klasszikus dalok haha, de az évek során azzá váltak. Azt mondom, hogy minden számról azonnal felismerhető volt, hogy Overkill.
Az album rengeteg kísérletet tartalmazott. Mindegyike sikeres lett?
Ezt meg tudod nekem mondani? Szerinted és mások szerint is sikeres album volt? Tudom, hogy a mi szemszögünkből nézve mindent elértünk, amit kitűztünk magunk elé.
A tíz perces eposz, a Playing with Spiders/Skullkrusher az album központi darabja, és hídként szolgál az első és a második rész között?
Nem tudom. Igazából még sosem gondoltam így rá… Érdekes… Talán mégis?
Hosszabb számok vannak, több váltással a zenében, és több lehetőség van arra, hogy a thrashnél messzebbre tekintsünk, igaz?
Szerintem igen, de nyilván elfogult vagyok. Tudom, hogy sok kritika szerint néhány dal a progresszív metal határát súrolja, de túl nehezek ahhoz, hogy teljesen beleilleszkedjenek a kategóriába.
A zenekar a korábbi kiadványaikból és néhány új ötletből merített az album hangzásához?
Nem, nem tettük. Amellett, hogy a szövegírás „érettebb”, ez volt az első alkalom, hogy Terry Date-tel dolgoztunk. Nyilvánvalóan mindannyiunknak konkrét elképzelései voltak arról, hogy az egyes hangszereinknek hogyan kell szólniuk. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy Terrynek nem volt sok köze az általános produkcióhoz. Valószínűleg azt mondanám, hogy neki mindenhez volt köze, mind társproducerként, mind pedig fő hangmérnökként. Volt beleszólásunk, igen, nyilvánvalóan, de Terry határozottan közreműködött abban, hogy az album úgy szóljon, ahogyan szól.
A technikai dalszerzést és a nyers energiát vetted alapul, és összeraktad őket, ami egy jól lekerekített és lenyűgöző kiadványt eredményezett?
Ahogy korábban mondtam, nem ültünk le és mondtuk: „Hé, ezen a lemezen be fogjuk bizonyítani mindenkinek, hogy valójában jó zenészek és dalszerzők vagyunk.” Egyszerűen csak nekiláttunk olyan dalokat írni, amiket helyesnek éreztünk.
Elkezdtetek olyan dalszövegeket írni, amelyek valóban kiforrottak és tükrözik az általános zenei fejlődéseteket?
Nos, nem tudok beszélni arról, hogy Blitz mit kezdett el csinálni, amikor már elég anyagunk volt ahhoz, hogy elkezdjen írni. Rendszeresen bejött a stúdióba, és csak szívta magába a hangulatot, valamint javaslatokat tett olyan dolgokra, amikről úgy érezte, hogy jobb lenne, ha énekelné őket, vagy egyszerűen csak „Hé… mi lenne, ha ezt csinálnád azzal a résszel, és a következő részt áthelyeznéd oda.” Igazából ez egy igazi csapatmunka volt. Amint megegyeztünk, hogy milyen legyen a zene, minden nap eljött, hogy úgy varázsoljon, ahogy csak ő tud.
Ez lenne az OverKill eddigi legambiciózusabb próbálkozása? A legváltozatosabb, és a legjobb szövegvilágú?
Erre a kérdésre nincs helyes válasz, hahaha! Amikor elkészült, számunkra ez volt a legjobb, amit az Overkill abban a pillanatban nyújthatott. Azt hiszem, hogy a mai napig minden érintett elégedett azzal, ami kikerült.
Gyártás szempontjából a The Years Of Decay egy hatalmas minőségi ugrás a korábbi kiadványokhoz képest?
Igen, határozottan !!! Nem hiszem, hogy a korábbi albumok produkcióit össze lehet hasonlítani a Years-ével… Határozottan tiszta produkciónak számított, és sok más zenész figyelmét is felkeltette.
A The Years Of Decay az egyik legerősebb thrash metal kiadvány, aminek nem is a hibátlan dalok a legnagyobb erőssége, hanem, hogy nyomot hagyott és az öröksége, amit az egész heavy metal műfajra hagyott?
Ismétlem, nyilvánvalóan elfogult vagyok, haha, de azt veszem észre, hogy amikor az emberek a közösségi médiában a „Minden idők legjobb metal/thrash metal albumairól” beszélnek, akkor általában a „Legjobb” albumok között említik, amit az emberek „Legjobbnak” tartanak Természetesen nem igazán maradhat, hogy ez igaz, mivel mindannyiunknak más kritériumai vannak arra, hogy mi a „Legjobb”. Ettől függetlenül mindig jó látni, hogy még mindig így beszélnek róla.
Sikerült elérnetek egy magasabb minőséget az erő, a sebesség és az eredetiség tekintetében?
Nem is tudom… tényleg? Ahogy már mondtam, mindenki, aki részt vett az album elkészítésében, büszke volt arra, ahogyan az album elkészült.
Ez az album nem csak a thrash, hanem a metal mesterműve, ez a magnum opus, amit az Overkill soha nem fog felülmúlni. Egyetértesz ezzel?
Igen és nem. Természetesen szeretem az albumot mindazért, ami, de azt is gondolom, hogy azóta több olyan Overkill album is van, ami minőségben hasonlít a Yearshez.
Az album a Billboard 200-as listáján a 155. helyen végzett…
Én azt hittem, hogy a 123. helyen volt… de legalább a listán volt haha.
Tudtad, hogy Dimebag Darrellt annyira lenyűgözte Bobby Gustafson gitárhangja, valamint Terry Date produceri munkája ezen az albumon, hogy a Pantera felbérelte az utóbbit a Cowboys from Hell produceri munkálataira?
Igen, persze, hogy tudom. Tulajdonképpen a Pantera menedzsmentje, a Concrete Management egy zenei promóciós céget is vezetett abban az időben. Szóval ők előbb kaptak egy példányt, mint nagyjából mindenki más. A Years Of Decay albummal példálóztak, amikor a Cowboys From Hell felvételéről tárgyaltak, ezért is szerződtették Terryt. Ami azt illeti, amikor találkoztak Terryvel, felemelték a Years egy példányát, és azt mondták neki: „Ezt akarjuk, de más snare és kick hangzással.” Ezt egyenesen maga Terry mondta.
Sid, köszönöm a válaszaidat, van zárszavad?
Csak köszönet mindenkinek, aki még mindig hallgatja az általunk készített zenét. Nélkületek nem lenne értelme zenét csinálni.
