rattlead.hu
Újabb időutazásra szeretném meginvitálni a kedves olvasóinkat és ismét 1994-be repülünk vissza, amikor a metál műfaj igencsak változatos volt és nem egysíkú. Ekkortájt én még csak esztendős lehettem és nevelőapámmal a délutánokat azzal töltöttük, hogy a házimunkák után a zenei csatornákról vettük föl VHS kazettára az akkoriban aktuális zenéket. Természetesen akkor még 6 éves fejjel nem sokban tudtam megkülönböztetni a sima rock-ot a metáltól és nevelőapám esténként 8 óra tájékában már rég az ágyba zavart, hogy elegendő alvásban részesüljek. Ő azonban nem aludt és amíg anyám az esti műszakban dolgozott a kórházban, addig ő bizony az esti egyórás MTV Metal maratonból felvett jó néhány klipet, amiket én csak évekkel később halála után tudtam meg illetve fedeztem föl. Ekkor akadtam bele egy érdekes együttesbe, amit nem igazán tudtam hova helyezni, mert számomra teljes mértékben bizarr volt. Bizarr hangzás, bizarr klip és nem értettem igazából a zenei konstrukcióját.
Újabb évek és még mondhatnám azt hogy évtized telt el mire egy technikumi osztálytársam adta át a Prong három legfontosabb lemezét: A Beg To Differ-t, a Prove Them Wrong-ot és a Cleansing-et. Az első kettő lemez azonnal nagyon megtetszett nekem, viszont a Cleansing-nél csapott belém, hogy a dal amit kiskoromban hallottam, az a Broken Peace volt. Igaz, a lemez még akkor sem ütött akkorát a szememben, mert a dalok egy részét továbbra is furcsának gondoltam, de az idő múlásával egyre inkább kezdtem megszeretni. Prong-ot nem véletlenül gondolom alulértékelt zenekarnak és Tommy Victor-t egy alulértékelt gitárosnak és dalszerzőnek. Az első két lemezük, A Force Fed és a Primitive Origins inkább voltak inkább egyfajta hardcore punk/crossover jellegű lemezek. A Beg To Differ, ami 1990-ben jelent meg, az már egy szabályos groove metal mesterműnek minősül. Rá egy évvel jött ki tőlük a Prove Them Wrong, ahol már nemcsak a groove-ok, hanem már az industrial elemei is elkezdtek benne megjelenni és véleményem szerint az 1994-es Cleansing ezt a vonalat vitte tovább némi pszichedelikus behatással. Ha az olyan számokra gondolok a lemezen, mint a Broken Peace, a One Outnumbered, a No Question és a Not Of This Earth, akkor ezeknél a daloknál lehet a legjobban érzékelni az elszállós szónikus, pszichedelikus hangzás világot, amit csak úgy tudnék még behatóbban tanulmányozni, ha bevennék egy jó nagy adag LSD-t és hagynám magam, hogy a dalok elrepítsenek engem egy totálisan másik univerzumba. Persze a lemezen a groove még továbbra is elég nagy prioritást élvezz, hiszen a lemez három kezdőnótája, az Another Wordly Device, a Whose Fist Is This Anyway és a Snap Your fingers, Snap Your Neck igazi groove metál és Prong klasszikusnak minősül. És ha ez még nem lenne elég, ott van még a Cut-Rate is, ami inkább olyan, mintha egy lemaradt Force Fed lemezes nóta lenne. Némiképp feltuningolták és az akkori modern hangzást használták hozzá. Ha jól emlékszem, ezen a lemezen volt jelen session billentyűsként John Bechdel aki még a Fear Factory-ben is nyomta a különböző hangzásokat, ezért éreztem néha, amikor már elkezdtem zenélni és ismerkedni a Fear Factory-vel, hogy talán lehet benne némi Prong-os behatás. Mondjuk a ’90-es években indult meg, a sok más kísérletezős műfaj mellett az industrial is, úgyhogy én ehhez nem is tudnék mit hozzáfűzni. A hangeffekteket szerintem megfelelően rakták össze a hangszeres szekcióhoz. Egyedül Tommy bácsi gitárhangzásával nem voltam és most sem vagyok 100%-osan elégedett… Számomra egy kicsit digitálisan szólal meg és az a legszomorúbb, hogy még infók sincsenek arról, hogy ekkortájt milyen erősítőt használt ehhez a lemezhez. Legalább ennyi választ adott volna nekem arra, hogy miért zavarja a zenész fülemet ez a hangzás. De egyenlőre bele kell törődnöm abba, hogy industrialos koncepció szerint készült és ehhez ez a fajta hangzás illik. Nem vitázok ezzel! A másik problémám néha ezzel a lemezzel, hogy a dalok mintha egy hangyányit el lennének nyújtva és ha egy picit levágnánk belőlük 20-30 másodperceket, akkor egy sokkal korrektebb nóták lennének. Nem mintha bajom lenne a lemez 57 percével, de van egy olyan gyanúm, hogy ezt valahol, valamilyen szinten elég elborult embereknek szánták. Semmiképp se Bécinek, vagy Vilmának! (Hehe)
A lemezborító meg magáért beszél, az is a bizarrság megtestesítője! Nyilván ezt úgy kell nézni, hogy előtte a hallgató jól megpumpálja magát tudatmódosító szerekkel és utána mehet az 57 perces szónikus groove futam a borító flashelésével. Nem mintha a későbbi lemezeik egyes borítói ne lettek volna rosszak, de ez is elég előkelő helyen van.
De értelemszerűen sosem a borítója lapján ítélünk meg se egy könyvet, se egy lemezt (vagy talán mégis). Számomra Prong Cleansing lemeze egy igazi szónikus, groove-os, néhol pszichedelikus megszólalású anyag, ami egy olyan utazásra viszi a hallgatót, hogy itt még a messzi-messzi galaxis is közeli helynek minősül. Gyakorlatilag itt van a szomszédban! Nem csodálkozom el azon sem, hogy a lemez egész jól futott 94-ben és a lemez 5 dalához klipet csináltak. Prong itt már egy industrial/groove együttesé avanzsálódott és nagy turnékon koncertező együttesé vált. Habár az évek során eltűntek és feltűntek, tavaly mégis kiadtak egy bivalyerős lemezt. Számomra ők és különösen Tommy egy igazi groove metal hős!
