Rozsdagyár
Valahányszor új lemezt kapok recenzióra, az első dolgom meglesni a banda vizuális kísérőanyagát - logót, albumborítót, promófotókat - és azok alapján tippelni, hogy vajon milyen stílusú, esetleg milyen minőségű zene fog rám várni a korongon. Tízből kilencszer el is szoktam találni, de a New York-i Guhts fényképeit elnézve elhagyott a megérzésem. Komor szakállas negyvenes férfiak, és a zenekar élén egy - első ránézésre - hasonló korú, kertvárosi, jókedélyű, mégis kivarrt-kemény fodrászhölgy néztek rám vissza a képekről. Bármi is lesz ez, gondoltam, nem lehet unalmas.
