Hard Rock Magazin
A Rolling Stones-gitáros Keith Richardsnak mindenféle emberi számítás szerint már rég a túlvilágon kellene lennie, de túlélt mindent, heroint, alkoholt, koponyasérülést.
De nem, hogy túlélt mindent, még mindig alkot, tervez, eszében sincs visszavonulni. Pár hete ígérte, hogy a Rolling Stones jövőre turnézni fog, és mára ez már valóság, hivatalos az amerikai turnémenetrend. Ja, az apropó az, hogy a Stonesnak kijött egy lemeze, a ’Hackney Diamonds’ és milyen jó lett, simán kenterbe vernek vele mindenkit.
Amikor 61 évvel ezelőtt elindultak, a hivatalos álláspont az volt, hogy ez egy tiszavirág-életű zenei vadhajtás, amit művelnek, az elmúlik, mint egy tavaszi nátha. Nos, ott tartunk, hogy ha ma Keith Richards kimegy a színpadra a másik két vén marhával, Mickkel és Ronnie-val (nagyon kár, hogy Charlie már felülről figyel), és minimum hatvanezer ember visít fel egyként.
Az eddigi életem úgy telt el, hogy Keith mindig is ott volt velem. Jó, közvetlenül nem velem, de ő is itt kóválygott ezen a bolygón, igaz, ezzel nem mindig volt tisztában. A rocksajtó tele az aranyköpéseivel, nincs még egy olyan legendás rocker, akiről ennyi mém született, amelyek javarészt a túlélőképességén élcelődtek. Mindezt elhomályosítja az az életmű, az a gitározás, amely irányt mutatott, az a pengetés, ami nélkül nagyon másképp festene, de lehet, hogy nem is létezne a rockgitározás műfaja.
És még nincs vége, ő és Stones gördül tovább, rekedten nevet a körülöttünk levő rettenetes világon, kiküldi pisálni a nyikhajokat. Közben nyomja a Happyt, a You Got The Silvert vagy a Tell Me Straightet. Nem vált tiszteletreméltóvá.
Keith Richards 80 évvel ezelőtt, 1943. december 18-án született az angliai Dartfordban.
