Rockvilág.hu online rockmagazin
Friss felállással tért vissza Európába a Fear Factory. Burton C. Bell énekes helyét az olasz Milo Silvestro vette át, a dobok mögé pedig a Havokban is zenélő Pete Webber ült be. A zenekart Dino Cazares mellett a Static-X-ből is jól ismert Tony Campos egészíti ki. Az új felállás bemutatkozó turnéja Budapestet sem hagyta ki, volt miről beszélni Dinoval és Miloval.
Február óta koncerteztek az új felállással, hogy érzitek magatokat a turnén?
Dino: A lehető legjobban, tiszta őrület, a szó legjobb értelmében! Eddig soha nem tapasztaltam ilyen mértékű támogatást a közönségtől! Ez az első turné Miloval, rengetegen látni akarják, hogy sikerült beilleszkednie közénk. Minden este pozitív érzésekkel zárjuk a napot! Ezt az évet Európában töltjük, utána irány vissza az Államokba, ahol a Machine Headdel játszunk majd. A nyári szezonban pedig visszatérünk Európába is, ott leszünk az összes nagy fesztiválon! Sikerült növekedési pályára állítanunk a zenekart!
Ez azt jelenti, hogy friss zenét valamikor ősszel adtok majd ki?
Dino: Igen, talán szeptember környékén.
Milo nem csak énekes, több hangszeren is játszik. Segít ez jobban megérteni egymást zeneileg? Gördülékenyebben megy a dalszerzés?
Dino: Nem csak hangszereken játszik, de több lemeznek volt már a producere is!
Milo: Szerintem sokat segít, emiatt többet hozzá tudok tenni az új dalokhoz. Nem korlátozom le magam csak az énektémákra. Dino a zenekar lelke, nem csak hihetetlen gitáros, de iszonyatosan jó dalszerző is. Nekem az is tökéletesen megfelelt volna, ha csak feléneklem, amit megír. Képzelheted mennyit jelentett, amikor nem csak a dalszerzésbe, de még a produceri feladatokba is elkezdett bevonni!
Dino: Hallgass bele, milyen témákat írt a Dead Channelben. Leesett tőle az állam! Sikerült találnom valakit, aki egy csomó terhet levesz a vállamról, végre lazíthatok egy kicsit, haha
A zenei összehangot tehát könnyen megtaláltátok, a személyes kapcsolatot hogyan sikerült kialakítani?
Dino: Rengeteget beszéltünk.
Milo: Már amikor ébren voltál, haha Mivel én Olaszországban voltam, Dino pedig az Államokban.
Dino: Igen, több éjszakai műszakot is be kellett vállalnom. De sikerült pár napot együtt lógni Los Angelesben is, mielőtt turnéra indultam a Soulfly-jal, aztán hivatalosan is bejelentettük a dolgot. A turnézás nem való mindenkinek. Egyszerűen ki kell lökni a fiókát a fészekből, és hagyni kell, hogy magától megtanuljon repülni. Eddig a madárka szépen repül, talán ez egy jó hasonlat a helyzetre.
Két rendhagyó lemezt is kiadtatok az elmúlt években. A Recoded az első remix lemezetek nagyon régóta.
Dino: Már a Soul of a New Machine dalait is remixeltük a Fear Is the Mindkiller című lemezen, az volt az első ilyen jellegű anyagunk.
A Remanufacture viszont sokkal megosztóbb lett. Amikor azt kiadtátok, mindenki rólatok beszélt. Ez tudatos lépés volt?
Dino: Persze! Ez a zenekar mindig is a határok feszegetéséről szólt. Nem fog mindenkinek tetszeni minden, amit kiadunk, ezt művészként el kell fogadni. Főleg manapság… Az internet lehetőséget ad mindenkinek, hogy véleményt alkosson, és ezt viszonylag széles körbe el is juttassa. Meg kell tanulni, hogy csak vélemények, a helyükön kell őket kezelni. Mi mindig is azt csináltuk, amihez kedvünk volt. Amikor 1993-ban Európába jöttünk, a techno éppen felszállóágban volt. Mindenhonnan techno szólt, itt sokkal nagyobb volt körülötte a felhajtás, mint Amerikában.
Miért pont a Recoded lett a következő remix lemez a Remanufacture után? Miért vártatok ennyit?
Dino: Az Obsolete kiadása után rengeteget turnéztunk, két éven keresztül csak koncerteztünk. A turné után semmihez nem volt kedvünk, ki kellett pihennünk magunkat. A Digimortal turnéja hasonlóan kimerítő volt, ráadásul akkor elég sok volt a probléma a zenekaron belül. Én egy teljesen más zenei irányba szerettem volna menni, emiatt a többiekkel feszült lett a viszony. Hosszú történet, a vége az lett, hogy kikerültem a zenekarból. Ezért nem csináltunk azokhoz a dalokhoz remixeket.
Élvezted a Recoded felvéltelét?
Dino: Imádtam! Ott van például a Fuel Injected Suicide Machine. Új életre kelt az a dal! A Disruptor hasonló történet, ugyanaz a zenei alap, de mintha egy teljesen más számot hallanál.
Miért pont most jött el az ideje, hogy a The Industrialist dalait újra felvegyétek? Mi inspirálta a Re-Industrialized megszületését?
Dino: Már az is kisebb csoda volt, hogy a The Industrialist egyáltalán megjelent. Dobgépet használtunk a felvételekhez, amikor ezt elmondtuk az interjúkban, a közönség nagy része kiakadt. Nem is adtak esélyt annak a lemeznek. Most élő dobokat használtunk, újra kevertük a dalokat, a visszajelzések pedig egytől egyig pozitívak voltak. Ennyi változtatás kellett, hogy esélyt kapjanak azok a számok.
Elég ironikus, hogy pont a Fear Factory közönsége akad ki a dobgépek miatt.
Dino: Igen… Talán az állhat mögötte, hogy a közönségünk nagy része idősebb, az a generáció pedig a hagyományos megoldásokon nőtt fel. Hiába voltunk mindig is egy technológiailag előremutató zenekar, nekik ez túl nagy lépés volt. A fiatalokat ez nem érdekli, ők teljes mértékben elfogadták, amit én csak laptopcorenak hívok. Ma már egy teljes hardcore albumot meg lehet csinálni egy laptopon. Tehát őket nem érdekli, ha dobgéppel veszünk fel egy lemezt.
Milyen érzés volt újra felvenni a saját gitártémáidat? Sokat szoktál agyalni egy lemezfelvétel befejezése után arról, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, ha lett volna rá időd?
Dino: Szerintem minden lemezfelvétel után van bennem valamennyi elégedetlenség. Maximalista vagyok, és még a legkisebb hibák is zavarnak. Ott van például a Replica. Amikor a dobokat felvettük, az egyik pörgetésnél az effekt lemaradt. Az emberek nagy részének talán fel sem tűnik, engem zavar. Vagy ott a Powershifter, ugyanez a történet. A pergődob egy része gyengébben szól, mert az effektezés elcsúszott. A The Industrialist esetében a mélyek zavartak nagyon, valami nem volt rendben. Mondtam Damiennek, a producerünknek, hogy van egy bizonyos frekvencia a gitároknál, ami megőrjít. A basszusgitár hangzását kellet kijavítani. Lehet ez is csak engem zavart, most végre sokkal szívesebben hallgatom az anyagot.
Mit gondolsz a mesterséges intelligenciáról?
Dino: Mindenki ezzel a kérdéssel jön mostanában.
Évtizedek óta írtok a témáról, szerintem nem véletlen.
Dino: Teljes mértékben támogatjuk a fejlődést, kíváncsi vagyok, hová vezet majd. Hogy bizonyos szervezetek például mennyire fogják majd támogatni a mesterséges intelligencia segítségével írt zenéket. Mondok egy példát. Nyerhet-e Grammy-díjat egy ilyen szám? Szerintem úgy kellene rá tekinteni, mint egy tanulást segítő eszközre. Ha új ötleteket inspirál, miért ne használhatnánk? Én dalszövegekhez próbáltam ki, az eredmény elég kiszámítható lett… Korábbi dalszövegekből szedegetett össze részleteket. Miért használnék fel egy olyan szöveget, amit korábban már kiadtam? Vagy ott van egy új borító ötlete. Összeszed kiragadott részleteket a Terminator filmekből és a korábbi lemezeink borítóiról. Teljesen kiszámítható. Úgy néz ki, hogy a filmstúdiók használják leginkább forgatókönyvekhez, ezért is tüntettek és sztrájkoltak nemrég Los Angelesben. Szerintem csak idő kérdése, mikor kezdjük majd kihasználni a benne rejlő lehetőségeket.
Mire számíthatunk a következő Fear Factory lemezen? Kezdenek már összeállni a dalok?
Dino: Még kicsit korai részletekről beszélni. Az új tagok miatt nyilván kicsit más lesz majd, mint a korábbi lemezeink.
Milo: Jelenleg elárasztanak minket turnéajánlatokkal, jövő júliusig a koncertekkel leszünk elfoglalva, utána lesz időnk befejezni a lemezt!
Fotók: Pap Dániel
