rattlead.hu
Interjú Gina Ríos-szal, a Black Glow frontemberével
Annak idején nagyon tetszett a mexikói stoner/pszichedelikus rock csapat, a Spacegoat egyetlen nagylemeze, a 2016-os Superstition (itt írtam róla), így néhány évvel később vettem egy nagy levegőt, és írtam a banda frontemberének, az énekes-gitáros Gina Ríosnak, hogy válaszolna-e néhány kérdésemre. Érdeklődésemre egészen mostanáig nem reagált, így meglepetésként ért, amikor néhány napja azt írta, hogy nyitott az interjúra. Közben kiderült, hogy a Spacegoat sajnos már a múlté, levélváltásunknak pedig az énekesnő új csapata, a Black Glow most októberben napvilágot látott bemutatkozó anyaga, az ötszámos Black Glow EP ad aktualitást.
(English version comes this afternoon.)
A Spacegoat révén ismertelek meg, a Superstition szerintem nagyszerű album. A csapat Facebook-oldalán a legutolsó bejegyzés 2020-as: egyáltalán, létezik még a zenekar?
Először is, nagyon köszönöm az interjúlehetőséget, nagy megtiszteltetés ez számomra! Örülök, hogy tetszett a Superstition. Valóban, a Spacegoat már nem aktív, zeneileg mindannyian a magunk útját járjuk, de jó barátok maradtunk.
Miért lett vége a történetnek?
Őszintén szólva, magam sem tudom az okát. Azt gondolom, több mint 10 évnyi játék után ez volt a következő logikus lépés. Hiszek az ilyen természetes folyamatokban, és abban, hogy mindannyiunk számára ez volt a legjobb, ami történhetett.
Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
Csodálatos emlékeim vannak, az első Spacegoat-dalok improvizálásától/komponálásától – Miguel bátyámmal (a Spacegoat gitárosával – a szerk.) anyám konyhájában, 2008-ban – egészen az utolsó koncertig. Rendkívül szórakoztató volt, ugyanakkor nagyon tanulságos leckékkel is szolgált. Azt hiszem, mindannyian azokban az években váltunk igazán felnőtté, amikor együtt játszottunk, ezért is emlékszem rá nagy szeretettel.
Meglepődtem, hogy több év kihagyás után válaszoltál a levelemre… Az időzítés, gondolom, nem véletlen, hiszen nemrég indult egy új projekted, a Black Glow, amelynek október végén jelent meg a bemutatkozó anyaga, a zenekar nevét viselő ötszámos EP. Kérlek, mesélj arról, hogyan született meg a fejedben az újabb zenekar alapításának gondolata?
Elnézést, nem állt szándékomban, hogy halogassam a választ a leveledre, de mivel a Spacegoat címére küldted, csak most láttam az üzenetedet. A kérdésedre válaszolva, amióta csak énekelek és komponálok, mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy egyszer majd a saját dalaimat is kiadom. Félreértés ne essék, a Spacegoat-ban is az volt a dolgom, hogy dalokat írjak, énekeljek és gitározzak, de művészként mindig van az ember előtt egy gát, ami megakadályozza, hogy a kreativitása teljes mértékben kibontakozzon, ami – csapatmunkáról lévén szó – alapvetően rendben van. Rengeteg ihletet merítettem azokból a Spacegoat-ban töltött évekből, és most végre megvalósíthatom azt az álmomat, hogy önállóan komponáljak, hogy élvezzem ezt a folyamatot, és semmi, különösen a műfaji elvárások miatt ne aggódjak. Boldog vagyok, hogy az önkifejezés terén teljes szabadságot élvezhetek.
Előbb alakult meg a csapat, és azt követően születtek a dalok, vagy fordítva?
A dalok voltak meg előbb. Közülük ötöt választottam ki a mostani kiadványra. Első lépésként az összes hangszeres részt én játszottam fel otthon egy demóra, majd Octavio Diliegros az elektronikus dobfelszerelésével rögzítette a véglegesnek szánt dobtémákat. 2022-ben hónapokig gyakoroltunk a próbateremben, amíg a dalokat olyan mértékben készre csiszoltuk, hogy már csak a basszust kellett hozzájuk adnunk. Ekkor szóltunk Oscar Saucedónak, aki nagy barátunk, s akinek a hangzása és a stílusa tökéletes passzolt a projekthez. Ő 2023 januárjában csatlakozott a bandához, augusztusban pedig elutaztunk Leónba, hogy az ottani Testa Stúdióban rögzítsük az anyagot.
A Spacegoat-éhoz képest hogyan jellemeznéd a Black Glow muzsikáját?
Szerintem a Spacegoat zenéje olyan, mintha a csillagok között repülnénk, és közben űrbeli dimenziókat járnánk be, a Black Glow muzsikája viszont egy belső utazás, amelynek során a lélek legmélyebb rétegeiig jutunk el.
Én lassabbnak érzem a zenét annál, mint amit korábban játszottál, plusz itt mintha az énekhangod sem lenne annyira előtérben…
Valamiért nagyon szeretem a lassú tempókat, a lassú és erőteljes témákat, ezért hagyom, hogy a zene ezen a vonalon haladjon. Ami pedig az éneket illeti, a mostani zenénk lényege, és ezt a keverésnél is igyekeztem érvényre juttatni, hogy a hangomat nem mint fő üzenethordozót, hanem mint egy másik hangszert kezeltem. Nem akarom elterelni vele a hallgató figyelmét a zenéről: ebben a produkcióban a másik két hangszeressel abszolút egyenrangú partnerei vagyunk egymásnak.
A zenét és a dalok szövegét is te írtad, plusz az anyag producere is te voltál. Nyilván szükséged volt társakra, akik feljátsszák a többi hangszeres témát, ezzel együtt a Black Glow mennyire tekinthető a te szólóprojektednek?
A zenekar hangzása nem lenne olyan, amilyen Oscar basszusgitárja és Octavio dobjai nélkül. Zenészként megvan a maguk stílusa, a játékuknak az az egyedi feelingje, ereje, amit mindig csodálattal hallgatok. Amikor próbálunk vagy felvételt készítünk, olyan, mintha jammelnénk, amit egyszerűen imádok. Én komponáltam a dalokat, de ők adták hozzájuk a szikrát.
„Ez nem csupán egy album, ez a lélek menedéke” – írtátok az anyagról. Kinek van szüksége erre a menedékre: neked, vagy a hallgatókat szeretnéd ezzel a zenével lelkileg támogatni?
Mielőtt bármit is mondanék, azt gondolom, hogy amikor művészetről beszélünk, az egy teljesen szubjektív dolog. Az életben előfordulhat, hogy bár fizikailag létezel, nincs egy hely, ahol érzelmileg lenyugodhatnál, ahol mély levegőt vehetnél, ahol megszabadulhatnál a fájdalmadtól. A hétköznapi életed ritmusát kell követned, egészen addig, amikor már nem leszel képes erre. Néha egy csomó ember vesz körül, az ő ítélkezésük és a félelmeid miatt mégis nagyon egyedül érzed magad. Ezzel az anyaggal egy olyan helyre invitálunk, ahol van társaságod, ami egy láthatatlan pihenőhely. Ez, mint mondtam, nagyon szubjektív, de a megfelelő fülek meg fogják hallani.
Mexikóban milyen a rock/metal helyzete? Mennyire könnyű vagy nehéz ott egy ilyen zenével érvényesülni, ismertté válni, lemezt kiadni, fellépni?
Az underground szcénától itthon és külföldről is óriási támogatást kapunk, amiért nagyon hálásak vagyunk. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ez az irányzat a rock műfaján belül is rétegzenének tekinthető. Bár még csupán az első EP-nk kiadásánál tartunk, azon vagyunk, hogy minél többen megismerjék a zenénket azokon a fórumokon, amelyeknek valamilyen formában közük van ehhez a stílushoz.
A Spacegoat-ot hallva arra gondoltam, az egyik fő inspirációt számodra Janis Joplin munkássága jelenthette. Eltaláltam, vagy más előadókat tekintesz a példaképeidnek?
Imádom Janis Joplint, de be kell vallanom, sosem gondoltam rá úgy, mint első számú példaképemre. A Spacegoat indulásakor annyi történt, hogy az ő munkásságát is irányadónak tekintettük akkor, amikor eldöntöttük, hogy a ’70-es évekbeli bandák stílusában szeretnénk megszólalni. De most, hogy rákérdeztél a példaképeimre, kijelenthetem, hogy senkit nem követek tudatosan, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy sok olyan előadó volt hatással rám és ezáltal a zenékre is, amiket írtam, akiket kedvelek.
Saját Facebook-oldaladon az egyik első információ, hogy a férjed nem más, mint Octavio Diliegros, a Black Glow dobosa. Melyik indult előbb: a kapcsolatotok vagy a zenekar?
A kapcsolatunk. Octavio a Spacegoat utolsó évében helyettesítette az eredeti dobosunkat – így ismerkedtünk meg. Az életben és zenei téren is tettestársak vagyunk, és nagyon élvezzük a közös játékot.
Hogyan képzeled el a folytatást: koncertek következnek, vagy egy teljes nagylemez, esetleg egy újabb EP?
A közeljövőben minél többet szeretnénk élőben játszani, és további dalokat is megjelentetnénk. Szeretném megköszönni neked ezt az interjút, ami minden bizonnyal újabb ajtókat nyit meg előttünk, és lehetővé teszi, hogy a magyarországi rock szcéna (amiről tudom, hogy rendkívül erős és lenyűgöző) szereplőinek a füléhez is eljussunk. Megragadnám az alkalmat, hogy kifejezzem a hálámat mindazoknak, akik már a Spacegoat-os évek alatt is követtek engem, bennünket. Srácok, köszönöm a kedves üzeneteket, amiket tőletek kaptam – mindet elolvastam! Remélem, hogy a zenén keresztül továbbra is kapcsolatban maradunk; ez az egyetlen dolog, ami számít!
