Fémforgács
Világunkat megannyi sztereotípia sűrű szövedéke hatja át. A kocsmai ökölszabályoktól kezdve: hogy a férfi száz kiló alatt nem is férfi, egészen addig: hogy a skandináv népek az összeszerelhető bútorok szerelgetésével és húsgolyók fogyasztásával múlatják a fél évig tartó éjszakát. Ezek valódiságtartalmát nem tisztem megítélni, de van egy bizonyos sztereotípia, mi mindenképpen igaznak bizonyul: hogy a legjobb dallamos black/death metal a finnektől származik! Ha netán kétség halovány érzete támadna bennünk eme kijelentés kapcsán, akkor bizonyosságul mindenképpen ajánlom a Moonlight Sorcery legújabb kiadványát. Mely szeptember végén jelent meg a neves olasz kiadó, az Avantgarde Music gondoskodó szárnyai alatt. Az epikus, dallamos black metál alakulat 2018-ban jött létre, Loitsumestari Taikakallo (gitár, és basszus) Haaska (ritmus gitár) és a vokalizálásért felelős Ruttomieli szövetségeként. A triumvirátus 2022-ben jelentkezett először a Piercing Through the Frozen Eternity kislemezével, melyet még ebben az évben követtette a Nightwind: The Conqueror from the Stars E.p. Az idei évben két single kiadvány után végre elérkezett az ideje az első nagylemeznek. A Horned Lord of the Thorned Castle címre hallgató korong ötvözi a zenekar eddigi munkásságának színe-javát. Sőt, tovább is erősíti azt az évek során felgyülemlett zeneszerzői tapasztalatokkal! A lemez kilenc szerzeményen keresztül mesél el egy fantasy történetet. Így nincs más hátra, mint belevetni magunkat ebbe az ígéretes küldetésbe, hogy találkozzunk Tövis Vár Szarvas urával!
Megmondom őszintén, hogy a sokáig halogattam a lemezzel való ismerkedést, mert ettől még én is jobb borítót tudnék össze dobni fél-delíriumos állapotban, hajnalban dermedtségemből felrázva. Tényleg egy zsírkrétába fojtott ovis alkotással állunk itt szembe. Egyáltalán semmi bizalmat nem táplál a profizmus leghaloványabb ígérete iránt sem. Tudom, hogy a külső nem minden, és ami igazán szép az a szívnek láthatatlan, de itt nem a Kis Herceg langyos bölcsességiének van helye, mert metalról beszélünk, és abból is legkeményebb ötvözetről! A közhelyek meg maradjanak a lányregények lapjai közé zárva. No, de felszínes ítélkezésemnek búcsút intve csak belehallgattam a promo anyagba és milyen jól tettem! Minden kétségem azonnal leszállt, hogy az első tétel taktusai felcsendültek. Nem kapunk atmoszferikus hangolódásként szolgáló felvezetőt, a Moonlight Sorcery grandiózus epikus black metal áradatot zúdít egyből a nyakunkba. Ettől a jeges víztől felocsúdva egyből feltűnt, hogy trió által húzott fekete fémen keresztül erősen átütődnek a power/heavy és thrash metal színezetű riffek. Melyek egyfajta csillogó árnyalatot adnak a nehezebb fekete fémnek. Nem utolsó sorban meg is könnyítik eme nehéz ötvözetet. Szellősebbé és sokkal befogadhatóvá tették azt. Gazdag és érzelmes heavy-s szólók tarka palástja borítja be a legtöbb tételt. Az anyag hallgatása közben néha már szinte mosolyt keltett bennem, hogy mennyire dögösen építették bele ezeket a zenei hatásokat ebbe az epikus fekete körfűrészbe. A két gitáros tényleg érti a dolgát! Gyönyörűen és laza könnyedséggel szövik bele ezeket a megoldásokat a black metal halotti leplébe, így nem csorbul a fekete fém tisztessége sem – mi sem lenne erre szebb példa, mint rögtön az album indító To Withhold the Day! ( De felsorolhatnám a teljes számlistát! ) Viszont mindezen zenei eszközöket egy roppant dallamos és üdítő formában tálalják. Elképesztően fülbemászó dallamokat csikarnak ki a hangszereikből, itt példaként megemlíteném az egyik kedvenc nótámat a The Secret of Streaming Blood. Tényleg az ember letolja a lemezt és már nyomja is meg az „ismétlés” gombot. Ami valljuk be manapság egyre ritkábban fordul elő velünk.
Mindemellett ezeket az örvénylő melodikus futamokat vastag szinti fal mögé húzzák fel. A billentyűk gyakran reflektálnak a gitárjátékra, min szintén egy kicsit klasszikus heavy metal ízt kölcsönöz ennek a monumentális anyagnak. Viszont ezt elég jól belepasszintották a zenébe, így ott van hangulat fokozó szerként, de nincsenek annyira előtérben, mint mondjuk a Summoning-nál. Inkább egy fontos, de nem főszereplőként jelenik meg ebben a lélegzetelállító kalandban, mint a banda ezalatt a közel háromnegyed órás anyaggal elmesél. Sorra vettük a pengetősök alakulatát, most térjünk rá Ruttomieli énekére, vagyis károgására. A muzsikus hangja tökéletesen passzol – a kicsit fagyottabb, élesebb és a hollószerű ércesebb károgás között variál. A Vihan verhon takaa nevet viselő darabban még egy kis „csordavolkál” is felcsillan – persze, szigorúan a black metal jegyében! Viszont az úr jól tele harsogja a lemezt, mint a fagyos téli hajnalt a zúzmarás szövegeivel! Így az elvárásaimnak a vokál szekció is maradéktalanul megfelelt! A ritmusrészleg Loitsumestari képviseletében mutatkozik meg, mint basszusgitár, viszont az ütős itt kimarad a felsorolásból! Sajnos nem találtam semmi infót arról, hogy ezt vendégzenésszel vagy programozott dobbal oldották meg. Gyanítom, hogy az utóbbi, mert érződik rajta egy kis digitális tónus (de lehet, hogy ez a stúdió munka keze nyoma, nem tudom megítélni). Viszont ez korán sem zavaró. Remekül operál és tényleg nagyon dinamikusan peregnek a taktusok, még egy kis kiállást is kapunk a szépséges és fennkölt Suden tie (Wolven Hour part II) zárótételben. Ha már erre a hangzást említettük, akkor a korong egész korrektül szólal meg. Noha nem teljesen tökéletes, egy picit maszatos. Itt még lehetet egy kicsit fejlődni, mert egy csipetnyit befolyásolja, hogy a hangszerek tényleg karakteresen, elkülönülten szóljanak, de korán sem bántó ez a tünet. Ráadásul egy debütáló lemezről beszélünk! Így ne legyünk túl szigorúak, mert eleve is magasan hozza az elvártakat az anyag ezen része is.
Mindent összevetve a Moonlight Sorcery első nagylemeze komolyan odacsapott az év végi „meglepetéseknek”. Váratlanul ért, hogy egy ilyen profi és izgalmas zenébe fogok ütközni. Tényleg semmi üresjáratot nem tartogat a kiadvány! Annyira színes, üde és dallamos a gitárjáték, hogy végig leköti a figyelmünket. Hullámzó heroikus dallamok mellett ott a kegyetlenkedéséről híres, acsargó fekete fém is! Így az A Horned Lord of the Thorned Castle egy valóban grandiózus produkció, mely a atmoszferikus black metal színterének tündöklő kiadványaként mutatkozott be.
Remélhetőleg a banda stabilan marad ezen az úton, és ahogy az előző két kislemezből szerezett tapasztalatot tovább gyűrték és meg is haladták azt, nagyon remélem, hogy a folytatás is ilyen tendenciát fog követni, mert ezzel a banda feltette magát a „must have” kategóriába, a rendelendő kiadványok hosszú listájára! A vállalhatatlan borítóról már szót ejtettem. Ez az egyetlen, ami miatt nem adtam meg a teljes pontszámot. Többet is adtam volna, de egyszerűen méltatlan az anyag nagyszerűségéhez. Mivel ez is a mű része, így ez is odafigyelést igényel! Viszont ezt leszámítva a lemezt mindenkinek ajánlott, aki kedveli a fekete fém dallamos, de dinamikus irányvonalát olyan bandáktól, mint például a Stormkeep, a Stormruler, Véhémence, Blackbraid, Walg, Acod. Nem maradt más hátra, mint, hogy élvezzétek a Tövis vár vendégszeretetét!
