rattlead.hu
Már több mint 9 év telt el azóta, hogy az előző Krampüs albumba belevájhattuk a füleinket. Ez mostanság elég hosszú időnek számít, pláne, hogy naponta bújnak elő újabb és újabb death/grind csapatok a próbatermek homályából. Megmondom őszintén, már én sem bíztam egy újabb Krampüs örleményben, de a rohadt gyorsan tovaröppenő évek alatt, ha éppen összefutottam Kovács Tamással, a banda szülőatyjával, vagy váltottunk pár mondatot a messengeren, mindig megnyugtatott, hogy készül az új lemez, csak hát most kicsit több időbe telik. Tamásról tudom, hogy maximalista, s ha kell, akkor bizony felcsatolja a vaskezet a banda érdekében. Az elmúlt kilenc évben volt néhány tagcsere, ami szintén lassította dolgok folyását, de biztos vagyok benne, hogy az is szerepet játszott, hogy Tomi egy nagyon ütős és a részletekig kidolgozott anyagot akart letenni az asztalra. Ez abból is jól levehető, hogy nem akármilyen arcokat keresett maga mellé, hogy a segítségükkel rögzíthesse ezt az igencsak brutálisra sikeredett, a 30 perctől csak egy fűrészfoggal rövidebb agyroncsolást. Először is , itt van Hajnali Sándor (Gutted, Limb For A Limb) énekes, akit az underground híveinek felesleges bemutatnom. A doboknál egy másik régi, földalatti arc, Tóth Gábor (Nagaarum, Értéktelen) foglal helyet. S végül, de nem utolsó sorban, a basszusgitáros poszton, Kelemen János (Sleepless, Omega Diatribe) található. Na, de most már elég a Krampüs kódex kurzusból, nézzük – halljuk, hogy milyen is lett a Retarded Spawn!
Akik szeretik az előző két anyagot, (Mental Holocaust – 2012, Graveyard Blowjob – 2014) azok nem fognak csalódni. Tamás, jó szokása szerint nem hosszú tételekben gondolkodott, így 17 szerzemény kötött szövetséget egymással, hogy együttes erővel készítsen granulátumot a hallgató agyából. A nóták nagyon ravaszak és alattomosak, ugyanis fogós témákat alkalmazva osonnak be az ember hallójárataiba, de miután bejutottak a koponyaüregbe, olyan kaszabolást rendeznek, hogy a hallgató legszívesebben addig rázná a fejét, amíg az le nem szakad a nyakáról. Na persze csak azután, hogy megborotválkozott a zene hatására összetört cd tok egyik darabjával. Mert hát, mondjuk meg őszintén, egy leszakadt, s a sarokba gurult fej nagyon csúnyán mutat, ha ápolatlan és borostás. A dalok tapadóképessége nagyban köszönhető a változatosságuknak. Attól függetlenül, hogy rövidebbek még egy emberes pofonnak köszönhető fejzúgásnál is, rengeteg lassabb döngetés és a vesekő zúzást is megszégyenítő szaggatás van elhelyezve bennük. Viszont, ha gyors sebességbe kapcsolnak, akkor olyan blastbeat zuhatag ömlik a pofámba, hogy utána sminkelés nélkül is eljátszhatom az „Arc nélküli ember” című film főszerepét.
Ugye elnézitek nekem, hogy nem megyek neki egyenként mind a 17 tételnek, mert akkor ez a cikk trilógiává dagadna, arról nem is beszélve, hogy rengeteg időmbe telne, ugyanis pont a cikk írása előtt szart be a klaviatúrám, s hirtelen, mást otthon nem találván, egy tangóharmonika billentyűzetét csatlakoztattam a számítógéphez, így még csak tanulom, hogy melyik gomb lenyomásával kapom meg a tervezett betűt. Elég ha annyit mondok, hogy egy ízig – vérig brutális alkotás született, amely tökéletes kielégítést nyújt azon rajongóknak, akik imádják a tradicionális death metal / grindcore csemegéket. Semmi kísérletezés, semmi kikacsingatás, csak egy csákánnyal történő fültisztítás, s kész!!!
A lemez piszok mód megdörren, s ez nagyban köszönhető egy régi, kultikus thrash banda, a veszprémi Mirror gitáros/énekesének, Mann Lászlónak, aki stúdiózásnál volt segítségére a srácoknak. Természetesen a szövegek is maradtak a Krampüs megszokott világában, így Hajnali Sanyi és az ex – dobos Kiss Norbert tolla nem volt híján a véres, rémséges és egyéb perverz ínyencségeket feltálaló témáknak. Sanyi hangja alap a szakmában, s itt is kitesz magáért. Most viszont ha lehet így fogalmazni, színesebben köpi ki a tüdejét.
Mint tudjátok, én esztétika mániás vagyok, s nálam csak akkor teljes a produkció, ha a zene, a logo és a borító is rendben van. A Retarded Spawn frontján ismételten Simkó Zsolt alkotása látható, s azt kell mondjam, hogy megint egy remek műalkotás néz velünk krampuszszemet, ha a kezünkbe vesszük a CD-t. A booklet is igényesen van megszerkesztve, s még a dalok szövegeit is olvasgathatjátok, miközben a Krampüs véresre korbácsolja a hátatokat. Nálam az album jelesre vizsgázott, s még azt is kimerem jelenteni, hogy a három közül ez a legjobb!! A „Formaldehyde II.” nóta nálam már slágerlistás, de többi is simán ledarál bármit, ami az útjába kerül. Nem lennék meglepve, ha az anyagot a nemzetközi vizeken is barátként fogadnák. Tamás kitartása, fanatizmusa és a death/grind stílus iránti hűsége megkérdőjelezhetetlen és példaértékű! Csupán csak azért nem adok rá maximális pontszámot, mert Tomi még elbízza magát, s megint várnom kell 9 évet egy újabb virgácscsapásra. Azt meg franc se tudja, hogy megérem-e? De ha igen, már én is olyan rottyant leszek, hogy jelmezt se kell húznom, hogy úgy nézzek ki, mint egy krampusz!! Remek munka! Köszönet érte!
