Rozsdagyár
Valamelyik korábbi cikkemben említettem, hogy nem igazán vagyok oda a depresszív/szuicid black metalért. Számomra ez az alműfaj valamennyire mindig azt hordozza magában, hogy a benne ügyködő arcok (többségében továbbra is egy-két főt számláló projektekről beszélünk) nem elég képzettek ahhoz, hogy doom metalt játszanak, viszont mindenféleképpen a lehető legnyomasztóbb formában szeretnék sajnáltatni magukat publikusan.