Fémforgács
Mai EP sorozatunkban a horror kedvelőinek kedvezünk. Kezdünk a B-kategóriás horror filmekkel, majd belekeverünk egy kis psy-őrült vonalat, némi öngyilkos depressziót, hisztériás nyávogást, végezetül pedig a pokol mocsarának hüllői falják fel lelkünket. Vidám napot!
Necronomicon Ex Mortis
Ha szereted a B-kategóriás horror filmeket, valamint a ’80-as, ’90-es évek technikásabb, dallamosabb death / thrash / heavy metal vonalát, akkor a Necronomicon Ex Mortis új EP-je igazán kedvedre való lesz. Ahogyan azt anyaguk címe is mutatja, Silver Bullet a banda nem félt fellapozni a régi rém históriákat, melyeket a fent említett zenei stílusirányzatokkal tesznek izgalmasabbá. Pihenőt nem sokat adnak, mert közel 17 perces anyagukra három szélvész, a dallamos svéd death metal és a heavy – thrash keresztmetszetéből manifesztálódott tétel, valamint egy rövidebb töltelék hangjáték került fel. És jön majd a folytatás… Ugyanis elmondásuk szerint 62 ilyen rém téma alapja van már náluk előkészítve.
Worm Altar
Hasonlóan a horror vonalát folytatja a Portland-i egyszemélyes death/doom/sludge projekt, a Worm Altar, ami mögött egy Scott nevű emberke áll. Emberünk lassú morajlású death/doom-jával inkább a késő ’90-es évek, 2000 évek elei psy-horror kategóriáját idézi meg nehéz, zajos, nem legutolsó sorban vészjóslóan nyugtalanító atmoszféráival, melyeket öt tételes Astral Scourge című debütáló EP-jére össze gyúrt. Az egész egy ingoványos, posványos, zord és egyben rémísztő lápos közeg, melyből iszonyatos death és lassan pöffeszkedő, orrfacsaró bűzzel kidurranó slugde/doom iszap buborékok alkotják. Ez maga a kénköves pokol.
Cvlt Of Grace / Sirens Chant
Közös mini-lemezen egyesítette erejét a pécsi underground két jelentős zenekara, a sludge/blackened hardcore vonalas Cvlt Of Grace és a post-hardcore Sirens Chant. A split a When You Love It Hurts the Most címet viseli és zenekaronként 1-1 mély depressziós hangulattal átitatott dal került fel rá. Az egészet a Cvlt Of Grace kezdi, aki sötét, lassú mozgású málhás riffeikkel és kaotikus, néhol black metalos hangrobbanásaikkal okoznak libabőrt. Nem tévedek sokat, ha azt mondom a Sirens Chant csak fokozza ezt a hangulatot. Daluk (Woe) a dark ambient, a post-sludge és a lassan gomolygó filmszerű noir atmoszférákkal játszik, amik összeségükben igencsak hátborzongató hatást nyújtanak. A két dal önmagában is egy kétségbeejtő sötét utazást nyújt torz lelkünk számára, de együtt az abszolút félelmet, a szorongást, a mentális apokalipszist kínálják. Nem is akarom több hájjal kenegetni őket. Hallgassátok! Én a két zenekar konstellációjában egy teljes nagylemezt eltudnák képzelni tőlük.
Sweet / Negative Blast
A hazai split anyag mellé két amerikai banda zajos közös EP-jét hoztuk. A női-frontos Sweat 2019 körül alakult, és zenéjük leginkább a ’80-as évek hardcore-punk-ját demonstrálja. Az EP-re felkerült két daluk is ennek a vonalán mozog, amit még a ’70-es évek rock ‘n’ roll-jával tűzdeltek meg. Kicsit olyan mintha a Rollins Band és a The Ramones szerelem gyereke lenni hisztérikus “picsa” énekkel. A San Diego-i Negative Blast is hasonló élvezett kínál, némileg hiperaktívabb tempóban ledarált hagyományos hardcore, és gyűlölködő post-hardcore vágtákkal… és hisztis “fasz” énekkel.
Cult of Sobek
A brit Cult of Sobek egy nihilista death/doom trió, akik Petsuchos EP-jükkel a mocsár alá húznak le minket, hogy ott aztán felzabáltassanak a krokodilokkal… És azt hiszem ezzel a mondatommal, vissza is tértem EP sorozatunk elelején taglat horror témakörhöz. A közel 23 perces anyagon három. leginkább lo-fi hangzásúnak mondható, kaotikus dallamvilágú, ciklikus és durva gitár riffekből megszerkesztett, a klasszikus doom, a death, a black, valamint sötét post atmoszférái bugyognak fel. Az egész sivár, de mégis élmény gazdag, már ha ezt a zenei post-nihilt annak lehet nevezni. Furcsa mert ott van bennem a kétely, hogy vajon csak én hallom benne a hipnotikus monotóniát, amivel magába vonz?
