Colmena interjú

Fémforgács

• Kezdjük a bemutatkozással!

Péter: Sziasztok! Mi vagyunk a Colmena zenekar Békéscsabáról.

István: A 2017-ben alakult zenekarból már csak hárman vagyunk, mint alakító tagok. Bagdi Balázs – ének, Szabó Péter – gitár, aki egyben a testvérem is. 2021-ben csatlakozott hozzánk előbb Schmidt Ferenc – gitár és Kobela Ákos – dob.

• 2018-ban kihoztátok a bemutatkozó lemezt. Annak milyen visszhangja volt?

Péter: Így igaz, viszont a teljesség kedvéért meg kell említeni azt is, hogy készítettünk előtte 2 kislemezt „Körforgás” és „Naplemente” címmel. Ezeken kerestük még a hangunkat, mint az összes kezdő zenekar. A bemutatkozó lemezen kísérleteztünk olyan zenei megoldásokkal, amiket később, a második albumon beépítettünk a dalainkba. Az első lemez visszhangja szempontjából – az általunk akkoriban elért hallgatóság számához képest – elégedettek voltunk. Kaptunk olyan pozitív és építő jellegű kritikákat, amelyeket megfogadva sikerült véleményünk szerint egy olyan második albumot írni, amely teljes mértékben önmeghatározó. Amit a második lemezen hallasz, az most és az lesz a Colmena a jövőben

• A kislemezek után kihoztátok a második albumot, aminek érdekes koncepciója van. A dalszövegekre odafigyelve egy tépelődő, önmagával harcoló, ember képe rajzolódott ki számomra. Nem spoilerezve, mit érdemes erről megosztani azon kívül, amit a klipek felvezetésekor megtettetek?

Balázs: Amikor elkezdtük a munkálatokat a lemezzel nem is igazán gondolkodtunk ilyen mélységekben, hogy esetleg egy téma, vagy történet köré legyen felhúzva az egész. A már megszokott, jól kialakult munkafolyamatunk közben, csak jöttek egymás után a dalok, és nem azzal foglalkoztam, hogy kapcsolódjanak egymáshoz, hanem mindig próbáltam egy hangulatot, vagy képet megragadni, és mindig az aktuális szövegre koncentráltam. Aztán, mivel mindegyik szöveget én jegyzem, valahogy mégis így sikerült, de erre én magam is csak utólag figyeltem fel. Ami viszont egészen bizonyos, hogy ez a leginkább személyes anyag, és itt meséltem eddig a legbátrabban saját magamról, és arról hogy sokszor milyen harcok zajlanak bennem. Bár megadom, hogy mindenképp van(nak) olyan dal(ok) a lemezen, ami a fent említett „önmagával harcoló” figurát hozza, de ha már koncepcióról beszélünk, akkor a végére megérkezik a megoldás is, ami maga a cím is, miszerint „úgyis Hazajutok”.  Mindig azt szoktam mondani, hogy az egy dolog, hogy én miről írom a szöveget, hogy nekem miről szól, és az legtöbbször meg egy teljesen másik, hogy annak mit ad, aki épp hallgatja. Van, aki szerint nem jó az ilyen szöveg, mert nem egyértelmű, de van olyan is, aki szerint pont ettől jó, hogy mindenki kiveszi, kihallja belőle azt, ami neki fontos.

• Nem mindennapi a téma ennyire nyílt felvállalása. Azt gondolom – és javaslom is -, hogy odafigyelve hallgatva érdemes esélyt adni a lemeznek.
  Mi okozta a legnagyobb nehézséget a szövegírásnál? Mondhatjuk, hogy afféle terápiás jellegű lemez született?
  
  Balázs: Abszolút mondhatjuk igen. Bár ez is mindig akkor érződött igazán, amikor elkészült egy szöveg, sőt talán még inkább akkor, amikor már az első felénekelt, nyers verziót hallgattuk vissza. A legnagyobb nehézséget egyértelműen az egyik dal jelentette témájából adódóan. Ez ugyanis Nagymamám halálát dolgozza fel, aki időskori demenciában szenvedett, és kvázi az Ő szemszögéből mesél E/1-ben arról a számunkra elképzelhetetlen állapotról, amin keresztül kellett menjen egészen a végéig. A Hív az égboltról van szó. Érdekes, hogy amikor elkezdtem vele dolgozni, teljesen másik szálon indultam el, valami egész mást akartam belőle kihozni, aztán mégis elég hamar egyértelmű lett, hogy erről még nem beszéltem, és kellene.

• A nagyon befelé forduló szövegekkel a csapat többi tagja mennyire tud azonosulni? Mennyire vagytok zenekarilag amúgy ilyen önvizsgálódó emberek?

Péter: Amennyiben befelé fordulónak találod a szövegeket, akkor úgy gondolom, hogy elérte Balázs a célját, mivel némelyik szöveg számomra –, viszont szerintem beszélhetek a zenekar többi tagja nevében is – teljesen mást jelent. Szerintem ez a jó dalszövegek egyik mércéje. Minden egyes alkalommal megbeszélem Balázzsal, hogy alapvetően miről szól a szöveg. Úgy vélem, hogy egy zenekar akkor hiteles, ha a főhős veti papírra, pontosabban Balázs esetében a telefonjegyzetei közé a gondolatait, érzéseit, ettől válik hitelessé az üzenet.Balázzsal a zenekarban a legszorosabb a kapcsolunk, mivel dalszerzőtársak vagyunk már a kezdetektől fogva: eddig az általam írt zenékre írta mindig a dalszövegeket. Ezért akarva-akaratlanulis szoktunk önvizsgálódásba bocsátkozni: mivel együtt alkotunk, ezért teljes mértékben tudok velük azonosulni.

• A dalírás folyamatával kapcsolatban érdekelne, hogy már a kezdetén megvolt a koncepció? A zene inspirálta a szöveget vagy a dalszövegek hozták a zenét?

Balázs: Erről Peti többet tud majd mesélni, de mint említettem, a legelején nem volt koncepció, csak jöttek a dalok. Nálunk a munkafolyamat mindig úgy zajlik, hogy először a zene születik meg, még ha meglehetősen vázlatosan is, de valamit hallok már, ami elindít az úton. Sosem írok csak úgy „üresbe” szöveget, gyakorlatilag maga a zene az inspiráció, hogy mit vált ki belőlem.
Péter: Minden zenekarnál más a zeneírási metódus. Nálunk a Balázs által említett koncepció vált be. Számunka a legtökéletesebb időpontban érkezett a Petőfi Kulturális Ügynökség Nagylemez Programja, mivel voltak már dalok a fiókban, pontosabban 5 dal. A maradék 5 dalt egy nyár alatt sikerült megírnom. Azonban meg kell említeni, hogy a mostani munkafolyamat más volt, mint korábban, mivel Ákost is bevontam a dalok írásába. Általában megírtam 90%-osra a teljes dalt, a gitár- és dobtémákat, a kiegészítő sávokat, majd Ákossal összeültünk véglegesíteni a dobtémákat, és magát a dalt. Én nagyon élveztem, mert Ákosban még egy szerzőtársra találtam. Mivel hasonlóképpen gondolkozunk a zenéről, ezért nagyon gördülékenyen ment a munka, és úgy gondolom, hogy a jövőben ezt a bevált módszert követni fogjuk. Volt egy alapvető koncepció, amit sikerült követni. Azt találtuk ki, hogy 5-5 felosztásban írunk metálos és rockos dalokat. És ha valaki végig hallgatja a lemezt, érezheti azt a diverzitást, ami el akartunk érni. Szinti minden dal más: a deathcoretól a modern metálon keresztül egészen a pop-rockig megtalálsz rajta mindent, amit egy egységes mederbe Balázs hangja és dalszövegei terelik. Ettől nem lesz a hallgatónak az az érzése, hogy ez egy másik zenekar.

• Vendégeket is hívtatok. Mi alapján kértétek fel őket?

István: Mindenféleképpen szerettünk volna vendég énekeseket a lemezre. Az elmúlt évek alatt számos hazai underground zenekarral alakítottunk ki jó baráti viszonyt, de a legszorosabbra a kecskeméti Nova Prospecttel és a vajdasági Phrenia zenekarokkal fűződött baráttságunk

Juliant (Phrenia), ha jól emlékszem akkor kérdeztem meg, hogy esetleg vállalna-e velünk egy közös dalt, amikor egy videoklip forgatás után épp nálam szállt meg, amikor még Szegeden laktam. De ez még 2020 őszén volt talán és végül is rá két évre lett belőle egy közös dal, ami véleményem szerint nagyon illik Julian karakteréhez.

Gabót (Nova Prospect) szerintem nem kell senkinek bemutatnom. Egy energiabomba az a nő. Őt egy közös koncerten kérdeztem, hogy lenne-e kedve velünk egy közös dalt összehozni és még be sem fejeztem a mondatot, de már vágta is rá, hogy „Persze!”. Igyekeztünk egy olyan dalt kiválasztani, ami Gabóra is illik és amikor elküldtem neki először a dalt, egyből beleszeretett és az eredményen is érződik, hogy mennyire belerakta a teljes személyét a dalba.

• Két plusz dalt is hozzácsaptatok, amik elvileg nem kapcsolódnak a “sztorihoz”, én azonban nem érzem, hogy különösebben kilógnának a lemezről. Mi miatt kezelitek külön ezeket?

Balázs: Ez a két dal, még a Nagylemez Program előtt született, viszont mint ahogy említed is, mindenképp helyet éreztünk számukra a lemezen, és hangulatvilágában is belepasszol a képbe. Mégis abból az utazásból lógnak egy kicsit ki, amin az előző 8 dal vezet végig, emiatt fogalmaztunk így.

• Az album NKA támogatással a Petőfi Nagylemez Program keretén belül jelent meg? Mit kell erről tudni? Milyen megkötések voltak és miben tudott segíteni?

István: Igen, a lemez a PKÜ Nagylemez Program által készült el.  Ugye a program célja az, hogy egy olyan lemez anyag készüljön el, ami a kiválasztott előadókat el tudja indítani a zenei pályán. A pályázatra való jelentkezéskor csatolni kellett 5 db demo anyagot. Ezekkel a demokkal, a pályázat leírásnál megjelölt producerekből kellett kiválasztani azt, hogy mi kivel szeretnénk együtt dolgozni, majd miután a választott szakember meghallgatta a beküldött dalokat, Ő döntött, hogy ő is akar/tudna e velünk együttműködni. Nálunk egyértelmű volt a választás, hogy Simire, Simon Istvánra esik a választásunk. Ugye Simi is gyulai, ahogyan én és öcsém és már nagyon-nagyon régóta szerettünk volta együtt dolgozni vele. A rock/metal szférában Simi egy igen elismert producer. Számos hazai és külföldi zenekar fordult már meg nála. A megkötés annyi volt, hogy min. 10 dal legyen, ami nem okozott problémát. És az, hogy miben segített? Egy szóban úgy tudnám összefoglalni, hogy: „Mindenben!”. Olyan alkotói szabadságot kaptunk és akkora szakmai támogatást, amit eddig még nem éltünk át. Bármit kértünk vagy mondtunk Siminek, tized másodpercek alatt már kaptuk is rá a választ.

• Már több dal is kapott valamilyen videót, és tervezitek, hogy mindegyikhez készül valamilyen vizuál. Mikor jön a következő?

István: Igen, szeretnénk mindegyik dalhoz valamilyen vizuális anyagot készíteni. Most júliusban 3 db klipet fogunk leforgatni, amiből még nyáron szeretnénk egyet kihozni. Az, hogy melyik dal lesz, azt nem szeretném még lelőni, de időben tájékoztatni fogjuk a nagyérdeműt a megfelelő platformokon. 

• A streaming felületek mellett tervezitek-e a fizikai megjelenést?

István: Mindenféleképpen lesz fizikai hordozón is megjelenés, de most a klipekre koncentrálunk és a tavasszal pedig érkeznek a korongok.

• Mi a következő lépésetek? Születtek-e esetleg új dalok?

Péter: Egy dalszerző sosem áll le, sohasem elégedett, mindig jobb zenét akar írni, és túlszárnyalni az előző sikereit, ha fogalmazhatok így. Maradtak olyan számkezdemények, amik nem kerültek fel a lemezre, viszont reményeim szerint megtaláljuk majd a helyüket. Azonban úgy gondolom, hogy még egy kicsit pihentetni kell a dalírást, új impulzusoknak kell, hogy érjenek bennünket annak érdekében, hogy ne váljunk önismétlővé. Habár ha jön egy új téma, úgy is rögzítésre kerül. A következő lépések, hogy egyrészt a lemezt megturnéztassuk, másrészt a mozgóképes anyagokkal eljussunk minél több emberhez.

István: Most, ahogyan Peti is mondta, először a lemeznek a promózása van előtérben és a klipek leforgatása van kitűzve. Május óta segíti a zenekar munkáját menedzseri szinten Pásztor Csabi, aki úgymond az én helyemet vette át, mert addig én foglalkoztam a zenekar ügyes-bajos dolgaival. Célunk az, hogy a legtöbbet hozzuk ki ebből a lemezből és sikerüljön a nagy áttörés, aminek az első lépcsőfoka ez a lemez volt és reméljük, hogy sikerül „megragadnunk” az underground életben.

• Én azt gondolom, hogy élőben is jól fognak működni a dalok, de érdekelne, mennyire veszitek figyelembe a koncepciót a koncertek során?

Péter: Eddig nálunk egy setlistet nem a lemezeink koncepciója határozta meg, hanem az, hogy úgy építsük fel a koncertet, hogy legyen egy íve. Azonban a lemezen a számok sorrendjét sikerült úgy összerakni, hogy lehet, inspirálódunk a későbbiekben belőle. De ez tényleg csak élőben fog majd kiderülni, szóval gyertek el minél több Colmena bulira amire csak tudtok. Ígérjük, hogy jó lesz.