The Chronicles Of Father Robin – The Songs & Tales of Airoea – Book 1 (2023)

Fémforgács

Nincs számomra üdvözítőbb dolog, mint amikor egy kollégám, írnok barátom fogja magát és saját határain túllépve olyan cikkel rukkol elő, ami képes meglepni. Jó is néha kilépni a keretek közül, hiszen ez alapvető feltétele a kedvenc tevékenységemnek, a felfedezésnek. Jelen cikk kapcsán én is ezerrel verhetném a mellem, hogy micsoda utazásra invitállak titeket, kedves Olvasók, de a valóság az, hogy egyáltalán nem áll távol tőlem az a fajta zene, amivel most jelentkezem. Igen, a Fémforgácsot a fémzenék, a kísérleti elvetemültségek melegágyának tartom/szánom és ennek megfelelően írogatom a kis szösszeneteimet, de csak azért, mert nagyjából értem, érzem, hogy mire van szüksége az oldalnak. Ettől függetlenül elvetemült pillanataimban számos más műfajú zenét szívesen hallgatok, sőt még egy délutáni rádióhallgatástól sem kapok feltétlenül fejfájást és nem kap el a szivárványrókázás ingere. Persze azért legyenek jó slágerek, szórakoztató dalok…

Na de visszaszorítom kicsit a kalandozós gépelést és a lényegre koncentrálok: gyerekkorom óta vonzódok a progresszív rockzenéhez, méghozzá az igazi, 70-es évek fénykorában született anyagokhoz. Ugyan a klasszikusok is rendszerint előkerülnek, legyen szó Pink Floydról, Yesről, Jethro Tullról, Genesisről, King Crimsonról, de ezek mellett valami félelmetesen széles mezőny található még a múlt undergroundjában is… Ott van például a híres  canterburyi szcéna, de szinte majd minden ország kitermelte a maga nagyágyúit, csak kevesebb visszhanggal. Mára még kevesebb reflektorfény jut az ilyen projektekre, pedig a számuk nem is csökkent annyira, mint amennyire gondolnánk. Elég csak egy pillanatra elugranunk Norvégiába, ahol egy valódi szupergroup kezdte meg működését The Chronicles of Father Robin néven, ez pedig már önmagában feltételezi, hogy már létező, nagyszerű csapatok zenészei álltak össze egy új alkotás létrehozásához. Az egyik ilyen alapbanda a szimfonikus hatásoktól sem mentes progresszióban utazó Wobbler, akiknek korábban Dwellers Of The Deep című kiváló anyagával találkoztam. Igazi múltidéző csoda, kellő frissességgel párosítva. Nem kevésbé érdekes a további tagokat biztosító folk/prog projekt, a Tuskmorke, vagy a régi progressziót alternatívabb irányból megközelítő Jordsjø zenekar sem, bár a legérdekesebb számomra az egyszemélyes Alwanzatar közreműködése volt. Ez utóbbi a dark electro, okkultizmus és folk zene elvetemült keverékében találta meg a számításait. Minden projekt, zenekar mögött több évtizedes tapasztalat rejtőzik, de ami ennél is durvább, az az, hogy a hamarosan megjelenő The Songs & Tales of Airoea – Book 1 című eposz sem a mai kor gyermeke, még ha az elmúlt években került is rögzítésre. Egy kezdetleges formáció, a Fangorn romjain indult ugyanis a The Chronicles Of Father Robin története néhány fiatal baráttal, akik időnként összegyűltek egy faházikóban és elkezdtek szőni egy sajátos történetet. Megalkották Robin atya karakterét, aki egy elképzelt világ sarja, jelleme és élete azonban úgy született meg, hogy minden zenészből kapott néhány tulajdonságot. Harminc évig formálódott, 30 évnyi történést és élethelyzetet ölel magába rengeteg szimbólummal és utalással a valós eseményekre.

Nem is fér meg a koncepció egyetlen lemezen, ezért a Book 1 alcím, mivel maga a teljes alkotás összesen 18 szerzeményből áll majd. Elvileg mindhárom lemez rövid időn belül megérkezik, ennek a folyamatnak az első része az összesen hat dalt tartalmazó debütálás, de aki kivár kicsit, az egyetlen pofás csomagban beszerezheti ezt hosszú évek alatt valósággá vált álmot. 

Mire lehet számítani és kinek ajánlott? Bárkinek, aki kedveli a 70-es évek pszichedelikus, folkos progresszív gyöngyszemeit. Fuvola, klasszikus orgonahangok, remek tördelt ritmusok, elszállások, akusztikus finomságok és nagyszerű ének (vendégekkel, kórusokkal) az egész kiadványon. Persze elhiszem, hogy van, akinek ez már öreges, idejétmúlt, de a The Songs & Tales of Airoea első része annyira igényes, annyira kortalan muzsika, aminek képtelen voltam ellenállni és nem megosztani veletek is. Jethro Tull és Yes rajongók egyértelmű előnyben! 

Navigáció / Forrás

Ez a cikk(részlet) a(z) Fémforgács nyilvánosan, bárki számára elérhető RSS csatornájából került automatikusan megjelenítésre. A fenti linkre kattintva eredeti helyén és teljes terjedelmében tekinthető meg. A cikk(részlet)-ben megjelenített fotók és egyéb képi anyagok közvetlenül az eredeti forrás tárhelyéről töltődnek be, azok a metalindex.hu szerverére nem kerülnek feltöltésre. Bármilyen szerzői jogi jellegű kifogás esetén kérjük az eredeti forrás megkeresését, akik felelősségel tartoznak az általuk feltöltött és megosztott tartalomért. Kérés esetén természetesen a metalindex.hu azonnal megszakítja a cikk(részlet) átvételét az eredeti forrástól, ha bármilyen okból szerzői jogi problémák merülnek fel.