Fémforgács
E heti EP sorozatunkban a szónikus feketeség, a kaotikus őrület és a modern melódiáké a főszerep. Csemegézzetek kedvetekre.
A Pellengér egy új, hazai koszos, szutyok raw punk/black banad, akik némi hardcore hatásokkal finomítják zajos muzsikájukat. Öt számos, közel 15 perces vad, sistergően sikáló, torz káoszukból a black éra korai, valamint a chaotic punk minden trendekkel – legyen az társadalmi vagy politikai, illetve vallási, stb – szembemenő vad, féktelen agressziója és dühe. Mintha csak GBH, Discharge, Darkthrone, Venom szentségtelen szerelmi kötelékéből fogantak volna.
A Louisville-i bad wires zenéjében a ’90-es évek eleji útkereső, zeneiforradalmának káoszát hozza vissza AmRep-stílusú noise-rock, post-punk, sludge, hardcore ritmusaival. Failed Fables kislemezükre, ami a tavalyi év végén jött ki egy meglehetősen zajos új szerzemény és három daluk klub koncert változata került fel. Új daluk a Senile 20 Something, ami leginkább a Melvins agyament határain mozog, de azért az élő nóták vadabban morgó basszus és gitárjaiknak atonális posztharmóniái, és hardcore (Helmet) vonalai is nagyon ott vannak.
Az one-man atmoszférikus black metalos Forevercold egy meglehetősen termékeny hazai projektnek mutatkozik. Emberünk, akinek kilétét továbbra is homály fedi, épp egy hónapja szerepet EP sorozatunkban Elfeledett Tájakon című kislemezével. Ezt most a hangulatában és zeneiségében 100%-ig azonos vonalú, szintén három dalos Egy Halott Éneke EP-jével folytatja. Dalaiban most is a kelően misztikus, egyben fagyos atmoszférájú melodikus, epikus black metalé a főszerep. Ha az eddigi 4 EP-jét összetesszük, zsinórban kiadnak egy nagylemez agyagát. Hogy mi lesz a folytatás, nem tudni… de mindenképp érdemes meghallgatni (még ha most is csak a középszerű kategóriát éri el).
Az Into Dark egy lengyel black metal zenekar, akik 2016-os megalakulásuk óta kísérleteznek a műfaj modernebb formájával, miközben nem feledkeznek meg annak gyökereiről sem. Igaz a formáció eddig csak egy nagylemezzel és a szóban forgó I, Glance EP-jükkel rendelkezik, amire három gyors és nyers black metal robbanást tettek fel, melyeket átjár a depressziós DSBM és a horror metal áporodott hangulata. Lassan kúszó, epikus gitártémáik, dallamszerkezeteik meglehetősen hasonlítanak honfitársak, a Behemoth, Mgła, vagy épp a Celtic Frost rituálisabb vonalaihoz, míg szélvész tempóikkal a műfaj nordikus fuvallatát hozzák. Az egész egy jó hangzású profi produkció, amin egy a műfaj modern felfogású zenekarát képviselő bandát ismerhetünk meg.
Az egri modern metalos inhumen tavalyi instrumentális lemeze, a Szükségesség három dalának vokális változatára adta ki új kislemezét Szükségesség II címmel. Az egészet a melodikus dallamokkal nyitó címadójuk indítja, ami a későbbiekben egy komplex melo-core robbanásba kerekedik ki. Vele ellentétben Eső daluk és a záró Nem számít inkább az alter-metal, valamit a dallamosabb metal-core, post-core hullámain lebegnek. Az amolyan félgőz agresszióval üzemelő dalaiknak igazán egyedi ízt adnak a folk-hatású zenei, és vokálos betétek, mint valami modern népballadák lennének.
