Rockvilág.hu online rockmagazin
Tizenhatodik sorlemezét adta ki májusban Hard Cold Fire címmel az észak-ír Therapy?. Andy Cairns, a zenekar frontembere a tőle megszokott jó hangulatban válaszolt kérdéseinkre.
Több, mint két év késéssel tudtatok csak nekivágni a jubileumi turnénak, milyen érzés volt ennyi kihagyás után színpadra állni?
Az első tíz perc nagyon furcsának tűnt! Viszont harminc év turnézás után olyan ez, mint a biciklizés. Hamar belejössz. Talán azt is kijelenthetem, hogy a tavalyi turné volt az eddigi karrierünk egyik legélvezetesebb időszaka, borzasztóan jó volt ismét közönség előtt játszani!
Rengeteget turnéztok, hogy viseltétek a több, mint két év otthonlétet?
Miután biztossá vált, hogy a lezárás miatt a koncertjeinknek bizonytalan ideig lőttek, tartottunk egy zenekari megbeszélést. Megállapodtunk, hogy rendszeresen beszélünk majd Zoomon. Voltak már új ötleteink, ezeken tudtunk tovább dolgozni. Én Nick Cave munkamódszerét követtem, hétfőtől péntekig napközben csak a zenéléssel foglalkoztam. Mintha egy állandó munkahelyre mentem volna be. Reggelente elmentem futni, zuhanyzás után pedig elkezdtem otthon gitározni. Ha nem jöttek az új ötletek, elkezdtem feldolgozásokat játszani. Ha az sem jött be, akkor felraktam egy olyan lemezt, ami általában inspirálóan hat rám. Nem panaszkodom, én teljesen pozitívan tekintek vissza arra az időszakra. Valahogy az volt az érzésem, hogy ismét szórakozásból gitározom, és nem a megélhetés miatt.
A rengeteg utazáshoz képest elég unalmasnak tűnhetett, hogy nem hagyhatod el a lakást. Ez nem befolyásolta negatívan a kreativitásod?
Valóban unalmasnak tűnt, de nem az emiatt kialakult negatív érzések alapján akartunk új dalokat írni. Próbáltam azokra a könyvekre, filmekre, történetekre koncentrálni, amik megérintettek. Ezért van képzelőerőnk, ismét úgy éreztem magam, mint egy gyerek! Próbáltam minél érdekesebb történeteket kitalálni magamnak.
Mikorra állt össze az új lemez anyaga?
Összesen huszonkét dalt írtunk, ha jól emlékszem ebből hetet még a lezárásokat megelőző turnén össze is raktunk. A Joy biztosan készen volt már a turné végére, a lemezre került dalok többségét viszont már otthon írtuk.
Ezek szerint nálatok folyamatosan születnek az új témák?
Igen, a telefon mindig ott van nálam, ha jön egy újabb riff, vagy dallam, akkor azonnal felveszem. A szövegekhez is folyamatosan feljegyzem, ha valami eszembe jut. Néha kicsit soknak is érzem a dolgot… Múlt héten például Manchesterben voltam. Útközben eszembe jutott pár dallam, amíg a barátaimra vártam, fel is énekeltem őket a telefonomra … Michael és Neil is folyamatosan küldik nekem az ötleteket, nincs megállás… Talán egy dolog változott csak az elmúlt években. A legutóbbi három lemezre a zene született meg először, és ahhoz írtuk meg az énektémákat és a gitárszólókat. Korábban nem voltunk ilyen következetesek. Volt, hogy a szöveg és az énektémák alapján írtuk meg a zenét.
A lemezre csak tíz dal került az említett huszonkettőből, mi lesz a sorsa a lemaradt számoknak?
Minden lemezünknél van egy lazább kapocs a dalok között. A Troublegum a dallamokról és az Észak-Írországban eltöltött fiatal éveinkről szólt, az Infernal Love a kapcsolatokról, a Cleave az ország két részre szakadásáról… A huszonkét dal között soknak nagyon sötét és kísérletező hangulata volt. A lezárások után nem akartuk ezzel a hangulattal fárasztani a hallgatókat, a vidámabb és felemelőbb számok kerültek csak a lemezre. Ezt átbeszéltük a producerünkkel, Chris Sheldonnal is. Eljátszottuk neki az összes elkészült dalt, ő is egyből érezte a különbséget. Ezért nem is volt kérdés, melyik lesz az a tíz dal, ami a lemezre került.
A Disquiet óta ismét Chris a lemezeitek producere, gondolkodtatok esetleg valaki máson is, vagy csak Chris neve merült fel ismét?
Ezer éve ismerjük Christ, vele készült a Troublegum, a Semi Detached és a High Anxiety is. 2017-ben ismét megkerestük, ám akkor már nem vállalt produceri munkákat, több időt akart tölteni otthon a családdal. Ettől függetlenül elkérte a demókat, meghallgatta őket, és velünk kivételt tett. Amikor aztán befejeztük a Cleave felvételét, úgy búcsúzott el tőlünk, hogy találkozunk a következő lemez felvételénél. Tehát részünkről nem volt kérdés, hogy ismét vele szeretnénk dolgozni. Amíg lesz ideje ránk, szerintem ez így is fog maradni.
Több, mint harminc éve zenéltek, kiadtatok már tizenhat lemezt. Mi az, amit egy producer hozzá tud tenni egy újabb album felvételéhez?
A Therapy? zenéje nem egyszerű, nehezen kategorizálható, szükségünk van egy külső véleményre. Egy pop-punk, screamo, indie vagy egy heavy metal zenekar pontosan tudja, milyen hangzást szeretne. A mi hangzásunk elég bizarr, ami az évek során több producert is teljesen összezavart. Próbálták ránk erőltetni az ötleteiket, úgy gondolták, hogy ha egy bizonyos irányba elviszik a hangzást, az majd hatalmasat lendít a népszerűségünkön… Chris nem ilyen. Nyitott a gondolkodásmódja, és nem szarozik, a szemedbe mondja a véleményét. Egy stúdió bérlése nem két fillér óránként, nincs idő szarakodásra! Ha valamit kipróbálunk, és nem működik, akkor Chris nem kezdi majd el az egónkat simogatni, nem fog velünk felesleges köröket futtatni. Annyit mond csak, hogy ez nem működik, szarul hangzik, csináljuk máshogy. Nagyon objektívan látja a dolgokat, szerintem tíz alkalomból kilencszer igaza van. És nyilván van már köztünk egy olyan bizalmi kapcsolat, hogy ezen a hangnemen nem sértődik meg senki. Chris a barátunk, és rengeteget adunk a véleményére!
Miért Hard Cold Fire lett a lemez címe?
Egy észak-ír költő, Louis MacNeice versében találtam ezt a kifejezést. Egy ideig azon a környéken élt, ahol Michael és én felnőttünk. A kifejezés az észak-ír embereket jellemzi. A jég hátán is megélünk, erősek vagyunk, és borzasztóan szenvedélyesek. Úgy éreztük, hogy ez a sor tökéletesen jellemzi a zenekar eddigi pályafutását!
A lemez az Egyesült Királyságban az eladási listák huszonkilencedik helyén nyitott, ilyenre nem volt példa az elmúlt húsz évben. Szerinted minek köszönhető ez az eredmény?
A borzasztóan elkötelezett közönségünknek, és a lemezbe rakott kemény munkának. A Troublegum után az akkori közönség fele elpárolgott, nem tetszett nekik a folytatás. A legtöbb zenekar hasonló esetben feloszlott volna, hogy aztán majd öt vagy tíz év elteltével meghúzhassák az újjáalakuló turnét. Ennyi idő után már mindenki csak a jóra emlékszik, és ismét folytathatják a zenélést a következő pofára esésig. Mi folyamatosan turnéztunk, nem csináltunk abból problémát, hogy kisebb helyeken kellett ismét játszanunk. Nagy-Britanniában és a nyugat-európai országokban minden lemezt alaposan megturnéztattunk, próbáltunk ésszerű jegyárakkal dolgozni, ennek látod most az eredményét. Az Egyesült Királyságban a 2003-as High Anxiety lemezünk az eladási listák százkilencvennyolcadik helyén nyitott. A következő lemezünk a százhuszonegyediken, a következő a hetvenötödiken, szépen lassan eljutottunk a huszonkilencedik helyre. A zenekar indulása után nagyon hamar borzasztóan sikeresek lettünk, ugyanilyen gyorsan lettünk népszerűtlenek, azóta folyamatosan javulnak a listákon elért eredmények. Soha nem akartunk sztárok, vagy hírességek lenni, imádunk zenélni, imádunk koncertezni, szerencsések vagyunk, hogy ebből élünk.
Milyen terveitek vannak a következő másfél évre?
Pár koncertdátum már látható az oldalunkon. A lemezbemutató turnét szeptemberben kezdjük, szerintem egészen március végéig úton leszünk! A Troublegum jövőre lesz harminc éves, ezért tervben van egy tizenöt országot érintő jubileumi turné is!
Andy Cairns portrait by Jose Berjaga
