rattlead.hu
Tibi, Zoli, sok szeretettel köszöntelek benneteket magazinunk nevében. Zeneileg aktívak vagytok még manapság? Követitek a metal színtér alakulását? – Egy fajta zenei időutazásra szeretnélek hívni titeket…
Szia Laci! Köszönöm a megkeresést. Én már a 2000-es években felhagytam az aktív zenéléssel, de természetesen itthon még gitározom. Nagyjából képben vagyok a metal/rock színtér alakulásával, de főleg a régi kedvenceket hallgatom.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a metal/rock zenével és mely zenekarok/előadók gyakorolták rátok a legkomolyabb hatást?
Még gyerekként a 70-es évek végén kezdtem el rockzenét hallgatni, lemezeket gyűjteni, főleg az akkori nagy magyar bandákat hallgattam, de ismertem már néhány számot a Deep Purple, Led Zeppelin vagy a Black Sabbath-tól is. A Piramis és az Omega voltak a kedvenceim a magyarok közül, de valójában egyformán rajongtunk az összes bandáért. A 80-as évek elejétől kezdtem jobban megismerni a külföldi zenekarokat. Nagy hatással volt rám az AC/DC film, a Let There Be Rock. Nagyon sokszor megnéztem és Angus Young gitározása mindenképpen motivált a pengetés irányába. Azután megismertem a Van Halen-t, Ozzy-t, Scorpions-t, a Maiden-t, Judast stb., szerettem a Pink Floyd-ot, a Yes-t, Genesis-t, Dire Strates-t, a The Police-t, Al Di Meola-t, de hallgattam punk bandákat is.
Viszonylag későn, 19 évesen, a 80-as évek végén kezdtem el zenélni, de ’88-ban elvittek katonának, ezért csak a leszerelés után, 90-től tudtam elkezdeni komolyabban a gyakorlást. Attól fogva főleg a gitárcentrikus dolgok érdekeltek a gitárjáték miatt, mivel hallás után tanultam. A legerősebb hatással George Lynch (Dokken, Lynch Mob), Jake E. Lee (Ozzy, Badlands) John Sykes (Whitesnake, Blue Murder) voltak rám. A régiek közül Michael Schenker a kedvencem.
Mikor és milyen körülmények között alakult meg a Carbon Cage? – Milyen zenei közegből érkeztetek? Milyen zenészi múltatok volt?
A CC előtt már együtt játszottunk Tibivel egy zenekarban, hagyományos, hard rockos zenét csináltunk, és miután annak vége lett, újra elkezdtünk zenekar alapításában gondolkodni. Eredetileg „rendes” énekest kerestünk, de nem találtunk. Tibi már akkor is szerette a keményebb zenéket, így azután 94 decemberében megnéztük a Slayer-t (előzenekar a Machine Head volt) és ez rám is hatással volt abban az értelemben, hogy nem kell minden áron a hagyományos éneklést erőltetni és van értelme keményebb stílusban is gondolkodni. Mányák Petit (Manyit) Tibi ismerte még talán a gimiből és szólt neki. Ő már akkor is elkötelezett death metal fanatikus volt. Valamikor 95 tavaszán, talán májusban kezdtünk el próbálni. Szóval nem ez volt az eredeti terv, addig én nem is nagyon ismertem hörgős zenekarokat, így egy kicsit barátkoznom kellett a műfajjal. Manyi adogatta a kazettáit, aztán láttam a Headbangers Ball-ban a Morbid Angel, God of Emptiness klipjét, ami meggyőzött.
Amikor a zenekar létrejött, szerintetek milyen volt a hazai, ezen belül is a debreceni heavy metal helyzet?
Szerintem konkrétan a hagyományos heavy metal akkor nem nagyon ment, viszont kialakult egy erős, underground extreme metal színtér. Abban az időben bukkant fel az Ektomorf, Neck Sprain, Strong Deformity, Cadaveres de Tortugas, a Mood stb. A Debrecenben pedig ott volt már a Necropsia és a Replika a keményebb vonalon, ami minket is inspirált az indulásnál. Ráadásul a Tankcsapda akkor kezdett igazán felfutni, aminek mindenképpen jelentős hatása volt a debreceni zenekarokra.
A kezdetektől fogva a Mányák Péter ének – Czifra Zoltán gitár – Szakajda Tibor dob – Bordás Péter basszusgitár felállás verbuválódott össze vagy voltak tagcseréitek?
Kezdetekben Dobos Attila volt a basszusgitáros, ő játszott az első kétszámos demón, és az első koncerteken, de hamar kilépett és valamikor ősszel jött Bordás Péter.
A zenekar nevéről mit kell tudnunk? Honnan jött, mire utalt?
Valójában nem volt benne semmi koncepció, igazából csak egy jó hangzású nevet akartunk, ami megy a stílushoz.
Úgy zeneileg, mint emberileg közös hullámhosszon voltatok? Jól kijöttetek egymással? Megvolt közöttetek a szükséges kémia?
Szerintem mindenképpen közös hullámhosszon voltunk. Eleve Tibivel már össze voltunk szokva, a számok nagy részének a váza próbatermi „jammelésekből” született, Manyi meg hozta rá az énektémákat és a szövegeket. Nem sokat agyaltunk, ha jól emlékszem a megalakulás után 3 hónappal már fel is léptünk a Trident vendégeként, és túl voltunk egy félnapos stúdiózáson, ahol két számot vettünk fel, ami arra pont elég volt, hogy jelezzük létezésünket.
Milyen gyakran próbáltatok? – Saját dalok megírására törekedtetek vagy jobbára feldolgozásokat játszottatok? – Voltak esetleg közös kedvencek?
Heti két alkalommal próbáltunk, és ahogyan már említettem sok minden a próbateremben született. Soha nem játszottunk feldolgozást és törekedtünk, hogy amennyire csak lehet, egyéni legyen a stílusunk. Mindenképpen voltak közös kedvencek: a Morbid Angel, a Slayer a keményebbek közül, de biztos, hogy volt más is.
Hogyan zajlott a dalszerzés? Ki felelt a zenéért és a szövegekért?
A zenei oldalát egyértelműen a hangszeres szekció csinálta, mindenki hozta a saját ötleteit, az énektémákat és a szövegeket meg Manyi.
1996-ban jelentettétek meg a Tükörkép demót, amelyet Szombathelyen, az LMS stúdióban rögzítettetek. Hogyan esett arra a helyszínre a választásotok?
Vida Feri keresett meg minket és így kerültünk az LMS kiadóhoz, ezért egyértelmű volt, hogy az ő stúdiójába megyünk. Elméletileg a felvételt megelőző LMS tehetségkutatón nyertük a lehetőséget.
Mennyi idő állt rendelkezésetekre? Hogyan zajlottak a felvételek? – A nóták már készen voltak, amikor feljátszottátok azokat? Felkészülten érkeztetek a stúdióba? – Ki finanszírozta a stúdiós költségeket?
Nagyon kevés időt kaptunk a felvételre, talán három napot töltöttünk Szombathelyen, de ebben benne volt a keverés is úgy, hogy közben már pakolt be a következő zenekar. Az volt a szerencsénk, hogy alaposan felkészültünk. Külön vettünk fel mindent, ami azt jelentette, hogy egy huzamba kellet feljátszania a 6 számot mindenkinek. Először felment az összes dob, aztán a bőgő, majd a gitárok, 4 szer játszottam fel a riffeket, majd 2 szer a tiszta, akkordos részeket és a végén a szólókat. Manyinak is nagyon nehéz dolga volt, ő még éjszaka is lent volt a stúdióban. Ráadásul akkor még minden szalagra lett felvéve, nehezebb volt a javítás. Utólag visszagondolva elég merész vállalkozás volt, de szerencsére mindenki nagyon kitett magáért. Szóval a stúdióért nem kellet fizetnünk, kaptunk szállást is, viszont azért nem ártott volna még pár nap.
Hat nóta és egy intro/outro lett a végeredmény, voltak olyan szerzeményeitek is, amelyek nem kerültek fel az anyagra?
Szerintem akkor összesen ennyi nótánk volt, legalábbis így emlékszem. Még jó, hogy nem volt több, mert akkor lehet, hogy azokat is belepréseltük volna az anyagba. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rutintalanok voltunk, nem jártunk még előtte komolyabb stúdióban, ezért az időarányokat sem éreztük. Szerencsére mindezek ellenére a hangzásban nem hagytuk magunkat befolyásolni.
Arra kérlek benneteket, hogy saját szavaitokkal beszéljetek a demóról! – Alapból magyar nyelven, magyar szövegekben gondolkodtatok? – A borítóról is mondjatok pár szót! – Elégedetten jöttetek ki a stúdióból, miután végeztetek a munkálatokkal? – Megállta a hangzás a helyét? Kielégítette a rajongók igényeit? – Milyen fogadtatásban részesült a demó és mennyi fogyott belőle?
Meg sem fordult a fejükben, hogy angol szöveg legyen, ráadásul nagyon jók azok a szövegek, amiket Manyi írt, abszolút passzolnak a zene atmoszférájához és az összképhez, szerves részei a zenének. Úgy emlékszem, hogy a borító fotót Tibi találta valami régi könyvben, és átvitt értelemben utal is a Tükörkép címhez. Érdekes volt a stúdiózás befejezése, mert egy csomó dolgot, apró részletet én konkrétan ott hallottam vissza először, egyben a keverésnél. Szó szerint egy „tükörkép” volt az anyag, nekem kellemes meglepetést okozott. A körülményekhez képest nagyon jól sikerült. Mondjuk a hangzás arányaiban lehetett volna egy kicsit jobb is, főleg a dobnál. Több idő kellet volna a keveréshez, de a rajongók szerették így is. Azt még megjegyzem, hogy a nyers verzió még vastagabban szólt, mint ami már hivatalosan megjelent. (Sajnos a Youtube-on található anyag nem valami jó minőségű.) Elég jó kritikákat kaptunk, hiszen abban az időben nem volt jellemző, hogy egy zenekar szinte lemezminőségben hozza ki az első demóját. Nem tudok biztos adatokat az eladási számokról, de állítólag elment belőle 3500 darab.
A Metamorfózis felkerült a Demonstráció III válogatásra, ez a lehetőség dobott valamelyest a zenekar nevének népszerűsítésében?
Mindenképpen, hiszen a 90-es években nagyon sokat számított egy ilyen válogatáson való szereplés, sokan itt találkoztak a zenekar nevével először. Ráadásul komoly presztízst jelentett felkerülni a Metal Hammer válogatására.
Hogyan emlékeztek vissza a CC bulikra/turnékra?
Voltak jobb és rosszabb pillanatok, egyik nap vitte a másikat a hétvégi klub bulikon. Rajtunk nem múlott, viszont annak a stílusnak már akkor is megvoltak a korlátai. Szívesen emlékszem a Sear Bliss előtti fellépésünkre Budapesten, amit a Metal Hammer szervezett, vagy a szigetes bulira, ahol nagyon sokan megnéztek bennünket, de említhetném még az utolsó debreceni koncertünket is.
A demó megjelenését követően, nekiálltatok új szerzeményeket írni? Vannak esetleg kiadatlan dalaitok?
Igen, írtunk számokat, mivel készültünk a nagylemezre és játszottuk is őket élőben. Azokkal lett teljes az önálló műsor. A lemezre nem került sor, mert szakítottunk menet közben az LMS-el. A Sony-tól még hitegettek minket a Generation Next tehetségkutató közben, de abból sem lett semmi. Azok a számok végül is elkallódtak. Voltak köztük komplexebb, összetettebb, őrlősebb számok, de még egy lassú, „doomos” nótát is írtunk. Másabb volt, mint a Tükörkép anyag, mivel már tudatosabban dolgoztunk, de a CC atmoszféra benne volt.
Mikor, miért és milyen körülmények között ért véget a csapat pályafutása?
Ez valójában egy folyamat volt, szép lassan elfogyott a kezdeti lendület, ami érthető is volt, hiszen gyorsan elértük azt a határt, ameddig „önerőből” el lehet jutni. Kellett volna egy komolyabb kiadói háttér, hiszen már akkor sem volt olcsó egy zenekart működtetni, ráadásul voltak karambolok is, amik szintén fékezték a lendületet, plusz anyagi terheket jelentettek.
Először Tibi szállt ki a zenekarból, de folytattuk egy másik dobossal, Bocz Petivel. Közben felmerült egy olyan elképzelés, hogy jó lenne egy dallamosabb, értelmezhetőbb ének, mert a szimpla hörgést már egysíkúnak éreztük. Ha valaki alapvetően egy más zenei közegből érkezik, mint én is, vagy Bordás Peti, akkor előfordulhat, hogy egy idő után már kevésnek fogja érezni, hogy csak hörgés van. Miután Manyival szakítottunk, próbálkoztunk más énekesekkel, de már nem állt össze a történet, az a felállás hamarosan megszűnt. Később volt még egy próbálkozás egy teljesen más ritmusszekcióval, (Hajdú Kálmán dob, Huszti László basszusgitár), akkor sem találtunk tisztességes, jó hozzáállású énekest, Manyi meg éppen ráért, ezért szóltam neki, mivel tudtam, hogy az ő hozzáállása kifogástalan. Az már egy modernebb irányzat volt, de sajnos nem működött jól a hörgéssel zeneileg.
Tartjátok még egymással a kapcsolatot manapság?
Nem nagyon, mivel már 2015-ben elkötöztem Debrecenből.
Zoli, köszönöm szépen válaszaidat és minden jót, sok sikert kívánok neked a jövőben!
Köszönöm az érdeklődést és a jó kérdéseket. Remélem sikerült pontosan felidéznem a múltat.
Folytatjuk…
