Hard Rock Magazin
Bár februárban jelent meg Richie Kotzen, Billy Sheehen és Mike Portnoy, azaz a Winery Dogs harmadik nagylemeze, de csak a hazai koncert bejelentése kapcsán vettem ismét elő. Hosszú, hétéves várakozás előzte meg ezt az anyagot, én már azt hittem, hogy a szupersztárok power triója sohasem fog újra együttműködni. Hogy a háttérben mi volt, mi történt, mi változott, nem tudhatjuk, de az biztos, hogy ezt a szünetet nemcsak a koronavírus okozta világleállás hozta. Az eddig megjelent három lemezből azért kiderült, hogy az első számú dudás ebben a csárdában a bársonyos hangú gitáros, és a másik két zenész csak igyekszik őt kiszolgálni. Ez így volt a koncerteken is és a dalok írásánál is. A mondás úgy tartja: jobb későn, mint soha. Végre elértünk oda, hogy van egy új Winery Dogs-album és október 28-án Budapesten másodjára láthatjuk őket.
A ’Hot Streak’ kísérletezőbb hangvétele nekem kisebb csalódás volt, a ’The Winery Dogs’ album egyenessége, direktebb dalai jobban meg tudtak fogni. A ’III’-hez kapcsolódó előzetes nyilatkozatok után abban bíztam, hogy a debütáló lemez formulája tér vissza és tényleg bitang erős dalokat kapunk. Az új lemez azonban meglepetésemre valahol ötvözte a két korábbi lemez szerkezetét, mert az elején és a végén a direktebb, rockos vonal kap helyet rajta, de a korong közepén a kicsit a második lemezre hajazó, kísérletező hangvétel is előkerül. A végeredmény tekintetében viszont egyértelműen sikerült visszatérni a bemutatkozó album világához, köszönhetően talán annak is, hogy a megírt 14 dalból csak 10 került fel végül a szerzői kiadásban érkező kiadványra.
A nyitányként érkező Xanaduban benne van minden, amit 2023-ban kaphat az ember ettől a hármastól: dögösség, egyéniség és virga szólók. A hangzás egyértelműan arra utal, hogy Richie Kotzen nem akarta plusz gitársávokkal telepakolni a dalokat, lényegében az egész lemezen a trió felálláshoz mért szólammennyiségeket találunk. Persze van egy-két plusz sáv, ami díszítő szerepet tölt be, de ez még nem mutat túl a háromtagú felállás határain. A ritmusszekció amellett, hogy tökéletesen ellátja a feladatát, meg tudta tartani az egyéni játékmódhoz kapcsolódó ízeket. A folytatásban érkező Mad World és a Breakthrough is ugyanezt a formát hozta.
A Rise című daltól kezdődően hallhatjuk azokat a szerzeményeket, amelyek a ’Hot Streak’ világát idézik. Ez a 4 nóta külön világot képvisel a lemezen, legyen akár tekerős, ám blues hatásokkal teli, mint az előbb említett Rise, vagy megnyugvást hozó, mint a Stars. Utóbbiban Kotzen dominanciája, egyedi játék- és énekstílusa kimagaslik. A basszusszólóval induló Pharaoh a legjobb példa arra, hogy a korábbi két lemez világa hogyan egyesült ezekben az új dalokban. A felvezető után érkező erős riff egyértelműen a korai időszakot idézi, de az ének belépésével rögtön átmegyünk a kettes lemez világába. A középső, instrumentális részben kibontakozó szólók alatt azt éreztem, hogy túltolták a biciklit. A második lemezre emlékeztető négy nóta közül a legjobban a The Vengeance tetszett, mert a jól átgondolt hangszerelésnek köszönhetően a dal igenis működik, ám itt Richie jól hallhatóan túlment a trió felálláson, így sajnos ez a dal nem is került be a koncertműsorba.
Ha már szóba került a koncert: az előző két lemez turnéjának nyitó dalai, az Elevate és az Oblivion után érthető, hogy ezúttal miért a harmadik lemez utolsó traktusában szereplő Gaslight kapta meg az első helyet a műsorban. Mike Portnoy felvezetője, a gyors tempó egyszerűen letarolja a közönséget, megadva az alaphangot ahhoz, hogy mi vár ránk a folytatásban.
Érdekes, hogy a lemez végére tartogatták az igazi puskaporos hordót, de nagyot is durrant. A Lorelei lassú bluesos kitérője után ismét visszatérünk a közönségkedvenc kategóriához a The Red Wine-nal. Ez a dal is tipikusan olyan, amit majd az élő eladás alkalmával még jobban ki lehet aknázni, akár még egy közös éneklés is előfordulhat a jó refrénnek köszönhetően.
Összegzés:
Richie Kotzen, Billy Sheehan és Mike Portnoy ismét letette a névjegyét egy nagyszerű Winery Dogs-album képében. A ’III’ dalai nem jöttek át olyan könnyen, mint a debütáló lemezen hallhatóak egykor, de a neki szánt idő meghozta a gyümölcsét. Kíváncsian várom, hogy élőben is megszólaljanak a dalok október 28-án.
Pontszám: 8
Megjelenés: 2023
Kiadó: szerzői kiadás
Stílus: dallamos rock, blues-rock
Származás: Amerikai Egyesült Államok
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: CD
Zenészek:
Richie Kotzen – gitár, ének
Billy Sheehan – basszusgitár, vokál
Mike Portnoy – dob, vokál
Dalcímek:
01. Xanadu
02. Mad World
03. Breakthrough
04. Rise
05. Stars
06. The Vengeance
07. Pharaoh
08. Gaslight
09. Lorelei
10. The Red Wine
