rattlead.hu
Interjú Lacky-val (a Darkness zenekar dobosával) a Defenders of Justice albumról
Lacky, a Defenders of Justice felvétele előtt tagcsere történt: Detlef „Reaper” Bartfeld basszusgitáros helyett Thomas Becker csatlakozott a bandához. Mi történt?
Brunónak, ahogy mi hívtuk, távoznia kellett, mert elkezdett egy kicsit megbízhatatlanná válni. Amikor aztán már koncertekre sem ért rá, eldőlt a dolog. Nevezhetjük ezt személyes ellentétnek is. Játszottunk pár koncerten egy ideiglenes basszerossal. Akkor nem volt könnyű szakítani, mert barátok is voltunk. Örülök, hogy már régóta ismét jóban vagyunk.
Thomasnak milyen zenei múltja volt?
Thomas az akkori menedzserünk, Boggi Kopec féltestvére volt, ő ajánlotta be nekünk. Tom vélhetően többet tudott rólunk, mint mi róla. De bejött neki a Darkness, és gyorsan összebarátkoztunk. A Defenders megjelenése után játszottunk pár koncertet vele, aztán lenyúlta őt a Holy Moses. Neki ez jó volt, nekünk nem annyira, vagyis megint nem volt basszerosunk.
Részt vett ő is a dalszerzésben az új albumhoz, vagy már kész volt minden, amikor ő csatlakozott? Mikor kezdtétek el írni az új dalokat?
Már voltak ötleteink az új dalokhoz, amikor Tom csatlakozott a bandához, de gyorsan beilleszkedett és jól emlékszem, amikor együtt gyakoroltuk a „Battle To The Last” elejét. Akkoriban kivételesen jó heavy metal basszerosnak számított.
Kért tőletek új anyagot a kiadó? Vettetek fel számokat a lemezfelvétel előtt?
A kiadónk nem kért dalokat azelőtt, hogy a stúdióba vonultunk volna. Felvettünk pár dolgot kazettára magunknak, hogy ne felejtsük el, mit alkottunk.
1988. január 16. és 31. között dolgoztatok a stuttgarti Zuckerfabrik Studiosban. Hogy emlékszel a felvételekre? Hogy mentek?
Mint mindig, sok sörrel érkeztünk a stúdióba. De jó hangulatban voltunk, mert tudtuk, hogy jó dalokat hoztunk, és alaposan felkészültünk. Mivel most több stúdióidőnk volt, nyugodtan kezdhettünk el dolgozni. Ami új volt, hogy megígértük pár magazinnak és rajongónak, hogy meglátogathatnak minket. Így volt pár este a stúdióban, amikor 50-en voltunk ott, ami inkább hasonlított bulira, mint komoly munkára. Persze összevesztünk a stúdió tulajával, ami várható volt. Aztán Ollinak gondja akadt az énekléssel, és még egyszer fel kellett vennie minden számot. De szerencsére volt rá időnk. A kiadónk, a GAMA engedélyezte, mert a Death Squad olyan jól fogyott.
Felkészültek voltatok, amikor bevonultatok a stúdióba?
Igen, aránylag jól felkészültek voltunk. Akkoriban heti öt napot töltöttünk a próbateremben. Sok sört ittunk, de sok ötletet is gyűjtöttünk. De egy részük nem került fel az albumra, Pierre nagy bánatára. Kész dalokkal érkezett, és volt, hogy nem tetszett belőlük egy-két érsz, és ő az egész számot kidobta. Ez többször is megtörtént.
Mondhatjuk, hogy a zene elég egyszerű elemekből áll, de a végeredmény elég lenyűgöző?
Valójában a dalok bonyolultabbak lettek, mint azt eredetileg gondoltuk. De azt is meg akartuk mutatni, hogy jobb zenészek lettünk. A gitár ezerszer jobb lett az első albumhoz képest, Tom szenzációsan basszerozott, és azt hiszem, őrületes dolgokat doboltam fel.
Hogy látod? A zenétek dallamos, nyers, szinte teljesen kompromisszummentes, ami főleg a változatosságnak és váltásoknak köszönhető a dalokban, miközben nem áldozzátok fel a keménységet és a gyorsaságot? Sokat fejlődtetek az első albumhoz képest?
Sokat fejlődtünk dalírásban és képességekben is. Különben az olyan számok, mint a „Predetermined Destiniy” és a „Caligula” nem születhettek volna meg.
A Defenders of Justice hangzása egy fokkal technikásabb, kifinomultabb?
Mindent megpróbáltunk kihozni a stúdióból. A Death Squadnál Tom Krüger producerrel dolgoztunk, akinek nem volt köze a thrash metalhoz. Hasonló volt a helyzet a második albumnál, aminél Robert Baumann volt a producer. Ő is újonc volt a zenei stílusunkban. De talán ezért szólnak úgy a lemezeink, ahogy. Manapság is hallgathatóak, jól öregedtek.
Egyetértesz azzal, hogy ez a finomított formula valahogy sokkal jobbá és hatásosabbá tette a Darkness hangzását sok más, ismertebb német bandáénál?
Igen, ettől más lett a hangzásunk, bár nem terveztük meg.
A felvételek után mind elégedettek voltatok a végeredménnyel?
Mindenképpen. Hatalmas lépést tettünk előre. Le akartuk igázni a világot.
A Defenders of Justice a csúcson lévő Darkness megfelelő reprezentációja?
Nagyon magabiztosak voltunk. Például ezért is csináltuk azt a vicces intrót. Hangszórógyilkosnak kellett lennie, ezért csináltuk olyan halkra. Az első dal pedig bombaként robban utána.
Voltak élő fellépések a lemez népszerűsítéséhez?
Sajnos nem. Terveztünk turnékat, de végül semmi sem jött össze. Csak egy-egy koncertet nyomtunk le, ahogy korábban is. Biztos, hogy emiatt nem sikerült a nagy áttörés. Akkoriban nagy dolognak számított egy turné, vagyis rendkívül fontos volt. Mi pedig nem turnéztunk.
Oliver „Olli” Fernickel 1998. február 9-én meghalt. Hogy emlékezzenek rá az emberek?
Olli nagyon más frontember volt. Sajnos olyan életet élt, ami nem mehetett sokáig így. Amikor megtudtam, hogy meghalt, nagyon kiakadtam. Csak egy dalszöveget írt a Darknessnek, a „Faded Pictures”-höz a Death Squad albumról, ezért az emlékére újra felvettük az „Over and Out” minialbumunkra. Bruno és Pierre is vokálozott a stúdióban, és nagyon érzelmesre sikerült a felvétel. Még videóklip is van hozzá a YoTube-on.
A Darkness a német thrash metal színtér második hullámához tartozott. Összességében hogyan emlékszel ezekre az időkre?
Szuper idők voltak. Jóban voltunk a Kreatorrel, ezért testközelből ismerhettük meg az első vonalat is. Nyilván nem csináltunk mindig mindent jól, különösen a zeneiparban, de lehet, hogy újra mindent így tennék. Az biztos, hogy jobban szórakoztunk, mint sok ismerősünk.
Lacky, kösz a válaszokat, hozzátennél még bármit ehhez az interjúhoz?
Bár csak a thrash metal második vonalában voltunk, örülök, hogy a rajongók a mai napig nem felejtettek el minket. Nagy utat tettünk meg. Az újraalakuláskor kiadott lemezünk, a The Gasonline Solution óta erősebbek vagyunk, mint valaha. A First Class Violence-szel megszilárdítottuk a pozíciónkat, és ősszel stúdióba vonulunk, hogy egy új albumot rögzítsünk. Még elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy előálljunk pár jó cuccal! Szóval vigyázat, még mindig itt vagyunk!
