Fémforgács
A SzimplaROCKS egy végtelenül jó kezdeményezés, ami rengeteg előadónak ad lehetőséget, hogy a főváros zenei életébe bekapcsolódjon és egy különleges közegben mutathassa meg magát. A Szimpla Kert a belvárosi bulinegyed kiemelt helyszíne, ez adja a helyet és a keretet a 2018 októberében indult, az undergroundot támogató rendezvénysorozatnak. Adott ugye egy olyan hely, ahol rengeteg külföldi megfordul, ami mellett a hazai közönség, no meg a zenekar is olyan élményt kap a kiváló helyszínnek, hangosításnak meg a crew-nak köszönhetően, ami miatt érdemes zenélni és koncertre járni.
No, térjünk is rá a koncertbeszámolóra, de előbb jöjjön egy kis “történelemóra”!
A Trident a 2018-as visszatérése óta már a második lemezét jelentette meg tavaly novemberben a KabinLáz-ból lízingelt Papp Norbival a fronton. De egy kicsit inkább visszalépek az időben, hogy miért is volt olyan jó és fontos ez a lemezbemutató számomra.
Annak idején, 1994 nyár végén/ősz elején (basszus, jövőre ennek már 30 éve!) megjelent Demonstráció I. kazetta nyitótétele volt a Megöl a hideg. Az meg is alapozta a banda ázsióját nálam. Akkor épp a sorkatonai szolgálatom elején jártam és a Szüleim vették meg és hozták be a laktanyába látogatáskor a Biohazard State of the World Address kazettájával együtt.
A következő találkozásunk a már pár évvel később, a főiskolán ért, ahol az egyik cimborámtól kaptam kölcsön az Újabb technológiák kazit. A nyitó Tűztánc például egyértemű sláger volt.
Szóval a Trident régi kedvencem. A visszatérés híre jól esett, az pedig, amikor a csapat rövid idő múlva bejelentette az énekes váltást, fura volt. Az igazság az, hogy mégsem aggódtam, hiszen Papp Norbit már ismertem és a KabinLáz-ban nyújtott teljesítménye alapján biztos voltam benne, hogy jól jönnek ki ebből. Aztán azóta készült vele egy EP és tavaly már a második album jelent meg a Mélyre vág képében, aminek ez a koncert a lemezbemutatója volt.
Nagyon régen voltam a Szimpla Kertben. Igazság szerint egyszer voltam csak és be kell valljam, nem igazán tud elragadni az a forgatag. A SzimplaROCKS-nak helyet adó kis terem viszont pont annyira szerparált, hogy jól lehessen érezni magunkat és megfelelő koncertélményt kaphassunk. A hangosításra, a fényre nem tudnék rosszat mondani, ha akarnék se, sőt! Az egyetlen negatívumnak talán azt tudom megemlíteni, hogy Demeter Zoli vokálja az elején legalábbis pusztába kiáltott szó volt. De szerencsére a hozzáértő hangmérnök ezt azért hamar orvosolta.
Bár ez lemezbemutató volt, azért nem lehet a Tridentbe botlani túl gyakran így kaptunk régebbi dalokat is rendesen. A buli az előző album Jobb lesz c. tételével indult és nem tévedtem, valóban jól hangzott élőben, meg is adta az alaphangot, amire az egyik ős dalukkal rá is tromfoltak. Az Újabb technológiák egyértelmű sláger ma is.
Ezután beindult az új lemez bemutatása és az amúgy 17 dalos setlistába egy kivételével bele is fért valamennyi új dal. Ahogy azt a tavaly év végi listámon is láthattátok, a Mélyre vág bekerült az első tízbe. Az azóta eltelt idő, no meg e koncert alapján azt kell mondanom, talán alul is értékeltem. Kiváló dalok születtek és egy kerek egész anyag született slágerekkel, amik most már tapasztalat alapján mondhatom élőben is működnek.
Szerencsére a lemezen közreműködő Snopper Kiss Peti (CLUE, Autumn Twilight, ABFRA) is eljött és egy – ha jól emlékszem három dalos (Közel az éj, Sodrás, Üldöz a sötét) blokkban – itt is szuperül kiegészítette a dallamaival Norbit. Külön öröm volt hallani az Alice In Chains dupla énekét megidéző Közel az éjt, de a Soundgarden sötét dallamait idevarázsoló Üldöz a sötét talán egy hangyányival még nagyobb élményt nyújtott.
Nekem kiemelkedően sokat adott a lemezen is csúcspont Lentről. És ahogy már az album hallgatásánál is megfogalmaztam magamban, továbbra is úgy érzem, hogy a maguk között csak mondókásként emlegetett lemezzáró Béke van “mondókás” része az egészségesnél talán egy picivel több Korn/Coal Chamber áthallással bír élőben mégis jól működött. Főleg, hogy Norbi kiváló frontemberként eléggé egyedi mimikával és rá jellemző mozgáskultúrával adja elő. A közönséggel való kommunikáció is egyre javul és bár van még hova fejlődni, jó lesz ez.
A zenekar nagy öregjeit nyilván nem kellett félteni, de a Zoli és Zsolt mellé felsorakozott bőgős Jóni is odatette magát. Az pedig, hogy a Leponexx-ből lízingelt Zolnai Kata is csatasorba állt mindenképp sokat hozzátett mind az összképhez, mind pedig a hangzáshoz.
A koncertet az ősidőkből előkapott két sláger koronázta meg. A Tűztánc és a kihagyhatatlan Megöl a hideg alapvetések a magyar modern metal szempontjából, amellett hogy megidézték a ‘90-es éveket, ma is kiválóak.
Az pedig, hogy a zenekar milyen szerény arcokból áll, akik a zene szeretetével példát mutatnak, azt hiszem már mondanom sem kell. Köszi Srácok! Remélem mihamarabb újra találkozunk!
