rattlead.hu
Ha Floridát emlegetjük, az átlagnépesség túlnyomó többségének valószínűleg a pálmafákkal megtűzdelt óceánparti sétányok ugranak be, ahol a tisztességben(?) megőszült USA-beli, időben öngondoskodó nyugdíjas polgárok áztatják nemesebbik testrészeiket életük hátralevő részében, a zebrán átkelve persze óvatosan körülnézve, nehogy az épp arra száguldozó Tony Montana egy beporozott pillanatában el csapja őket bukólámpás fehér Porschéjével. Csakhogy ezen kellemes klímájú félsziget/szövetségi állam neve a magunkfajta fémrajongók szívében teljesen más asszociációkat indít el, ugyanis ez a tájék az okos, agyas és emellett erősen pusztító death metal igazi keltetője (a floridai iskola, ugyebár). Nem is mennék bele, hány kiváló csapat ered ezen paradicsomi vidékről, mindenesetre, ahogy az emberfia az első szerelmét sosem felejti el, úgy nálam is kitörölhetetlen nyomot hagyott hallójárataimban ez a brigád, mikor is a Metal csodálatos műfajában mazsolaként megmerítkezve, a lakhelyemmel szemközti házsorban a B. ikrekkel (Zoli, Árpi, remélem jól vagytok!) bőgettük az időnként becsöngető hittérítők és zsaruk („ezek a kölykök állandóan a zenét bömböltetik!”) felbukkanása közti időszakokban a jóféle halálfémet.
Na de, miről van szó esetünkben? A Dan Seagrave jegyezte borítójú lemezen 35 perc 10 másodpercben kilenc tételbe foglalva zúdította ránk a Fort Lauderdale-ből indult halálbrigád zsigeri és egyúttal fifikás death metalját debütáló anyagával. Nem is kívánok a számok egyenkénti elemzésébe belemászni, ugyanis ezen módszerrel lehetetlen átadni azt az életérzést, amit az urak a pezsgő színtér inspiratív közegéből kiindulva hallójáratainkon keresztül agyunkba préseltek. Kiváló zenészek működtek közre az anyag megszületésénél. Személy szerint jómagam a mai napig a bandafőnök, fő dalszerző és meg nem énekelt hős Lee Harrison dobost emelném ki, aki fantasztikusan jó muzsikus, és mintegy mellékesen 10 évet elgitározgatott a kultikus Terrorizerben is. Összességében egy magát abszolúte hallgattató, technikás és mégis befogadható halálmetallal örvendeztetett meg minket az ötösfogat, melyet a legendás Morrisound stúdióban rántottak fel a fiúk. Mondhatnánk, ez még a hőskor, amikor is nem a digitális alapú mókolás játszotta a főszerepet a stúdiómunkálatoknál, hanem itt bizony egy triggermentes, sűrű, analóg alapú megszólalást kapunk, örvénylő, fortyogó riffhalmazokkal, remek témákkal, és még jobb egyéni produkciókkal. Mellékesen megjegyezve a Monstrosity, mint brand, garancia a magas minőségre. Akkoriban, mikor kijött ez az anyag, eme zsánert (is) lehetett tech-deathként aposztrofálni, de figyelem: nem arról beszélünk, hogy konstans 300+ BPM tempón mutogatjuk a pórnépnek, mennyire uraljuk a hangszereinket, nem. Itt dalok vannak, és nem az öncélú magamutogatás dominál, hanem a magas szintű tudás maximálisan kiszolgálja azt a törekvést, hogy nyakunkat automatikusan ritmikus bólogatásra késztető riffkoncentrátumokkal örvendeztessen meg minket az akkor még kevéssé ismert, mára azonban mondhatni popkulturális ikonná vált és legtöbbünk számára a megkerülhetetlen Cannibal Corpse vezénylő tábornokaként jegyzett George „Corpsegrinder” Fisher, alias a beszélő nyak frontemberségével operáló banda. George itt még változatosabb hangszíneket enged meg magának jelenlegi munkásságához képest (közismert, bömbölő orgánuma dominál itt is, de ehhez képest még többször kiabálósra is veszi a figurát, természetesen igen meggyőzően), és ez biza remekül passzol a mögötte igen magas intenzitással dolgozó négy hangszeres kolléga virtuóz, mégis emészthető és meggyőző játékához. Nem is szaporítanám tovább a szót, de azért némi értetlenségemnek adnék hangot e helyütt, hogy ekkora tehetséggel miért is maradt végső soron másodvonalban ez a remek zenekar – ugyanakkor ez a besorolás nem a legénységet minősíti, mert vérbő, kreatív és kompromisszummentes death metaljuk a mai napig minőségi produktum. Én erre a lemezre – a maga idejében – bizony megadtam volna az ötöst. Akkor is megtenném, ha nem játszana nálam az „első szerelem”-faktor, ami a death metalt illeti. Kötelező darab.
