Fémkereső
Sorra érkeznek a hírek az újabb és újabb görög bandák magyarországi látogatásáról, én pedig nem győzöm bevésni a piros betűs napokat a naptáramba. Vajon a viccnek szánt kulturális hétből valóban kénytelen leszek komolyabb sorozatot készíteni? A március végi Mother of Millions után az áprilisi kínálat ezúttal a görög stoner keresztapja, az 1989-ben Athénban alakult Nightstalker volt, habozás nélkül kattintottam hát a jegyvásárlásra. A hellének koncertjére ezúttal a Riff alagsorában került sor, és mikor megérkeztünk, rövid időn belül a merchpult és a vacsorázó zenészek közt találtunk magunkat, akik egyébként annyira közvetlenek voltak, hogy szinte bárkit invitáltak volna asztalukhoz.Sajnos az eleve megcsúszott kezdéshez képest is késve érkeztem, és a jóáron kínált vásárfiák feletti lamentálásnak köszönhetően az est magyar fellépőinek számító SATORINAUT csak fél füllel hallgattam. Bár ebben komoly szerepet játszott, hogy a közönség már ekkor szépen feltöltötte a nem túl méretes termet, így a kapuból bólogathattam. A Korgoth, Lemurian Folk Songs/Liquidacid bandákból (olykor alkalmilag) verbuválódó, erősen jamorientált banda igen kellemes, pszichedelikus, fejmozgásra inspiráló zenét tolt, szívesen füleltem a háttérből. És később biztosan pótolni fogom.
Sajnos az eleve megcsúszott kezdéshez képest is késve érkeztem, és a jóáron kínált vásárfiák feletti lamentálásnak köszönhetően az est magyar fellépőinek számító SATORINAUT csak fél füllel hallgattam. Bár ebben komoly szerepet játszott, hogy a közönség már ekkor szépen feltöltötte a nem túl méretes termet, így a kapuból bólogathattam. A Korgoth, Lemurian Folk Songs/Liquidacid bandákból (olykor alkalmilag) verbuválódó, erősen jamorientált banda igen kellemes, pszichedelikus, fejmozgásra inspiráló zenét tolt, szívesen füleltem a háttérből. És később biztosan pótolni fogom.A román KING SOLOMON szintén az instrumentális vonalat képviselte, és legújabb, Heights című lemezükkel járják a turnét. A rendkívül szimpatikus trió olyan feelinggel tolja a sivatagi rockot, hogy emellé tuti automatikusan jár az amcsi állampolgárság. Nagyon élték a zenét, a dobos és a basszeros gyakorlatilag az elejétől vad elánnal játszott, a közönség pedig nem volt rest csatlakozni. Ekkora varacskos riffekre és szólórészekre nehéz is lett volna nem megmozdulni. A remekül, gyakran kisebb, ismétlődő hangulati elemekből felépített dalok kellemes utazásokra invitálják a hallgatókat, amihez otthon akár meg is írhatod majd ezeket az asszociációkat, ha hiányolod a szövegkönyvet. Salamon király annyira befűtött a kemencébe, hogy még a fenti gyorsétteremből is lelátogattak, mondván túl nagy a zaj hamar megsült a csirkés hambi, majd később a rendőrök is benéztek némi hivatalos ügyintézésre, a koncertet egyébként nem megzavarva, de a sivatagi trafipax ezúttal nem készült a nagy száguldásban. A végén megérdemelt tapsvihar a zenekarnak. Nekem pedig landolt is a lemez a batyuban, mert hiába nem vagyok instrufan, ezt tuti sokat fogom otthon is pörgetni.
Tíz körül pedig színre lépett a NIGHTSTALKER, és a külsőre Iggy Pop és Ozzy hellén unokatestvéreként megjelenő énekes. A kilencvenes években bontakozó banda szépen, komótosan építgetett karrierje a 2009-es Superfreak, de még inkább a 2012-es Dead Rock Commandos megjelenésével robbant be nemzetközi szinten is. A mostani turné éppen ez utóbbinak az évfordulóját hivatott ünnepelni. A zenéjüket leginkább a Kyuss–Hawkwind–Monster Magnet szentháromságával szokás leírni, utóbbi párhuzamot egyébként az énekes Argy hangja is aláhúzza. Kezdésként pedig rögtön bele is csaptak a Commando slágereinek (Go Get Some, One Million Broken Promises) óriási riffjeibe, amire már bizony az est korábbi szakaszát a pultnál „tüntető” fiatal kolléga is rögtön az első sorokba küzdötte magát, hogy végig csápolja az egész koncertet. Mert innentől kezdve nem lehetett megállni, végig hol gyorsabban, hogy meg visszafogottan és elmélyülten furikázhattunk a balkán szerpentineken. „Jó füvünk van meg egy csomó napsütés” – fejtette meg viccesen a görög zene mágiáját Alex Karametis (Villagers of Ioannina City) egy interjúban, és mindezek alapján gyanúsan igaza lehet. A koncertnek szépen megvolt a változatos hangulati íve köszönhetően a középtempós döngöléseknek (Cursed, Baby God is Dead) vagy az olyan pszichedelikusabb tételeknek, mint a Sabbath-hangulatokkal és marha jó szólókkal operáló Sweet Knife. Az Andreas Lagios (basszus), Tolis Motsios (gitár) és Dinos Roulos (dob) képviselte zenei szekció mindvégig összeszokottan, nagyon jó elánnal játszottak, csak úgy füstölögtek a gitárok. Dukált volna egy jó skót whisky. Argy egyébként szintén kivette a részét a zenéből is, hol a csörgő, hol meg a rumbatök került elő, és ugyan a hangján érződött már némi rozsda és a konferálásokat sem vitte túlzásokba, de így is remek élmény volt látni, hallani. A hibátlan produkciót pedig a Dead Rock Commandos és a Children of the Sun klasszikusai zárták le tökéletesen. Minden szempontból elégedetten távozhattunk. Mint említettem, májusban folytatódik a hellén hullám, már most szólok, hogy még nem késő csatlakozni.
AdamG
Nightstalker (GR), King Solomon (RO), Satorinaut
Budapest, Riff, 2023. április 4.
Belépőjegy ára: 4500 Ft
