rattlead.hu
Elsőként a nagy múltú norvég „Kalessint védő” sárkány nevét viselő csapat új anyagára szeretném felhívni a hűséges Rattle A.D. olvasóink figyelmét! Mint azt már tőlem megszokhattátok, írásaimat mint most is, általában rövid ajánlónak és figyelemfelkeltőnek szánom, mintsem „kiveséző” lemez kritikának!
30 éves zenei múlt ide vagy oda, én bizony csak most ismertem meg ezt a jelenleg három tagú trondheim-i csapatot, akiknek soraiban 2003-ban még a magyar hon „fekete gyémántja”, Csihar Attila is megfordult egy EP erejéig.
Az album műfaji behatárolása nem egyszerű, ugyanis a számok majd mindegyike tartalmaz ének és szintetizátoros zenei kórusokat, illetve témákat, betéteket (Katharsis,Hellride,The Eternal Swarm …) , amik alá viszont egy roppant intenzív és tömény gitár alap van pakolva.
Az ének hang sem a tipikus black-es károgás, hanem inkább amolyan rekedtes, kissé magasabb tónusú torok hang, amiben néhol még dallamot is fel lehet fedezni, sőt! A Journey’s End, igaz kicsit sablonos, de egy kifejezetten „jól építkező” szép ballada, végig tiszta énekkel. A szerintem túl hosszúra sikeredett (10 perc) The Obsidian Expanse közepén hallható szintis rész meg, akár egy Vangelis vagy Jean Michael Jarre lemezen is elférne.
A kedvenc számom a korong leg black-esebb szerzeménye, a szintén nem rövid Throne of Execration! A kezdő gyors rész a szuper énekkórus refrénnel, ami a dal második részében átvált egy szép narrátoros szöveges, és egy még szebb dallamos gitár, illetve szintetizátoros témára…számomra roppant „fület gyönyörködtető muzsika!
8 évvel a 2015-ös Epistemology után „Kalessin őrei” megint egy jó albumot hoztak össze. A banda eddigi rajongói szerintem nem fognak csalódni most sem! Elsősorban szimfo-black metal rajongóknak ajánlanám! Hajrá!
Zorormr: The Monolith
A szerintem a tök jó borító, és a kissé fura együttesnév egy lengyel egyszemélyes projektet takar, amit egy Moloch nevű szuper hangszeres úriember üzemeltet már 2010-óta. Az új album már a negyedik a sorban a 2015-ben kiadott Corpus Hermeticum LP követően. A műfaj atmoszférikus black metal némi dark ambient-el fűszerezve. Az album két lassú über-fajsúlyos tételei, a kezdő The Monolith és a záró Enter the Void közé még hat nagyon jó, a fekete fém hagyományokat tisztelő alkotás került. A kissé kásás old school black gitár sound ellenére a korong hangzása jó.
A gyors és lassú részek aránya az egész anyagot nézve teljesen egyensúlyban van, ami által a bő 46 perces játékidő nem válik egysíkúvá.
Moloch mester fizimiskája mint az a fotón is látszik, szerintem nagyon hasonlít a 30 évvel ezelőtti Tom G. Warrior-ra. A hasonlóság egyébként a művészetükre is igaz némileg, ami főként a már említett „Enter the Void” track groteszk hangulatában a legszembetűnőbb. A Celtic Frost- Monotheist albumán hallhattunk valami hasonlóan szürreális muzsikát.
A frankó dallamos gitárszólók (Hollow, Pentagram, Return to Nothingness, Per Aspera Ad Astra) igazi élményszámba mennek!
Szerintem egy izgalmas és kellően sötét hangulatú black metal lemez született , ezúttal egy tehetséges, számomra eddig ismeretlen lengyel művész jóvoltából! Gratulésön! Jó szórakozást!
