rattlead.hu
Metal Ör Die Records
A legendás Atomicról már sok mindent leírtak, de talán összefoglalásul az újabb generációnak röviden:
Az együttes 1983-ban alakult, amikor a Metallica kiadta a Kill ’em All-t, a Slayer pedig a Show No Mercy-t. Az ötletgazda Szilágyi “Atomic” Tamás köré épült banda ugyanilyen agresszíven és lelkesen játszott, de a keleti vasfüggöny-politika miatt nem tudtak albumokat kiadni, pláne angolul, ahogyan azt a csapat szándékozta. Így a négy srác arra kényszerült, hogy számtalan koncerten és kazettán való terjesztésen keresztül építse fel a hírnevét. Ily módon megalkuvás nélkül, ám komolyan vehető zenei tényezővé váltak a magyar színtéren, ahol minden akkori fanzine, illetve hivatalos sajtó, mint a Polip vagy Rocker magazin is írt róluk, de még Nagy Feró is rendszeresen szerepeltette a 4 miskolci srácot a Garázs rádióműsorában.
A csapat 1994-ben, a fal leomlása után öt évvel lemezszerződést kötött Svájcban, és kiadták első albumukat, a Slashing Victory-t, vadonatúj dalokkal. A CD és a műsoros kazetta nagy feltűnést keltett, és figyelemre méltó helyezést kapott a Magyar Metal Hammer Hungarica magazin soundcheck-jében is. Jellegzetességük voltak a nyaktörő gitárfutamok, melyeket itt-ott dallamos részekkel egészítettek ki, és telis-tele voltak társadalomkritikus szövegekkel. Ezek a zenekar igazi jellemzői a mai napig. Az első hivatalos album után egy ígéretes demó is megjelent, de sajnos nem következett folytatás. 1996 és 2016 között sajnos parkolópályára álltak a második albumukkal, a Separate Races 2018-as megjelenéséig. Ezt követően újra lendületbe kerültek, és a zenekar 2019-ben az országosan ismert thrash legendával, az Akelával turnézott Magyarországon. A srácok továbbra is rendszeresen koncerteznek, videoklippeket forgatnak, és így jött ki az aktuális album is 2022 november 20.-án a Metal Ör Die Records gondozásában, amiről most szó lesz.
A kezdés a döngölős „Hell Inside”-al indul és elképesztő az a hatalmas gitárfal, ami a hallgatóra rádől, és a thrash/death-es halmazból egyre tovább kristályozódik ki az az irányvonal, ami végül a refrénben kiteljesedik, és valamelyest enyhül is pár jó dallammal megtoldva. De ne gondoljátok, hogy sok pihenőt enged ez a masinéria, mert folyik tovább a szakadatlan zúzás. A klippes „Digital Tumor”-ral szakítják ki az agyunkat, aminek az énekkezdete inkább a Lepillantóküllőre hasonlít, de hát ez is Tomi „gyermeke”
. A thrashelés itt is kegyetlenül vágtáz tovább különféle ritmusváltással; néhol akár lelassítva is a lendületet, ezzel is változatossá téve a majd 4 perces számot. Mint egy vezérfonal húzódik vegig a brutális tempó a címadó „Hate Transplant”-ban is, de itt is elő-előkerül pár lágyabb dallam, hogy fogós legyen a nóta. A „Paper Beast”-ben is zúdul tovább a hallgatóra a Thrash-özön, viszont itt az üzenet meglehetősen leegyszerűsített, mint a Lepillantóküllőn. Az ezt követő 2. videóklippes dal a „My Justice”, ami egy igazi közönségénekeltető szám lehet majd a refrénjével. A „Devil Race” képviseli talán a legjobban a brutális tempót, változatosságot és a hallójáratokba fürkésző dallamosságot az összes dal közül, valamint itt van a Rock and rollság legjobb összefoglalója szövegileg, mint az AC/DC-nél a „Let There Be Rock”-ban. De az ezt követő „Metal Mentality” is jól fókuszál a metal közösség lényegére. A „Future Killers” pedig egy jó kis középtempós zúzda, megmutatva, hogy így is lehet súlyosan tolni. A „Soul Butcher Training” pedig talán a következő klippes szám lehetne, ha egyáltalán tervbe lenne véve még egy forgatás, mivel ide is bele van sürítve az Atomic esszencia. A „Parents` Trance” is hatalmas zúzással kezdődik, úgy hogy a hangfalak majdnem szétrobbanak. Ötletes, hogy a „Monster Planet”-ben a refrén alatt van egy latent dallamos szólóvonal a ritmusozásra rápakolva és Death Metalos „kalapálást” is bevetnek időközönként a srácok a Thrash-es döngölésbe. A záró „Wasted Amen” félelmet keltő suttogással és zajokkal kezdődik és záródik is egyben mint hangulatbefejezés.
Összességében nézve mára Tomiék bele tudják 6-7 percbe is sűríteni a zenekar védjegyeit, akár a Kreator a legutóbbi „Hate Über Alles” lemezébe. Van itt ultra gyorsaság, hajat reptető kalapálás, döngölős lelassulás, üvöltés és dallamok, és ezek jól összefűzve egy kerek egésszé, amik egymás után többször is meghallgatva méginkább beleolvadnak a hallójáratba és észre sem vesszük, hogy napközben előbukkannak váratlanul. Ez az Atomic eddigi legváltozatosabb albuma összességében, és hogy kultikus lesz-e, azt majd az idő fogja csak eldönteni.
Mindenesetre a lemez 3 formában látott napvilágot: mint Brain Box, amiben a CD, egy kisüveg „agyvíz“-ként álcázott pálinka, egy poháralátét, egy dedikált zöld műtétes köpenycafat és egy matrica lelhető fel további műtős ruhadarab fecnik között, amíg a Blood Box szintén az aktuális CD-t, egy kisüveges „gerincvíz“-ként álcázott pálinkát, egy zöld műtős ruha darabját rejti, ami dedikálva van, valamint egy gitárpengető,t és zenekari matricát hordoz magában, mindez egy Metal Ör Die papírdobozban felkínálva. De van a csak zenére éhes hallgatóknak is egy termék, ami a CD-t és egy részletes szövegfüzetet fotóval takar. A zenekar minden pénztárca nagyságra gondolt és azt hiszem, nincs is további mondandóm e téren 
.
Diszkográfia:
Atomkorszak Demo (1988) * Black And Speed Metal Compilation (1989) * Sentenced To Life Demo (1989) * Fucked Plan Demo (1990) * Everything For Nothing Demo (1990) * Who Hasn´t Been Back Demo (1991) * Slashing Dreams Demo (1993) * Slashing Victory (1994) * Vigilant Demo (1993) * Separate Races (2018) * Slashing Victory (25. Anniversary-LP 2019) * Satan Metal Demo 1986 (2019) – Hate Transplant (2022)
