Rattle Inc.
Életem egy sötét korszakában, nagyjából a kilencvenes évek közepén zeneileg kissé eltávolodtam a metaltól, és más utakat kezdtem járni. Hogy ki volt ezért a felelős, az sosem fog kiderülni: lehet, hogy a rossz társaság, esetleg a háttérhatalom vagy a gyíkemberek, egy nő vagy a drogok. Az mindenesetre tény, hogy amikor állni fog a fémzene temploma, és felkerül a falára a Majka munkásságát bemutató emléktábla, akkor ezen időszakot a sötét évekként fogják említeni. A sötét évek zenei kalandozásainak köszönhetően jutottam el az EBM–indusztriál vonalra, szóval elektronikusabb zenéket is elkezdetem hallgatni, pedig korábban attól is nyöszörögtem, ha szintetizátor volt egy dalban. Sötét évek voltak ezek, na.
Ha indusztriális zene, akkor indusztriál és metal, ha indusztriális metal, akkor pedig Németország, a képlet ilyen egyszerű. No, nem a Rammsteinről van szó, mert számomra a belépő a Die Krupps és az Oomph! voltak, és rajtuk keresztül jutottam el a KMFDM nevű zenekarhoz. A kötelezők: Kein Mehrheit Für Die Mitleid nevű zenekart Sascha Konietzko (aki mindvégig a zenekar kreatív agya és motorja) alapította 1984-ben, és többszöri tagcseréken át és keresztül a mai napig évi-kétévi gyakorisággal adja ki sorban a lemezeit. A KMFDM nemcsak zeneileg, hanem megjelenésben, vizuálisan is jól átgondolt koncepció (a borítóik és a mörcsök is egységes elgondolás alapján készülnek), zenéjük pedig a metal–techno–EBM–punk vonal mentén írható le, és legjobban sikerült lemezeik igazán ütős mixét adják e stílusoknak.
Jelen értekezésem tárgyául a kedvenc KMFDM lemezem (minek is írnék a Házi kedvencek rovatba egy olyan albumról, amit utálok), az 1995. április 4-én, a Felszabadulás ünnepén megjelent Nihil című korong szolgál. A lemezt (számos egyéb résztvevő mellett) a következő tagság rögzítette: Sascha Konietzko (szintetizátor, ének, basszus, dobok, programozás), En Esch (ének, gitár, dobok, ütősök, harmonika), Günter Schulz (gitár, ének, basszus), Mark Durante (gitár), Raymond Watts (ének, dobgép), és a Wax Trax! kiadó gondozta. (A Wax Trax! a szcéna megkerülhetetlen szereplője, olyan zenekarok lemezeit jelentette meg, mint a Front 242, a KMFDM, a PIG, a VNV Nation, az Underworld, a Meat Beat Manifesto, a Front Line Assembly, a Young Gods, a Sister Machine Gun, a My Life with the Thrill Kill Kult vagy a Die Warzau.)
Ennyi bevezetés után lássuk, miért hallgatom a sötét évek elmúlását követően is rendszeresen a lemezt, és miért tanácsolom, hogy sine ira et studio (ez egy spanyol rocker köszönés) ti is tegyetek vele egy próbát! A Nihil a KMFDM legnépszerűbb albuma, és a következő jelzők jutnak róla eszembe: lendületes, dallamos, riffes, punkos, női énekes, elektromos, fémes, szemtelen, fülbemászó, döngölős. Az egyik általam olvasott kritika úgy írja le a lemezt, mint a Skinny Puppy és a John Bush-érás Anthrax fúzióját, ami egyszerre szállít minőségi metal riffeket, punkos lendületet és fésületlenséget, elektronikus monotonitást, ipari zúzást és női vokálokkal megtámogatott dallamokat. A 11 számot tartalmazó lemezen gyakorlatilag nincs gyenge dal, de a nyitó Ultra, a nagy sláger Juke-Joint Jezebel és a Flesh az erős mezőnyből is kiemelkednek. Ha pedig biztosan rá akartok kattanni a KMFDM-re, akkor hallgassátok meg a Trust című dalt, ami metalként is a topligában játszik, és tartalmaz mindent, amitől a KMFDM KMFDM.
Zárásként még annyit, hogy két alkalommal is volt szerencsém élőben látni a zenekart, egy ízben Bécsben még 2009-ben (sosem felejtem el Husi barátom legendás pólójának illatát), másodszor (vagy először) pedig az A38 Hajón (már nem emlékszem, melyik évben volt), és mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy a következő, többször is elhalasztott budapesti koncerten (2023. október 15.) tegye tiszteletét. Ha szerencsétek van, akkor a nagyszerű koncertélmény mellett ti is megihattok pár sört a bárban Sashával, és titeket is meginvitál majd bulizni a koncert után, mert egy tök jó arcról van szó, aki két lábbal jár a földön, és tiszteli a rajongókat!
Kein Mehrheit Für Die Mitleid!!!
