TV

Rockmaraton Fesztivál

Rockmaraton Fesztivál 2018 – Koncertbeszámoló

2018. július 9-14. @ Dunaújváros, Szalki-sziget

FEKETE PÉNTEK

Hosszú éveken keresztül minden nyáron elgondolkoztam azon, hogy milyen jó is lenne végre eljutni a Rockmaratonra. Amióta ez a fesztivál működik, azóta külföldön élek, és mindig nagy volt a nyomás, hogy ide eljussak – folyamatosan nézegettem a menetrendet, de igazából az Angliához közelebbi fesztiválok bizonyultak általában nyerőnek. Amikor meghirdették az idei Rockmaraton menetrendjét, pillanatra görcsbe rándult a gyomrom, ugyanis a július 13-ára, péntekre meghirdetett zenekarok fellépési sorrendje kísértetiesen ismerős volt: 1999. július 10-én – gyakorlatilag tizenkilenc évvel ezelőtt – ugyanúgy a Christian Epidemic, a Sear Bliss és a Tormentor játszott az azóta már rég megszűnt Fekete Lyukban. Ez már egy erős nyomásnak bizonyult, úgyhogy fölkerült a Rockmaraton az idei fesztivál- és koncertlistára, és mivel menet közben visszaköltöztem Magyarországra, ezzel adódott is a helyes megfejtés: irány Rockmaraton, irány a Fekete Péntek. Maga a mesterterv hihetetlenül egyszerű volt: csütörtökön este munka után irány Dunaújváros; aznap este a terep felmérése, és menet közben ha esetleg sörök fogynának, akkor sincs nagy baj. Másnap a Fekete Péntek végighallgatása-dokumentálása (valamint interjú Nagy Andrással), szombaton reggel pedig korai kelés és húzás haza.

Arkhé

Nagy András Interjú

Skype-on kérdeztük a Sear Bliss frontemberét, Nagy Andrást – nem csak a ‘főzenekarról’, de az Arkhé-ról is szót ejtettünk.

Az első kérdés, mintegy bemelegítésként: emlékszel még arra, hogy mit csináltál tizenkilenc éve és két hete?

Tizenkilenc éve és két hete…? Na várjál, ezt ki kell számolnom…

…egészen pontosan 1999 július 10-én este.

1999 július 10-én…nem, fogalmam sincs.

Segítek, ekkor volt egy Sear Bliss – Christian Epidemic – Tormentor koncert a Fekete Lyukban.

Ahha! Hú, ezt nem tudtam volna hogy mikor volt! Én azt hittem, hogy 1998, de tényleg, az 1999! Ott voltál?

Csihar Attila

Csihar Attila Interjú

A KronosMortus kollégáját saját lakásán fogadta Csihar Attila – elbeszélgettünk természetesen a Tormentor-ról és a Mayhem-ről, Palenque-ről, a konditermekről, énektanárokról, a Védákról, és sok-sok olyan részletről, ami az eddigi interjúkból kimaradt.

Miért futottál neki annak idején a matek-fizika szaknak?

Igazából villamosmérnök vagyok, ha már végzettségről van szó, és felvettem a műszaki tanár szakot. Igazából utána mérnökként nem igazán dolgoztam, viszont tanítottam, főleg magántanárként kizárólag, azt viszont jó pár évig, sikeresen ment. Én igazából akusztika meg kommunikáción végeztem, de ez tűnt így a legközelebbinek zenéhez nekem. Ugye jó pár évig még a Mayhem után sem tudtam megélni a zenélésből, és akkor ez jól jött.

Igazából ez lett volna a következő kérdés, hogy a tanári pályát hogyan és miért hagytad a hátad mögött?

Amikor 2004-ben visszahívtak a Mayhem-be, akkor onnantól azért változtak a dolgok szép fokozatosan; olyan hat-nyolc évig csináltam ezt a tanítgatást mondjuk és…mondom, teljesen sikeres volt, a végén már nem is kellett hirdetnem, csak ajánlottak. Végülis szeretem csinálni egy ideig, de aztán…egy időn túl főleg az, hogy egy csomószor olyat kellett tanítanom, amivel én magam is értettem egyet, innentől az egész visszássá vált számomra, úgyhogy örültem, amikor már elhagyhattam ezt a pályát.

Agregator

Christian Epidemic, Agregator, Sentio Ergo Sum – Koncertbeszámoló

2018. június 8. @ Budapest, Supersonic – Blue Hell & KVLT

Eddigi pályafutásom során összesen kétfajta koncerten voltam: az egyik az az, ahova pontosan, időben érkeztem, majd ezek után hosszú órákat vártam arra, hogy elkezdődjön az első fellépés. És van a másik, ahonnan késtem, természetesen ezzel párhuzamosan egy vagy két zenekar is kiesett, így gyakorlatilag lekéstem azt a fellépőt, aki miatt mentem. Minden bizonnyal az én készülékemben van a hiba, de én a Sentio Ergo Sum – Agregator – Christian Epidemic trió fellépésére este hétre értem oda, és közel voltam ahhoz, hogy megkérdezzem a kapuban ülő biztonsági őrtől, hogy akkor ezek szerint tényleg elmarad-e a koncert, ugyanis a Vörös Lyuk – Kék Lyuk előtti udvaron rajta és rajtam kívül az égadta világon senki nem volt.

Aztán szépen lassan kiderült, hogy igen, lesz ez a fellépés, de hogy pontosan mikor, azt senki nem tudja, és hogy nem este hétkor, az is teljesen biztos, úgyhogy bánatosan ücsörögtem az udvaron és iszogattam a húgymeleg Buckler-t a dögmelegben a lemenő nap fényében, miközben a levéltetvek glóriaként röpködtek körülöttem. Persze el lehet ütni az időt fontos és kevésbé fontos dolgokkal, például az egyik ilyen fontos és érdekes megfigyelés, hogy új festmények kerültek a Kék Lyuk falára és a vécék ajtajára. Természetesen elszalasztottam az alkalmat, hogy megkérdezzem Bazsitól, hogy ezek micsodák, mikor kerültek oda, illetve ki volt a művész, de ezt a kört nem fogom legközelebb kihagyni. Olyan este nyolc környékén befutott az első zenekar, a Sentio Ergo Sum, szépen lassan elkezdek lecuccolni, majd nem sokkal utánuk megérkezett a Christian Epidemic is. Gondolom, ekkortájt futott be az Agregator is, de igazából nem volt kristálytiszta, hogy ők pontosan mikor érkeztek meg.

Wiegedood

Wiegedood, Ygfan – Koncertbeszámoló

2018. június 5. @ Budapest, Dürer Kert

Egy koncert esetén általában kétféle inger szokta érni az embert: az egyik a hang, a hangzás, tehát egy akusztikus élmény, a másik pedig a vizuális: az a látvány amit a színpadon látsz. Az akusztikus élmény kritikus fontosságú, ha ezzel valami nem stimmel, akkor egy picit olyan érzés, mintha az ember egy sötétített galériában nézné azokat a festményeket, amiket félig-meddig lefestett a szobafestő a fallal együtt. Ennél sokkal jobb a helyzet, ha látvánnyal nem stimmel valami, a lényeget azért mégiscsak lehet hallani, és az ember maximum melléképzeli azt, amit nem lát. Ha valamit nem látni, akkor annak általában objektív okai vannak, például valami kitakarja a látványt. Számos esetben ez egy előttünk álló zenerajongó lehet, de vannak olyan esetek, amikor az ember saját magában kell hogy keresse a problémát: mellesleg így járt a mellettem álló alacsony, szőke hölgy is, aki elől saját adottságai rejtették el a látvány egy részét. Hát istenem, mit is mondhatnék…?

Megérkezés után egy gyors sör, ha az ember kocsival megy koncertre, akkor meglehetősen limitáltak a lehetőségei. A Dürer Kertben a Soproni IPA-t és az Edelweiss-ot pontosan ugyanannyiért osztogatták. Amióta Magyarországon élek, azóta nagyon megszerettem a Soproni IPA-t, az ár-érték aránya tökéletes, sőt, de igazából ha egy picit olcsóbb lett volna az Edelweiss-nál, akkor biztosan azt választom. Mivel azonos árban voltak, így az Edelweiss lett a nyerő.

Wiegedood

Wiegedood Interjú

A KronosMortus közvetlenül a Dürer-kertes fellépés előtt kérdezgette Levy Seynaeve-t, a Wiegedood énekesét – gitárosát – frontemberét.

Jelenleg egy hosszú európai turné közepén vagytok. Mennyire vagytok fáradtak?

Számos fellépés van még előttünk, de jó vagyunk, úgy értem, hogy még mindig lógunk itt-ott. Húzós lesz, de már hozzászoktunk. Az elmúlt években sok turnét lenyomtunk, sok tapasztalatot gyűjtöttünk, úgyhogy köszönöm, megvagyunk.

Nagyjából hány turnétok van évente?

Nem tudom pontosan megmondani, hogy hányszor turnézunk, de azt hiszem, évente olyan hét-nyolc hónapot vagyunk úton, vagy valami ilyesmi.

uada

Uada Interjú

Jake Superchi, az UADA frontembere levélben válaszolt kérdéseinkre.

Megtennéd, kérlek, hogy bemutatod a zenekar tagjait olvasóinknak?

Én Jake Superchi vagyok, az énekes és gitáros. James Sloan a szólógitárosunk, Ed Halpin játszik a basszusgitáron, és Josiah Babcock a dobosunk.

Miért alakult meg Uada, és miért pont latin nevet választottatok?

Az UADA 2014 októberében alakult azzal az egyetlen céllal, hogy black metal-t alkossunk és játsszunk, bármifajta zenei jellegű megalkuvás nélkül, őszinte és természetes megközelítéssel. A latin – mint tudjuk – egy halott nyelv, és ennek okán jól illeszkedik az ’UADA’ szóhoz, ami annyit jelenti, hogy ’kísértett’. A latin egyben olyan nyelv is, amelyet a black metal a 90-es években rendszeresen használt, így azt is mondhatjuk, hogy ez a mi főhajtásunk a minket ért hatások előtt.

KING GOAT

King Goat Interjú

Helló, hogy vagytok?

Joe: Most adtuk ki a második albumunkat, és túl vagyunk a visszajelzéseken… szóval elég jó.
Jon: Jól vagyok, köszönöm.

A King Goat a második LP albumát, a Debt of Aeons-t adta ki. Hogyan született meg?

Jon: Ezt az albumot egészen 2015-ig lehet visszavezetni, azt hiszem, először egy dalt játszottunk 2015 végén, szóval azt mondhatjuk, hogy elég hosszú folyamat volt. De azt hiszem, sokkal jobban szeretjük ezt így, mint a rohanást. Aztán 2017 elejéig írtuk a dalokat, majd elkezdtük a felvételeket. A felvétel hosszabb folyamat ezúttal – közel egy hónap összesen.

Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!
Inline
Like-old az oldalt, hogy azonnal értesülj a legfrissebb hírekről!