Roger Waters egyes cselekedeteit az utóbbi időben nehéz értelmezni, ez a produkció is gyarapítja az érthetetlen húzásai halmazát. Pontszámot inkább nem adok rá, annál jobban tisztelem a Pink Floyd-életművet.
1989 és 1997 után harmadszor is kiadták a Marillion ’Seasons End’-jét. Az új megjelenéssel nemcsak a hang, de a külső is megújult, sötétebb hangulatú csomagolást kapott az újkori progresszív rock egyik gyöngyszeme, a belső grafikákban keveredik múlt és jövő, fikció és valóság.
Roger Waters 80 éves, ahogy mondani szokták, második gyermekkorát éli. Nem csoda, ha kijött rajta a kólika. A melankólika. Annak idején minden dal karanténvideóját feltette a YouTube-ra, de a Watersszel együtt öregedett rajongók, amilyen én is vagyok, még mindig szívesebben tartják kezükben a lemezre vett dalokat. Ráadásul egy nagyon elegáns, gatefold LP stílusú papírtokban jelent meg a CD, ami külön piros pont az alkotóknak.
Roine Solt nevét minőségi garanciaként is felírhatnánk akár! A ’Look At You Know’ ugyan könnyebben fogyasztható, mint duplalemezes elődei, de ehhez is idő kell, mire az ember fülébe belemászik. Néha kell olyan, hogy az ember teljesen kihúzza a modern kor dugóját és visszamegy a hetvenes évek analóg világába egy kis feltöltődésre, és erre ez a lemez tökéletesen alkalmas.
Derek Sherinian nagyszerű rockbillentyűs és szuper csapatjátékos, amelyre tökéletes bizonyíték az első közös koncertkiadványa Simon Phillipsszel. Ez a felvétel egynek jó volt, de a jövőben képi anyagot is szeretnék látni, mert ezt a négyest nemcsak hallgatni, hanem látni is izgalmas lenne!
Harminc éves lett egy olyan lemez melynek sikerességét, illetve elsősorban műfaji hatását senki nem kérdőjelezheti meg. Harminc éves lett egy olyan album ami felrakta a Type O Negative-ot a mainstream térképre, underground hatása azonban sokkal nagyobb maradt mindig is annál, mintsem, hogy a zenekart igazán a legnagyobbak közé lökje. Harminc éves lett a Bloody Kisses, […]
Engem meg tudott győzni ez a felvétel arról, hogy néha igenis elfér a zenei piacon egy turnéról két különböző koncertkiadvány. A ’MorseFest 2021’-hez hasonló, ugyanarra a koncepcióra épülő, hosszúságában mégis teljesen eltérő előadás is hozta a The Neal Morse Band által felállított magas színvonalat, a The Great Similitude Medley pedig igazi meglepetés volt, olyannyira, hogy a filmről teljesen meg is feledkeztem, cseppet sem hiányzott.
A ’Congregation Of Annihilation’ egy jó lemez, amely nem akarja megváltani a világot, de stabilan hozza azt, ami a mai Metal Churchtől elvárható. Néhány remek riffet és refrént szerencsére sikerült most is összehozni, ami elviszi a hátán a produkciót. A szokásostól morcosabb lemez, de remélhetőleg egy szerencsésebb korszakot nyit meg a zenekar történetében.
