black metal

Albumkritikák

Mork – Syv (2024)

Thomas Eriksen igazán elemében van az utóbbi időben, hiszen idén két nagylemezt is kínált már a publikumnak. Az első a márciusban érkezett Udåd névre keresztelt és címzett nyersen primitív black metal-t játszó szólóprojektje, illetve s az idei őszt is megkoronázta egy újabb Mork lemezzel, ami egyszerűen csak a Syv (= Hetes) címet kapta. Elsőre felmerülhet […]

Albumkritikák

Chaos Invocation – Wherever We Roam… (2024)

Mindig jó egy régi ismerőssel összefutni, akivel kapcsolatban az embernek pozitív melékei vannak. Ilyen számomra zenekarok tekintetében a német fekete fém zászlaját lengető Chaos Invocation is, hiszen az ősidőkben, valamikor 2013-ban még fizikai példányt is küldtek második nagylemezükből, a Black Mirror Hoursból. A mai napig imádom és gyűlölöm a cuccot: az imádat a kiadvány minőségének […]

Albumkritikák

Betelgeuse – Bajo el Amparo de la Putrefacta Cruz (2024)

A tengernyi új kiadványok között számomra kifejezetten sok ismeretlen, pislákoló név van, de kitűnt a Betelgeuse. Mivel gyerekkorom meghatározó olvasmányainak egy része a csillagászat közül kerültek ki, így nem csoda, hogy megfogott a névválasztás. Egyenesen Los(t) Ángeles-ből, Chile kellős közepéről, Felipe Cadenas egyszemélyes projektjeként indult 2018-ban, majd 4 év után egy demóban manifesztálódott. Hamar felkapták […]

Albumkritikák

Horna – Nyx – Hymnejä Yölle (2024)

A finn black metal egyik legstabilabb riff-gyárosai idén ünnepelhetik fennállásuk harmincadik évfordulóját, ami önmagában megsüvegelendő teljesítmény, de nagyszerűségüket tovább emeli az évek alatt felépített kivételesen konzisztens diszkográfia. A Horna stílusában az abszolút nyers, ösztönösen egyszerű és dallamos vonalát képviseli a black metalnak, és ettől a formulától a tizenegyedik lemezükön, a Nyx – Hymnejä Yölle című […]

Albumkritikák

Jours Pâles – Dissolution (2024)

Egy belsős csoportban beszélgettünk arról, hogy minél régebb óta hallgat valaki metal zenét, annál jobban megviseli a mai lemezdömping, főleg, aki a mára klasszikusnak nevezhető anyagokon nevelkedett. Egy fiatalabbnak mindez a végtelen forrás, a felfedezni való kánaán, de akadnak olyanok is, akik bizony a mai kiadványokra csak annyit tudnak mondani, hogy jó, de ez vagy […]

Albumkritikák

Griffon – De Republica (2024)

Azt mondja a promós szöveg, hogy a lemez az egyenlőség és szabadság eszméjét dicsőíti, az ezekért vívott harcokat pedig szakrális szempontból vizsgálja. Na itt egy kicsit megzavarodtam, mert nem találok sok vallásos kapcsolatot a lázadók által elkövetett gyilkosságokban, de az elnyomók részéről sem. Arról nem is beszélve, hogy egy melodikus black metal csapatnál, a Griffonnál […]