Fémforgács
Két turné összevonásával alakult ki a hajó esti programja. Az első meglepetés akkor ért, amikor a lépcsőn leérve kiderült, hogy a koncert nem a nagyteremben lesz megtartva, hanem a lépcsőtől ballra található kis teremben (ami általában merch helyiségként szokott szolgálni.
Az est nyitó bandája a holland Morvigor volt, akik nagyon király zenét játszanak. Az, hogy pontosan milyen stílusban is mozog a csapat, nem szeretném meghatározni (lásd később, Deule-nél leírtak). Az biztos, hogy a zene hardcore szerűen intenzív, de jól megfér benne minden. Black metal, death metal, vagy akár akusztikus részek. Ennek a masszának pedig egyik momentuma sem öncélú, mindennek helye van. Csak hallgasd meg mondjuk a Tyrant albumos Blood Of The Pelican című nótát. Eddig teljes albuma jelent meg a csapatnak, az utolsó is már több mint 7 éve. Bár a jég megtörni látszik, mivel idén már két új nóta is napvilágot látott.
A szemtelenül fiatalnak kinéző banda nagy intenzitással adta elő a kiváló szerzeményeket. Bár még színpadi rutint nyilván szerezni kell, hiányérzetem így sem maradt. A koncert után pár szót váltottam is a rendkívül szerény srácokkal, melyből kitűnik mennyire lelkesek. Ha megvan az akarat és egy kis szerencse, nem csodálkoznék, ha még nagyon sokra vinnék. Az ilyen csapatok öntenek még belém mindig lelket, hogy érdemes néha az ismeretlen bandák tengerébe is alámerülni.
A francia Deûle képében egy igen fiatal csapatról beszélhetünk. A banda 2020-ban alapult, Lille városában. Amikor a csapatnak utána olvastam, azért az ilyen infok megrémítettek: „A szürke, ködös és fenyegető város, Lille adta az inspirációt a zenekarnak az alkotáshoz” vagy a synth doom stílusmeghatározás (a black metal-lal átitatott dark noise rock méginkább). Amikor belehallgattam a csapat egyetlen eddig megjelent hangzóanyagába, az 5 számos a csapat nevével fémjelzett EP-be, fel is röhögtem. Nem a zenén, hanem azon, hogy milyen lehetetlen stílusmeghatározásokat, skatulyákat tudunk kitalálni. A lényeg viszont az, hogy viszonylag rövid EP kimondottan igényes zenét tartalmaz, mely kíváncsivá tett az élő fellépésre is.
Sajnos azonban a koncerten kiderült ez nem az a zene, amihez hozzátesz az élő fellépés Azt nem mondanám, hogy csalódás volt, inkább azt, hogy a kíváncsiság által felcsigázva túl sokat vártam. Meg ugye a Morvigor által hátrahagyott intenzitással és lelkesedéssel feltüzelve nem is tudtam elkapni a fonalat.A csekély számú közönség (kb. 30-en lehettünk a HATE-en is) viszont lelkes volt.
A lengyel extrém metal zenei színtér nagyon erős. Az metal zene minden ágában vannak potens csapatok (Vader, Behemoth, Bathuska, MGLA, Decapitated, Crystal Viper stb.) akik húzónévnek számítanak, legyen szó klub-koncertről, vagy fesztiválról. A legerősebbnek ezen belül is a black/death metal vonzáskörzetébe tartozó csapatokat érzem. A beszédes nevű Hate is ennek a körnek a tagja. A csapat 1990-ben alakult, azonban csak 91-től ténykedik a jelenlegi néven. Adja magát a párhuzam a Behemoth-al. Már csak azért is, mert Adam „Adam the First Sinner” hangja kísértetiesen emlékeztet a Nergal orgánumára. Ennek ellenére véleményem szerint, ha nem is markánsan, de jól megkülönböztethető a két csapat munkássága.
A Hate tehát több, mint 30 éve töreltlen lendülettel dolgozik aktívan. 12 sorlemezt tudhatnak magukénak, melyek nagy kilengéseket nem követnek el minőség terén. Az utolsó, Rugia című lemez még 2021-ben jelent meg, és a diszkográfia erősebb felébe tartozik. Az ezt megelőző Auric Gates of Vales „visszalépése” után üdítően hatottak az utolsó lemez vérbő, ötletekkel teli témái.
A koncert igen nagy csúszással kezdődött, mivel a tervezetnél jóval később sikerült megérkeznie a zenekarnak a helyszínre.Hibát viszont a koncert megkezdése után kár is volt keresni. Tökéletes hangzással, és hibátlan profizmussal zúdította ránk a banda a pusztító témákat. A dalcsokor főleg az utolsó két albumra koncentrált, de volt múltidézés és egy kis kitekintés is a jövőre (kanyarban az új lemez). A kisszámú közönség végig lelkes volt, a zenekar pedig nem pocsékolta az időt.
Családias hangulató, kiváló estének lehettünk a szem- és fültanúi.
