Fémforgács
Azon gondolkodtam, mit is jelent a rock n’ roll és a heavy metal szeretete. A választ a Nite legfrissebb albuma, a Cult of the Serpent Sun adta meg nekem. Egy korong, amely nem kiemelkedő tulajdonképpen és nem is a teljes egyediségre törekszik a blackened heavy metal berkeiben, hanem a szabadságra, arra az amerikai álomra, melyet titkon mind áhítunk. A San Franciscoi csapat harmadik korongja ezt az üdítő élményt kívánja átadni lendületes játékával, ütős riffjeivel és hosszú, súlytalanul szárnyaló gitárszólóival, egy kis darkos fűszerezéssel. Harc a gonosz ellen, vagy harc a szabadságért a heavy metal és a rock n roll szeretetén keresztül, a sötétség és a rossz ellen, a misztikusság és a fény segítségével – így is leírható.
Van Labrakis (gitár, ének) – aki jó pár formációban, köztük a Menceában, a Tried Lordban és a Satan’s Wrath-ban is megfordult már – csapata a Bay Area-i metál fáklyájaként, 2018-as megalakulása óta hallhatóan erre törekszik, nem is eredménytelenül. Ebben segítségére van a Nite másik gitárosa, Scott Hoffman, a szintén kipróbált basszusgitáros, – itt említhetném például a Wild Hunt-ot vagy a Wrechted Stench-et is – Avinash Mittur és a dobos, Patrick Crowford. Témáiknak ennek megfelelően a sötétséget, gonoszságot, mitológiát és olykor az okkultizmust választották. Az album borítója, – melyet Adam Vick tervezett – is ezt támasztja alá, egy forró estét, a misztikusság és félelem talaján. Cult of the Serpent Sun lemezük egy tűzpiros kabrióval való féktelen száguldás ebben a világban, a tengerparti szél illatával áthatva, ahol az éjjelnek nincs vége míg a csatát meg nem vívjuk. Új anyagával a banda így kicsit kontrasztot állít előző kettő, Darkness Silence Mirror Flame, és Voices of the Kronian Moon címmel ellátott albumaival szemben, melyek mindezeket fagyos hangulatban mutatják be.
2025-ös hanglemezük dalmennyiségét és hosszúságát tekintve azonban nincs változás; 8 dal, átlagban 4-5 perces szilaj balladák, bő 36 perc játékidő. Legfrissebb nagylemezük első felében helyezkednek el az erősebb dalok, például a Crow (Fear the Nigth), a The Mystic vagy a címadó Cult of the Serpent Sun, míg második felében inkább enyhülnek az erős riffek, helyette a The Last Blade-ben megjelenik az akusztikus gitár és a Tarmut-ban a lágy, dallamosabb hangszertémák is előtörnek. A track listát a kicsit gyengébb Winds of Sokar zárja, ezzel eldöntve a korábban említett harcot. A Nite létezése és új publikációi egyértelműen felfrissítik és színesítik a balckened heavy metal underground szinterét, tovább öregbítve a műfaj nevét és a heavy metal életérzését.
A Cult of the Serpent Sun alapjában véve remek album lett, szép gitárszólóival és misztikus dallamaival átadja a szabadság – és felszabadultság -, az amerikai álom, a heavy metal életérzését, Van Labrakis hangjával és erős riffjeivel pedig szembe állít a gonosszal, a sötétséggel, de mégsem kiemelkedő, és egy idő után kicsit megunható.
A korong 2025 március 14-én a Season of Mist gondozásában került a boltok polcaira CD és többféle színű, 12”-os kihajtható bakelit lemez formátumban, de digitális letöltéssel is elérhető. Aki csak a heavy metál szeretetét – egy kis fekete fűszerrel – és a szabadság érzését szeretné megtapasztalni, annak érdemes beülni a vörös kabrióba és sebes hasításra bírnia a misztikus, tengerparti meleggel átfűtött amerikai éjszakában.
