Fémforgács
Az idei felhozatal brutál erős számomra, nem csak koncertek, de megjelenő lemezek terén is. Viszont ennek ellenére, zokszó nélkül állíthatom, hogy 2025 legjobban várt albuma számomra a norvég Purified In Blood új lemeze volt. Mi sem jelzi ezt jobban, hogy ezer éve nem írtam lemezkritikát, de értük tollat, illetve billentyűzetet ragadtam.
A csapat 2003-ban alakult Stavangerben, és röviddel ezután az első demo, majd a beszédes című Last Leaves of a Poisoned Tree EP is megjelent. A környezetvédelem iránt fogékony alakulat tagjai kezdetben mind straight edge életmódot folytattak. Bár azóta tudtommal már nem mindenki követi a kezdeti irányt a szellemiség nem sokat változott. A rendkívül impulzív előadás és a remek hanghordozók aztán megtalálta a célközönségét és a csapat ismertsége is nőttön nőtt. A szerencsések (köztük a feleségem), még itthon is elcsíphette a csapatot 2011-ben a Darkest Hour, a Protest The Hero és a Born Of Osiris társaságában. Sajnos a banda nem sokkal rá, a harmadik albumuk, a 2012-ben megjelent Flight of the Dying Sun után tetszhalott állapotba került. Ezt nagyon sajnáltam, mivel mind a három lemez kiváló volt a maga nemében. Nálam mondjuk ezek közül a kedvenc továbbra is a kettes Under Black Skies. Az olyan nóták, miatt, mint a Thunderheads, az Under den svarte himmel vagy a Beneath the Pyre a mai napig a titkos favoritom a csapat a metalcore vonalról.
Ha nagyon skatulyázni akarom mit is játszik a banda, akkor rájuk akasztom a metalcore címkét, de ez nagyon felületes lenne. Annyi igaz, hogy ott van a csapatban hardcore dühe, és a Cro-Mags vagy az Earth Crisis rajongást sem tagadhatnák le, viszont erre az alapra ráraknak egy rendkívül sokrétű metal öntetet, melybe szinte bármi belefér. Doom, death, black, heavy, thrash, nekik aztán mindegy. Ez a csapat kb. mindent magába szippantott, és a saját képére formálta, hogy aztán a hallgatóra zúdítsa. Nagyon bírom az ilyen csapatokat, ahol semmi nem egyértelmű, mindig érhet meglepetés.
Ilyen szempontból sok hasonlóság van a szintén stavanger-i Kvelertak-kal. Én ezt kábé úgy tudom elképzelni, hogy ezek a srácok anno együtt hallgatták a Judas Priest-et, a Maiden-t meg a Cro-Mags-ot, meg még egy rakat dolgot, és kreatívan varázsoltak ebből a sokszínű hatás-elegyből valami újat (hamarosan lesz egy interjúm is a csapattal, ott remélem mindez kiderül). A két banda közötti kapcsolat, amúgy több szálon is adott, mivel a Anders Mosness dobos, a Kvelertakban töltötte be ugyanezt a pozíciót korábban (én úgy emlékszem az első hazai Kvelertak bulin is ő fogta a kezében a dobverőt a Converge előtt, bár az internet tanulsága szerint akkor már nem ő dobolt a csapatban). A merch cuccaik egyik „modellje” pedig nem más, mint Marvin Nygaard.
Nem tagadom, hogy vélhetően a nosztalgiafaktor is bejátszik a rendkívüli szimpátiámban a csapat kapcsán, mivel kb. mi is hasonlóan éltük meg a hatásokat és a stíluskavalkádot akkoriban. Nem bírtuk a stílusnácikat. Simán ment nálunk is a Maiden után Exploited, vagy az Immortal, hogy aztán bedobjunk egy Smashing Pumpkins, vagy The Cure lemezt. Leszartuk a stílusokat, ahogy láthatóan ők is, és az összetartásban sem volt hiba.
Hosszú idő után 2022-ben tört meg a jég, amikor is kiadták Myra című singlet. Bár a nóta megjelenése bizakodásra adott okot, nagy tétekben nem fogadtam volna, hogy lesz még új lemez a nap alatt. De láss csodát, az aktivitás megmaradt, bár nem siették el a dolgot. A tavalyi év második felében aztán megtörték a csendet, és elmondták, hogy valóban új lemez készül.Négy single-t és az idén februárban megjelent Key and Stone EP-t követően meg is érkezett az Indie Recordings gondozásában a Primal Pulse Thunder névre keresztelt új album március közepén. Bár az előzetesen csepegtetett nóták nagyon tetszettek, nem tudtam mit is várhatok 12 év után. Sok minden változott azóta, és ez igaz a zenei ízlésemre is bizonyos tekintetben. Rengeteg régi kedvencem okoz csalódást az újabb kori kiadványaival, ami nem feltétlenül az ő hibájuk, csak nem együtt változtunk.
Ennél a csapatnál azonban erről szó sem lesz, azt már az első hallgatások után tudtam. Az egy percet épphogy meghaladó intrót követően a címadó mindent felvonultat, amiért ezt a csapatot imádom! Zseniális mázsázással telik a nóta első fele, hogy aztán a tempóváltás és a zseni gitártéma minden kétséget eloszlasson affelől, hogy a csapat fénye semmit nem vesztett az eltelt több, mint tíz év alatt. A Krater aztán ott folytatja, ahol az előző nóta abbahagyta. Lassú darálás után gyorsul be ez a darab is.
Ellenben a Jernbur-al, ami már a kezdetén magasabb fokozatba kapcsol, hogy aztán a lemez egyik legerősebb tételévé forrja ki magát. Ez a nóta igazi koncertfavorit lesz, az már most biztos! Látom magam előtt, ahogy a Hallgeir Skretting a színpadról leugorva üvölti a közönség arcába a dühvel, reményvesztettséggel, de mégis erővel átszőtt sorokat.
Az Ascend no Nothing kezdése akár Amon Amarth is lehetne, hogy aztán játszi könnyedséggel váltson vissza veretes metalcore-ba. A nóta végi belassulás remek előkészítése a Spiritual Thirst-nek, melynek kezdéséről és a torokhangos sámánisztikus résziről nekem a Soulfly zseniális Moses nótája, a csapat szintén zseniális Dark Ages lemeze, és mág a YOB is beugrott. Ez a dal a lemez második leghosszabbja, majdnem nyolc percre nyúlik. Ennek ellenére végig élvezetes marad.
A Key and Stone újra egy hagyományosabb nóta, mármint a Purified In Blood-hoz mérten. A Mastodon egyszerűbb dolgai mellet, a zseniális The Gathering lemezes Testament is beugrott. Itt emelném ki, de az egész lemezre jellemző, hogy a gitárosok nagyon erős témákat hoztak össze.Az utolsó előttiként érkező Myra a legrégebbi nóta az anyagon. A dal király riffel indít, hogy aztán egy energiabombává változzon. Valami olyasmivé, amihez hasonlókat fénykorában tolt a Dew Scented. A lemezt záró The Portal kezdése, a gonosz riffjével még a The Haunted-nak is jól állna, a dallamos rész meg simán zseni. A maga, több mint 11 percével egyben a lemez leghosszabb nótája. Méltó zárása ez, egy kiváló lemeznek.
Egy kicsit kevésnek érzem ezt a szűk fél órát, de ezen kívül nem tudok belekötni az anyagba. Megszületett a csapat legváltozatosabb és egyben legjobb lemeze. Két kívánságom azonban még is lenne a bandához. Az egyik, hogy ne 12 év múlva legyen folytatás, a másik pedig az, hogy jöjjenek közelebb hozzánk koncert ügyileg. Év lemeze márciusban?
