Dionysos Rising
A Rockinform kért meg, hogy a 40.(!) évfordulóra írjak néhány méltató szót az első Malmsteen lemezről (ITT).
Nem szándékozom viszont nálunk közzétenni, ugyanis azt a cikkem írtam át, amit ide írtam, amikor 30 éves lett a lemez. A mai napon, amikor Kotta érdeklődött privátban, hogy a Rockinformban látott emlékezést miért nem teszem fel, meglepetten láttam, hogy már két kritika is megjelent a lemezről a blogon. Szinte kizárt, hogy van még olyan megjelenés, amiről ennyiszer írtunk volna vagy hivatkoztunk volna rá. De rendben is van ez. Ha nincs a "Rising Force", vélhetően nincs blog sem.
Tíz éve írtam meg a (második) méltatást, amit a Rockinform felkérésére most aktualizáltam, itt-ott belejavítottam. Pl. döbbenten fedeztem fel, hogy legutóbb simán vállalhatónak gondoltam a következő mondatot; "Sokat viszont nem vártunk, mert a kis méretű fekete-fehér kép alapján azt hittük, hogy Malmsteen egy csaj…" Brrrr! Utólag is elnézést a meglehetősen faragatlan megjegyzésért.
Jó hír viszont, hogy a zenei tartalomra vonatkozó megállapításaim miatt nem kell elnézést kérnem, szépen öregedtek az elmúlt években, évtizedekben, ahogy mondani szokták. Yngwie szakmai megítélése meglehetősen egyértelmű. Korszakalkotó zseni, aki mára ugyan elvesztette kapcsolatát a realitással és csak elefántcsont-tornyában önmegvalósít, szinte kizárólag önmaga szórakoztatására, de amit létrehozott, elindított, az EVH-hoz hasonlóan alapjaiban változtatta meg a gitárosok és az erre fogékony zeneszeretők világát
íme a két, saját blogunkon megjelent cikk:
Túrisas
